Kid megkönnyebbülten lépett be a házba, ami szokatlanul csöndes volt. Remélte, hogy nincs semmi gond, csak barátnője a dolgait intézi, vagy épp kikapcsolódik valahol ezért nincs itthon.

Felment a szobájába és ledőlt az ágyra. Nagyon fáradtnak érezte magát, és meg is lett az eredménye, mert el is aludt.

Loren hangjára ébredt. Kicsit kábán nézett a lányra, aki csodálkozva kérdezte, hogy kerül ide, és hol van Kimi. Pár perc alatt Kidnek sikerült összeszednie magát és akkor már tudott értelmes mondatot is alkotni. Legelőször is megkönnyebbülten ölelte át barátnőjét. Loren érezte, hogy valami baj van. Leült mellé az ágyra és gondterhelten nézett a lányra.

-          Mi történt?- kérdezte aggodalmasan.

-          Nem tudom.- válaszolta röviden a lány.

-          Mi az, hogy nem tudod? Szakítottatok?

-          Nem hiszem…

-          Akkor? Kid mondj valami értelmeset!- kérte Loren.

-          Mióta Kimi beadta a válókeresetet minden megváltozott, mert az a nő lépten-nyomon keresztbe akar tenni nekünk… képes volt még a hatóságokat is rám küldeni.- magyarázta végre a lány.

Loren elképedve hallgatta barátnőjét. Kid folytatta:

-          Hiába ígértük meg egymásnak, hogy semmi se választhat szét minket, mégis mikor Kimi maga alatt volt, megint megkörnyékezte az a banya, és Kimi elment vele…- itt a lánynak szünetet kellett tartania, mert ahogy erre gondolt felkavarta az érzéseit, és időbe tellett, míg újra megnyugszik.

Közben Loren nyugtatólag simogatta a hátát.

-          Szóval Kimi eltűnt és én Sebastiannal indultam megkeresni őt, az a dilis meg azt hitte, hogy vele vagyok, mert épp vacsorázni akartunk pont ott ahol Kimi piált…és felbukkant az a nő, Kimi meg hagyta, hogy magával vigye.- mesélte Kid felháborodva.

-          Szóval akkor ők…?

-          Valószínű…de nem beszéltünk azóta, mert Kiminek futama volt, amit elrontott…és megint eltűnt…Seb meg győzött, és rábeszélt hogy ünnepeljek velük…

-          És te belementél?- kérdezte csodálkozva Loren.

-          Hát igen…és eddig nem is lett volna baj…csak mikor Kimi utánunk jött oltári hülyeséget csináltam.- ismerte el Kid.

-          Mégis mit?- nézett kétségbe esetten Loren.

-          Táncoltam vele….

-          És ez volt az a nagy hülyeség? Nem értelek.- jelentette ki.

-          Persze mert nem mondtam végig.

-          Ja.

-          Szóval hogy is mondjam…épp olyan zene volt, amire lehetett tangózni…

-          Ne már!

-          De, és asszem túl jól sikerült.

-          Összeverekedtek?- kérdezte hírtelen Loren.

-          Szerencsére nem, de akkor szembesültem két dologgal…azzal hogy Sebastiannak nem vagyok közömbös, és hogy Kimi azért jött utánam, hogy kibéküljünk. Én marha, meg mindkettőt megbántottam.- fejezte be a történetet Kid.

Elmerengve és csalódott ábrázattal nézett maga elé. Barátnőjének beletelt egy kis időbe, mire fel tudta dolgozni az eseményeket.

-          És akkor most hogyan tovább?- kérdezte óvatosan a lánytól.

Kid tanácstalanul nézett rá.

-          Fel akartam mondani, de Stefano azt ajánlotta, hogy várjak vele egy hetet, hátha másképp látom a dolgot…

-          Ne csináld már! De hisz szereted, amit csinálsz…

-          Ez a legrosszabb benne, hogy álmaim munkája volt az imádott férfival és én elrontottam, csak azért, mert egyszer nem hagytam magam…

Kid újra elsírta magát. Loren átkarolta és zsebkendőt keresett a lánynak. Kid hálásan nézett rá a könnyei közt.

-          Ne aggódj, rendbe jöttök.- nyugtatta Loren.- Ő se fog tudni örökké haragudni.

-          De mi lesz Sebi-vel?

-          Nehogy azt mond, hogy őt is szereted!- kérte Loren.

-          Neeem, ő csak haver.- válaszolta szipogva a lány.- De akkor is megbántottam. Hogy lehettem ilyen hülye?

-          Nem is voltál az, csak kétségbe estél.

-          Úgy szeretném meg nem történtté tenni!- mondta vágyakozva a lány.

-          Talán beszélned kéne velük.- gondolkodott hangosan Loren.

-          De szóba se állnak velem.

-          Nem is most rögtön gondoltam.

-          De látni se akarnak.

-          Ezt honnan veszed?- kérdezte értetlenül Loren.

-          Te nem láttad az arcukat…én nem akartam ezt tenni velük…- megint könny szökött a lány szemébe.

Loren próbálta vigasztalni, de így is csak sokára nyugodott meg. Végül aztán sikerült elaludnia újra. Loren betakarta és kiment a szobából. Nagyon remélte, hogy a pasiknak hamar megjön az eszük és megbeszélik a történteket, mert kétségbe ejtette barátnője állapota.

Sebastian nem találta a helyét. Napok óta csak úgy lézengett egyedül a lakásban, nem kötötte le semmi és a haverokkal sem akart találkozni. Tudta, hogy Kid nem fogja viszonozni az érzéseit, de akkor is hiányzott neki. Legalább látni szerette volna. Aggódott is érte, mert Kimi igazságtalanul vádolja, mert nem csalta meg őt Kimivel ellentétben.

Elhatározta, hogy a lány után megy. Szerencsére még aznap volt járat, így gyorsan összeszedett néhány cuccot és egy hátizsákkal indult a reptérre.

Eközben Kimi megérkezett a szüleihez, vagyis haza. Arra a helyre, ami leginkább az otthona volt. És ő ezt az otthont szerette volna megosztani azzal a lánnyal, aki a fiatal kora ellenére a legtökéletesebb társa volt. Lánnyal még ennyire összhangban nem volt. És most lehet, hogy egyik pillanatról a másikra mindennek vége. Nem értette magát, és azt se ahogy Kid viselkedett. Tele volt kérdésekkel és kételyekkel. Tudta, hogy csak az őszinte beszélgetés segíthet kettőjükön, de vajon Kid is így gondolja ezt? Vagy már rég mással vigasztalódik? Nem értette magát, hogy mért mindig erre a lehetőségre gondol. Talán csak azért, mert magából indult ki.

A gondterheltségét persze a szülei is észrevették és az anyja nem is hagyta szó nélkül. De Kimi mindig kitért a válaszadás elől. Viszont egy dolgot sikerült elérni az anyjának. Azt, hogy Kimi rászánja magát végre arra, hogy a lány után menjen.

Napos és enyhe délután volt. Kid épp belemerült egyik kedvenc könyve olvasásába. Loren a konyhában tevékenykedett, mikor megszólalt a csengő. Kid értetlenül nézett a szobába érkező lányra, Loren is csak csodálkozva nézett, hogy ki lehet ilyenkor. Aztán Loren indult ajtót nyitni. Kid kíváncsian kilesett az előszobába, de nem látott és hallott semmit. Felkelt a fotelból és közelebb ment. Mikor már csak pár lépésre volt a bejárati ajtótól, az kinyílt és Loren mögött egy ismerős arc jelent meg. A lány nem akarta elhinni amit, illetve akit látott.

-          Szia.- köszönt a srác kissé zavartan.

-          Sebastian? De honnan tudtad?- kérdezte elképedve a lány.

-          Hát…láttalak a reptéren…

Kid elképedve hallgatta a srácot.

-          Na fiatalok én megyek vissza a konyhába.- mondta gyorsan Loren és otthagyta őket.

Szinte kínos csend állt be, de aztán Kidnek sikerült összeszednie magát, és beljebb invitálta a srácot. A szobájába vezette. Kid leült az ágyra Sebastian pedig vele szemben az egyik fotelba.

- Ne haragudj! Tudom, hogy ez nem sok, de tényleg kérlek, ne haragudj!- kérte esdekelve a sráctól.- Ha tudom mi a helyzet, tényleg nem kértelek volna rá…- magyarázta.

Sebastian nagyot sóhajtott.

-          Te se haragudj! Nekem se lett volna muszáj belemennem…csak tudod nem akartam lemaradni azokról a pillanatokról.- mondta a srác, miközben a padlóra szegezte a tekintetét.

Kid nem is tudta mit lehet ilyenkor mondani a másiknak.

-          Értem…de akkor most mi lesz velünk?- kérdezte aggódva a lány, és próbálta elkapni a srác tekintetét.

-          Sajnos nem tudok már csak barátként tekinteni rád…nem tudom, hogy mi volt az a pillanat, ami megváltoztatta az érzéseimet, de már nem tudok úgy tekinteni rád, mint csak egy barátra.- magyarázta a srác és végre a lány szemébe nézett. Gyönyörű kék szemei voltak.

Kid egy pillanatra el is gyengült, de aztán emlékeztette magát, hogy egy szempár nem lehet ilyen hatással rá.

-          Akkor ennyi volt?- kérdezte lehangoltan a lány.

-          Úgy néz ki.- mondta a srác elmerengve.

Kid lassan közelebb húzódott a sráchoz. Nem értette a tettét, de nem tudott parancsolni az ösztöneinek. Újra találkozott a tekintetük. Kid egyre hívogatóbbnak érezte a kék szemeket, és már teljesen elveszett azokban…Sebastian pedig nem tudta és talán nem is akarta visszatartani a lányt…hiába a vágyai erősebbek voltak, mint a tudat, hogy ezt a helyzetet nem használhatja ki… de valahogy erre most nem akart gondolni. Ő is közelebb húzódott a lányhoz, és már az arcán érezte a lány leheletét, mikor kopogás zavarta meg őket. Mintha álomból ébredtek volna. Zavartan húzódtak távolabb egymástól, majd Kid összeszedte magát és az ajtóhoz ment. Loren állt az ajtóban.

-          Kimi itt van.- mondta halkan a lány.

-          Hol itt? A házban?- kérdezte értetlenkedve Kid.

-          Igen, pontosabban az ajtóban…mondtam neki, hogy megkérdezem ,hogy akarsz e vele beszélni egyáltalán…

Kid próbálta felfogni a helyzetet, de érezte, hogy ez a lehető legrosszabb felállás már megint. Kimivel viszont mindenképp beszélnie kellett, bár nem gondolta, hogy egyáltalán megtalálja… sietve indult le a lépcsőn, és csak annyit kiáltott vissza az értetlen tekintettel néző srácnak, hogy ne mozduljon sehova a szobából.

Kimi ott állt az ajtóban, Kid alig akarta elhinni ezt. Tőle már meg se kérdezte, hogy hogy kerül ide…egy ideig csak álltak és nézték egymást. Kid tudta, hogy be kéne hívnia, de annyira nem tudott betelni a sráccal, hogy nem volt képes megszólalni. Végül Kimi törte meg a csöndet.

-          Szia…akkor be se engedsz?- kérdezte Kimi elbizonytalanodva.

-          Hát…de igen, bocsi….csak nem gondoltam…- mondta zavartan a lány.

-          Tudom, hogy nem számítottál rám… de muszáj beszélnünk.- mondta a srác mikor már a nappaliban voltak.

-          Hát van mit megbeszélnünk.- állapította meg Kid.

-          És ki kezdje?

-          Asszem kezdem én.- vállalta a lány.

-          Oké.

Mély levegőt vett és belekezdett.

-          Ne haragudj azért, ahogy viselkedtem, de úgy éreztem és most is úgy érzem, hogy megérdemelted.- kezdte a lány.

Kimi bocsánatkérőn nézett rá. Kid folytatta:

-          Megérdemelted, mert addig nem értetted meg min mentem keresztül, mikor láttam, hogy Jenni beléd karol, és te hagyod, hogy magával vigyen…szerinted én mit éreztem akkor? Igen azt, amit te is éreztél, félelmet, kétségbe esést, dühöt és értetlenül álltam a dolgok előtt. Nem értettem, hogy mért…- zúdította a sérelmeit a srácra.

Kimi csak pislogott.

-          Csak azt nem értem az egészben, hogy mért kellett máshoz menekülnöd…és mért pont hozzá?- kérdezte csalódottan a srác.

-          Ez nem lehet igaz!- mondta felháborodottan a lány.- Kimi, most mondom el utoljára: nem volt köztünk semmi. Mért nem lehet ezt elhinni?- kérdezte értetlenül Kid.

-           De akkor mért voltál nála?- kérdezte értetlenül a srác.

-          Mégis mért? Mert fél éjszaka kerestünk, majd egyedül akartam lenni…órákon keresztül csak gyalogoltam…aztán a fáradtságtól annyira kidőltem, hogy mikor Sebastian megtalált simán bealudtam…ő nem akart magamra hagyni, ezért voltam nála, és ha jobban figyeltél volna, akkor észrevehetted volna, hogy az előző napi ruhámban voltam, és a megjelenésem sem volt túl „vágykeltő”.- magyarázta Kid, miközben lemondóan nézett a srácra.

-          Akkor ti nem…

-          Persze, hogy nem! De ha ezt annyira nehezedre esik elhinni, akkor tudod hol az ajtó…

-          Kid…ne haragudj én…- hallották a hangot a lépcső felől.

Mindketten odakapták a fejüket és nem tudni, hogy melyiküket érte a nagyobb meglepetés. Kimi, mint akit leforráztak ledermedve nézte a semmiből előkerülő srácot.

Sebastian abban a pillanatban már bánta, hogy nem tudott nyugton maradni, de hát azt valahogy Kid elfelejtette közölni vele, hogy Kimi itt van. Mindenki mindenkire pislogott, de megszólalni, egyikük se tudott. Végül Kimi szólalt meg:

-          Úgy látom rám itt nincs szükség.- mondta csalódottan, miközben a lányra nézett.

Kid nem tudott mit mondani, és úgy gondolta ebben a helyzetben senki nem tud okosat mondani. Így csak hallgatott és szomorúan nézett a srácra. Kimi még várt pár pillanatot, majd megfordult és otthagyta őket.

Kid ekkor eszmélt, hogy az teljes kudarc lenne ha Kimi most itthagyná őt… hiába haragudott rá, szüksége volt a srácra. Gyorsan Kimi után futott. A srác már kint volt az utcán, és alig bírta utolérni őt.

-          Kimi, várj!- kiáltott a srác után.

Kimi egy pillanatra megtorpant, de aztán már indult is tovább. Kid újra próbálkozott. A sokadik után végül megállt a srác, és visszafordult. Kid utolérte. Kapkodva vette a levegőt, látszólag Kiminek meg se kottyant a futás.

- Mit akarsz?- kérdezte dühösen a srác.

- Hallgass meg kérlek!- kérte Kid, mikor már meg bírt szólalni.

- Nem tudom mi  mondani valód lehet a történtek után.- mondta kiábrándultan a srác.

- Az a baj veled, hogy mindig a pillanatnyi képből vonsz le tanulságot és nem vagy kíváncsi az előzményekre…

- Előzményekre???? Tán nem te hívtad ide?- kérdezte hitetlenkedve a srác.

- Hát nem.- válaszolta Kid.

- Persze, akkor csak úgy besétált hozzád…

- Pontosan, és veled ellentétben őt legalább érdekli, hogy mi van velem.- mondta szemrehányón a lány.

Kimi elképedve nézett rá.

-          Szerinted én mért jöttem?

-          Kimi ennek semmi értelme…-próbálkozott Kid.

-          Tényleg nincs…ezért ne is keress és jobban is teszed, ha felmondasz. Még hogy higgyek neked? Már majdnem sikerült elhitetned a te igazságodat… még tiszta szerencse, hogy Sebastian felbukkant.- mondta csalódott Kimi.

Kid összetört. Úgy érezte, hogy ebből a helyzetből már nincs kiút. Végleg „elásta magát” Kimi előtt és tehet bármit a srác már többet nem fog hinni neki.

Épp eltűnt a srác az egyik utcasarkon, mikor Sebastian utolérte a lányt. Reménykedve nézett rá. A lány lemondóan ingatta a fejét. Seb együtt érzőn karolta át a lányt, Kid pedig a fejét a mellkasára hajtotta.

-          Sose gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz megtartanom őt…- mondta elmerengve,- és most elrontottam mindent.- kesergett.

-          Te nem csináltál semmit, én voltam hülye…

-          Ugyan, nem állt olyan jól a beszélgetésünk…szóval ha nem találkoztok akkor se biztos, hogy hitt volna nekem.- magyarázta nagyot sóhajtva a lány.

-          De akkor is megmaradhatott volna a reményed, hogy talán idővel megérti a dolgokat.

-          Á, ez nekem már sok volt…. Ha csak valami csoda nem történik Kimit örökre elfelejthetem.

-          Ne mond ezt!- kérte a srác,- Hisz mikor megismerted gondoltad volna azt, hogy valaha is elfogad az edzőjének?

-          Egy pillanatig se gondoltam… csak reménykedtem.- vallotta be a lány.

-          Látod ez is ilyen helyzet most.

-          Menjünk inkább!- kérte a lány.

Csendben indultak vissza. Kid végtelen szomorúságot érzett, és annyira elkeserítette a helyzete, hogy kezdte elhinni jobb lesz neki Kimi nélkül, még akkor is ha a szíve szakad meg.