33. rész - Mélypont
2008.10.19. 21:54
Kidet kimerítették az előző nap eseményei, így csak másnap délben ébredt fel. Nagyon mélyen aludhatott, mert még nem is álmodott.
Szomorúan támasztotta a fejét az ágy háttámlájának. A tegnapi napra gondolt. Mért pont egyszerre kellett jönniük? Persze ez kellett ahhoz, hogy megakadályozza egy újabb hülyeség elkövetésében. Bár most még nem tudta mérlegelni melyik okozott volna nagyobb fájdalmat neki. Az, hogy összejön Sebastiannal, akibe egyébként nem volt szerelmes, és ezek után kellett volna Kimi elé állnia vagy a mostani helyzete, hogy semmi nem történt és elveszítette a srácot. Próbált valami jó dolgot keresni az életében, ami felvidíthatta, de nem talált. Sebastiannal se beszélték meg az előző nap majdnem megtörtént dolgait. Szóval teljesen maga alatt volt és fogalma sem volt hogyan tovább, vagy hogy mit kéne tennie, ha egyáltalán még tehet valamit a felmondáson kívül.
Ahogy így merengett Loren jelent meg az ajtóban. Kávét hozott neki meg reggelit.
- Köszi, nagyon aranyos tőled, de nem tudok enni.- mondta lehangoltan a lány.
- Ugyan Kid, én nem ilyennek ismerlek! Te kitartó vagy és elszánt!- emlékeztette Loren.
- Hol van már az az énem?- kérdezte a lányra nézve Kid.
- Benned van, csak egy kicsit elfelejtetted…de képes vagy visszahozni.- mondta lelkesítően Loren.
Kid lelógatta a lábait az ágyról, és merengve nézte a padló mintáját.
- De annyi hibát követtem el, hogy itt már semmit nem ér a kitartásom.- erősködött Kid.
- Hát csak a Kimivel való kapcsolatodra tudlak emlékeztetni…látod az is hogy indult, és a végén mi lett belőle!
- Hát a legeslegvégén semmi.- jegyezte meg cinikusan Kid.
- Jaj te lány! Mivel tudnálak felvidítani?- kérdezte nagyot sóhajtva Loren.
- Jelenleg nincs olyan dolog…aztán majd idővel megfakulnak az emlékek…
- Istenem, ne mond ezt!- kérte Loren aggódó arckifejezéssel.- Nem lehet köztetek vége Kimivel! Ne felejtsd el, hogy miattad még hajlandó elválni is!
- Ja persze, a nélkülem is romokban heverő házasságára gondolsz?- kérdezte gúnyosan Kid.
- Akkor is kellettél hozzá.
- Legyen igazad, de előbb vagy utóbb úgyis elváltak volna…És az a legszörnyűbb, hogy Jenni most elégedetten vigyoroghat, mert elérte a célját.- mondta keserűen Kid.
- Na látod! Ha más miatt nem, legalább Jenni miatt szedd össze magad! Azért, hogy ne neki lehessen igaza, és mutasd meg neki, hogy semmi nem állhat közétek!- próbálta bíztatni Kidet a lány.
- Ha ez ilyen egyszerű lenne…mert ha én benne is lennék, Kimi elhatározásán ez cseppet se változtat…
- Akkor mond el neki ezt, amit az előbb én neked mondtam!- ajánlotta Loren.
- Á, semmi értelme, még a végén úgy jönne ki a dolog, hogy Jenni egy jó alibi, mert bármit megtehetek, utána simán ráfoghatom Jennire…
- Persze így is fel lehet fogni, de nem biztos, hogy így vélekedik.
- Loren…én már nem tudok Kimiért harcolni.- mondta csüggedten a lány.
Barátnője csodálkozó tekintettel nézett rá, és nagyon remélte, hogy Kidnél ez csak átmeneti állapot.
- És mi a helyzet Sebivel?- váltott egy másik kényes témára Loren.
- Ó, ne is kérdezd!- mondta lehangoltan a lány.
- De ő nem haragszik rád…
- Talán tényleg nem, de akkor is hülyét csináltam belőle.- erősködött Kid.
- Annyira csak nem bánthattad meg, hisz utánad jött!- hívta fel a figyelmet erre a tényre Loren.
- Jó, tényleg így volt…de szerelmes…
- Ne bonyolítsd már ennyire a dolgokat!- kérte kissé türelmetlenül Loren.
- Már te se értesz meg?- kérdezte értetlenül Kid.
- Dehogyisnem! Csak szeretnék segíteni, de ha nem hagyod nem tudok.- osztotta ki Loren.
- Akkor mit csináljak?- kérdezte még kissé sértődötten Kid.
- A mai napon még kesereghetsz, de aztán lépned kell!
- Hogy?
- Beszélned kell Kimivel! És Sebivel is tisztázni a dogokat…de Kimi a legfontosabb.
- Én ugyan nem!- jelentette ki határozottan a lány.
- Szóval ez a válaszod?
- Igen.
- Jó, most még elfogadom, de csak azért, mert mennem kell, de visszatérünk rá!- ígérte Loren.
Azzal átölelte barátnőjét, majd elindult a dolgait intézni.
Kid pedig még visszafeküdt, mert nem volt kedve semmihez. Aztán a tévét bámulta, majd mikor megunta újra elaludt. Mikor barátnője este hazaért, még mindig az ágyban volt. Értetlenül nézett rá, ő pedig csak annyit tudott mondani, hogy nem volt kedve felkelni.
Loren kezdett aggódni a lányért, mert a másnap is így telt. Kid pedig egyre lehangoltabb és életuntabb lett.
Már péntek volt, és ő még mindig az ágyban volt. Épp a tévét kapcsolgatta, mikor nem akart hinni a szemének.
Az egyik csatorna híradójában Kimiről és Jenniről volt szó és arról, hogy lehet, mégse válnak el…vagyis Jenni nyilatkozta ezt, aki arra is kitért hogy az úgynevezett „zavaró tényező” már eltűnt Kimi életéből. Kidet felháborította a nő nyilatkozata. „Mit képzel magáról!”- mérgelődött hangosan. Kimi persze nem nyilatkozott az ügyben. Pedig Kid szerette volna hallani, hogy Kimi is így gondolja e…
Sokáig rágódott a hallottakon.
Majd hírtelen felpattant és pakolni kezdett egy hátizsákba. Ő se értette, honnan van ereje hozzá, de a nő nyilatkozata totál felbolydította a lelkét. Nem hagyhatta, hogy azé a perszónáé legyen Kimi!
Aztán letusolt, rendbe szedte magát, fogta a hátizsákot és lement a konyhába. Evett néhány falatot, majd taxit rendelt. Épp kifelé igyekezett az ajtón, mikor Loren hazaérkezett. Értetlenül nézett barátnőjére.
- Elmegyek.- jelentette ki a lány.
- Hát azt látom.- mondta Loren miközben végigmérte a lányt.- És mégis hová?
- Finnországba.- mondta röviden.
- Csak nem?- kérdezte halvány mosollyal az arcán.
- De. Mert nem hagyhatom, hogy azé a nőé legyen!- mondta határozottan.
- Na végre!- örvendezett megkönnyebbülten Loren.- Akkor szorítok nektek…és vigyázz magadra!
- Igyekszem…és igyekszem nem elszúrni újra.- ígérte Kid.
Loren boldogan kísérte el barátnőjét a taxiig.
|