27. rész
2008.10.21. 16:04
Reggel beszélgetésre ébredtem. Nagyon fájt a fejem. Á és ettől a fénytől mindjárt meg vakulok. És mi ez? Egy kéz! A derekamon? Úristen ez Kimi keze? Mit keresek én Kimi szobájában? És mit az ágyában? Mi történt itt?
-Te látod amit én látok? Kimi és az unokahúga összebujva egy ágyban?-a hang felé néztem ahol Toni és egy fickó(a tegnapi buliról) állt.
-Hát öcsém, nekem itt vmi bűzlik!-ekkor már Kimi is mozgolódni kezdett. Ahogy láttam ő is ugyanolyan értetlenül állt a dolgok előtt, ahogy én, majd hirtelen elkapta a kezét a derkamról, mikor meglátta a szobaajtóban ácsorgó Toniékat.
-Hát ti srácok? Hogy kerültök ide? Azt hittem nem is fogtok keresni.
-Azt látjuk. Amúgy meg csak Miki hagyta itt a telefonját. De szerintem ugorjatok ki az ágyból és induljunk haza, most az egyszer szerencsétek volt, másképp nem jottünk volna vissza.-kimásztunk az ágyból, Toniék meg lementek a földszintre.
-Mi volt ez?
-Hát ha azt én tudnám. De egyet tudok, nem én vagyok a bűnös, ugyanis ez az én szobám.
-Persze, fogadok vmit kitaláltál, h ide csábíts.-rámnézett majd megvonta a vállát.
-Én nem fogok ilyen hülyeségeken vitatkozni.-és elindult lefelé. Én még összekaptam a cuccaimat és elindultam utána.
-Haver azt tudod, h magyarázattal tartozol. Mert elég furcsa, h 10 szoba van a házban és te meg ennyire összebújva az unokatesóddal egy szobában voltál, arról nem is beszélve, h egy ágyban is.
-Jól van majd mindent elmagyarázok.-eddigre én is leértem. A fiúk rám is kérdőn néztek.
-Majd Kimi elmagyarázza. Én nem tehetek semmiről.
-Jól van elmondok mindent, de a kocsiban. Induljunk, mert eléggé fáradt vagyok.-azzal kimentünk és beszálltunk a kocsiba.
-Szóval nagyon érdekelne ki is ez a lány valójában, mert, hogy nem az unokahúgod, arról mi már a reggeli ágyas jelenet óta meg vagyunk győződve.-érdeklődött Toni. Én meg csak ültem ott vörös fejjel Kimi melett, aki a cipőjét bámulta.Majd Tonira nézett
-Először is azt szögezzük le, h nem történt köztünk semmi.-legalábbis úgy hiszem, gondolta már tovább. –Szóval ő itt Ramona del Solez, egyszerűen csak Szöszi, legalábbis nekem, a Ferrari állította mellém, hogy a felügyelőm legyen, mert szerintük túl sokat bulizok.-ekkor a fiúk éktelen röhögésben törtek ki. Kimi egy rosszalló pillantást vetett rájuk, ekkor abba hagyták nagy nehezen, de még magukban mindig pukkadoztak a nevetéstől.
-Talán ha abbahagynátok, elindulhatnánk haza is akár!-morcogott Kimi.
-Na tesó ezt jól megszívtad.-törte meg a csendet a még mindig kuncogó Miki.
-Miért is?
-Hát.....szerintem ezt este megbeszéljük egy sör mellett.-ekkor megint kitört belőle a röhögés- mármintha neked szabad olyat.-majd kérőn rámnézett.
-Felőlem!-mondtam-Mára úgy is elegem van belőle!-rá se néztem Kimire de éreztem, hogy ezt kicsit mellre szívta.
-Na ne mondd! Nekem is belőled. És tudd, ha elengedtél volna, ha nem, nem sokat jelent számomra a véleményed, úgy is elmentem volna.
-Jól van jól van! Okos enged szamár szenved alapon miattam mehetsz is! De figyelmeztetlek, ha megint holtrészegre iszod magad én nem állok jót magamért.
-Jajj de megijedtem!-majd így folytattuk a veszekedést egészen hazáig. Eközben elöl a fiúk sokatmondóan egymásra néztek. Ők sejtettek vmit, amit mi biztosan kizártunk. Mikor hazaértünk, újra elő kellett venni színészi képességeinket, ugyanis a szülei még mindig kicsit rossz vágányon futottak. Nagyon aggódtak értünk, de elmeséltük nekik a történetet, majd hagytak minket felmenni a szobába, természetesen csak egy jó kiadós vacsi után. Míg Kimi zuhanyzott én bekapcsoltam a tvt, amiben egy műsor ment, és kit láttam benne Fernandot. Nagyon megörültem, annyira aranyos volt, meg jou volt már látni így lassan egy hét után. A műsorban a kedvenc bandám az El sueno de Morfeo énekesnőjével beszélgetett. A szemében láttam vmi szomorúságot.Sajnos már épp csak a műsor végét láttam, így elhatároztam, h este felhívom.
Ezalatt Spanyolországban véget ért a forgatás.
-Fernando!- szólt utána egy női hang.
-Raquel? Tessék mit szeretne?
-Miért ilyen szomorú? Egész végig figyeltem magát, nem ilyen szokott lenni.
-Honnan tudja milyen vagyok?-kérdezten megtörten Fernando.
-Hát be kell vallanom a rajongója vagyok.-mosolyodott el a lány, ami Fernando arcára is mosolyt csalt.
-Hát köszönöm szépen, hogy megpróbálja ápolni a lelkem.
-Ugyanmár! Látom hogy vmi baj van. Csak nem az új barátnője az oka mindennek?-kérdezte.
-Hagyjuk inkább.-terelte el gyorsan a témát Fernando.
-Oké de mit szólna ha meghívnám egy vacsorára?
-Hát nem tudom, az nem a férfiak dolga?
-A mai világban? Már bármi lehetséges! Na szóval benne van?
-Hát legyen! Mert farkaséhes vagyok! De csak akkor, ha én állom a cekket.
-Ahogy óhajtja! Szóval? Mehetünk?-majd rámosolygott a férfire, aki bár kelletlenül, de elindult a lánnyal vacsorázni, de egész végig az járt a fejében, vajon mit csinálhat és hol lehet most Rami? Vajon Kimi hogy bánik vele? Vagy, hogy lehet e alapja annak, amit az újság írt vagy ez megint csak egy szemét.
|