Kid nem volt a legnyugodtabb. Még sosem járt ebben az országban, és azt se tudta merre induljon. De bízott az ösztöneiben, hogy elvezetik Kimihez. Végül hosszú órákig tartó utazás után megérkezett.

Szép hely volt, egy kis szigeten a finn öbölben. Kid először csak ment amerre a lába vitte. És ahogy egyre több időt töltött el az utcákon kezdte úgy érezni, hogy rossz ötlet volt idejönnie. Mégis mit mond majd neki? Egyáltalán odatalál? Lehet, hogy nem is lesz otthon. Lehet hogy ő már túllépett, vagy ami a legrosszabb Jennivel lesz. Ahogy így elmélkedett, egy nagyobb és elegánsabb házra lett figyelmes. Valami azt súgta neki, hogy arra menjen.

Megállt a kerítés előtt. Szemével a kertet és a házat fürkészte. Minden csendes volt. Megkereste a kapucsengőt. Alig akart hinni a szemének. Kimi neve állt rajta.

Hát itt lenne…de hogyan tovább? Tétován álldogált a kapunál, mikor egy németjuhász kutya szaladt a kerítéshez. Kid csodálkozva nézte, majd beugrott neki, hogy biztos Ajax. Leguggolt hozzá, a kutya pedig kidugta az orrát a kerítés rácsai közt. Kid megsimogatta, a kutya pedig hálásan megnyalta a kezét. A lány elmosolyodott.

-          Szia…..Ajax…azt hiszem így hívnak.- mondta a lány.

A kutya lihegve leült a kerítés mellé.

- És mond Ajax, a gazdád merre van?- kérdezte Kid, mintha választ kaphatna a kutyától.

Összeszedte a bátorságát, és becsöngetett. Idegesen álldogált, de hiába teltek a percek Kimi nem került elő.

- Hát azt hiszem Ajax magunkra maradtunk.- mondta a lány csalódottan.

A kutya még mindig a kerítés mellett ült és éberen figyelte a lányt. Kid leült a kerítés tövébe elgondolkodva nézett maga elé. Nem tudta mennyi idő telt el, de egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy kocsi fényszórója világít a szemébe, majd kinyílik a mellette lévő kapu és egy számára ismeretlen kocsi gurul be a feljáróra.

Kid gyorsan felpattant és próbált nyugalmat erőltetni magára. A kocsi közben megállt, és a sofőrje leállította a motort. Majd kinyílt a kocsi ajtaja és felbukkant az ismerős alak. Kid tétován állt a kapuban, és nem mert beljebb menni. Kezdte hülyén érezni magát ebben a helyzetben. Mit is akar ő itt ettől a sráctól, aki látni se akarja? A srác, ahogy kiszállt tekintete a kapu felé esett és meglátta a lányt. Elképedve nézte és nem akart hinni a szemének. Feldúltan és idegesen indult meg a lány felé, Kid pedig hátrált pár lépést, mert nem sok jót remélt abból, amit látott. Kimi a lányhoz ért. Először csak nézte szúrós tekintettel, majd megszólalt:

-          Te mit keresel itt?- kérdezte hűvösen.

Kid nem igazán tudta mit mondhatna erre. Illetve tudta, csak nem volt biztos benne, hogy a srác meg akarja hallgatni, akkor meg minek kezdjen bele? Szóval csak állt ott Kimivel szemben és nem tudott mit mondani neki.

-          Nos?- kérdezte türelmetlenül Kimi.

Kid érezte, hogy elgyengülnek a lábai, és mintha forgott volna vele a világ. Muszáj volt megtámaszkodnia a kerítésben, hogy el ne essen. Ekkor Kimi kutyája a lányhoz sietett és halk nyüszítésbe kezdett, majd orrával a lány kezét kezdte bökdösni. Kid zavartan nézett a srácra. Kimi szemében egy pillanatra ijedtség jelent meg, aztán újra a szokásos kifejezéstelen arccal állt a lány előtt. Ajax a lány lábához dörgölőzött és szorosan mellé ült. Kimi látva ezt, felvonta a szemöldökét. Kid próbált valami értelmeset mondani Kiminek.

-          Szeretnék nyugodt körülmények közt beszélni veled!

-          Azt hiszem nekünk nincs már miről beszélnünk.- mondta csalódottan Kimi.

-          Nem is tudom miben reménykedtem, mikor ide jöttem…- mondta elmerengve a lány.

-          Én nem hívtalak.

-          Tudom… szóval akkor én megyek is… bocs, hogy zavartam!- mondta Kid halkan, majd hátat fordított a srácnak, és lassan elindult ki a kapun.

Leszegett fejjel és elkeseredetten indult el. Ajax pedig követte a lányt. Kid egy pillanatra megtorpant és értetlenül nézett a kutyára. A kutya mintha megérezte volna, hogy Kid őt nézi megállt és felnézett a lányra. Kid halkan megszólalt:

-          Menj vissza Ajax, neked ott van az otthonod!- mondta miközben ház felé mutatott a lány.

A kutya csak értetlenül nézett rá. Kid próbaképp tett egy lépést előre, a kutya újra követte. Közben Kimi csak értetlenül nézte mit művel a kutyája.

- Ajax, menj légy szíves!- kérte a lány és egy kicsit hátrébb próbálta tolni a kutyát. A kutya tiltakozásképp leült mellé.

- Nem lesz ez így jó….- mondta a fejét csóválva a lány.

Kimi közben próbálta visszahívni a kutyáját. Ajax hátranézett gazdájára, de nem mozdult.

-          Ajax gyere ide!- parancsolta Kimi.

A kutya nem mozdult. Kimi nem tudta mit tegyen. Azért tett egy kísérletet és odament a kutyához. Megfogta a nyakörvét, és próbálta maga után húzni. A kutya mind a négy lábát megvetette és Kimi nem bírta elhúzni.

-          Ostoba kutya!- mérgelődött a srác.

Kidnek nevethetnékje támadt, de próbálta leplezni derültségét, pedig ő már sejtette, hogy a kutya nélküle nem fog bemenni, így Kiminek muszáj lesz beengednie őt.

És így is lett. Kimi aztán kelletlenül intett a lánynak, hogy kövesse. Persze Ajax is rögtön vele tartott. Aztán a ház ajtajában Ajax megállt és nem követte a lányt tovább. Kid remélte, hogy azért nem kell a teraszon éjszakáznia.

Szóval Kimi beengedte. Kid ámulva nézett körbe a nappaliban. Nagyon tetszett a berendezése neki. Még tovább gyönyörködött volna, ha nem jut eszébe, hogy mért is jött eredetileg. Azért jó érzéssel töltötte el, hogy nem egy ridegen házban kell Kimivel beszélnie.

 Aztán Kimi leültette. A srác is leült és megint azzal a kifejezéstelen arccal nézett a lányra. Kid szinte beleborzongott.

-          Köszönd a kutyámnak, hogy itt vagy.- szólalt meg végül Kimi.

-          Úgy látszik ő bízik bennem…

Kimi nem válaszolt. Kid igazából nem is várta, hogy a srácot érdekelje a mondanivalója. Már csak abban reménykedett, hogy nem rakja ki őt. Erre elég nagy esélye is volt, ha Ajax viselkedésére gondolt. „Hogy lehet ilyen normális kutyája egy ilyen pasinak?”- kérdezte magától a lány.

Majd Kimi szó nélkül hagyta ott őt. Kid elképedve nézett a távolodó srác után. „Mit akar ezzel elérni?” Kid már rég nem értette őt.

-          Mért jöttél ide?- kérdezte számon kérőn a lánytól mikor újra megjelent a nappaliban.

Kid értetlen képet vágott. Kimi kicsit ingerültebben ismételte meg a kérdését.

-          Csak akkor kezdek bele, ha végighallgatsz…- kezdte nyugalmat erőltetve magára a lány.

Kimi bólintott.

-          Kimi,- kezdte a lány, miközben a srác tekintetét kereste a szemeivel-, szeretném, ha hinnél nekem… mert a dolgok nem azok, amiknek látszanak. Persze belegondolva a te helyedben én se hinném el magamnak, de egy dolgot elfelejtesz figyelembe venni!

-          Mégis mit?- kérdezte értetlenül a srác.

-          Azt, hogy Jenninek épp ez volt a célja, hogy elválasszon minket egymástól.

-          Hogy jön ide Jenni?- kérdezte értetlenül Kimi a lánytól.

-           Úgy, hogy minden akkor kezdődött, mikor megjelent a futam előtt. Azóta viselkedsz ilyen furcsán és azóta vagy bizalmatlan velem…- mondta Kid, miközben lehajtotta a fejét.- Pedig megfogadtuk, hogy nem engedjük, hogy bármi vagy bárki is közénk álljon. Egyáltalán tudsz róla, hogy Jenni azt híreszteli, hogy újra együtt vagytok?- kérdezte érdeklődve a lány.

Kimi felvonta a szemöldökét. Kid végre úgy érezte, hogy sikerült valamivel felkelteni a srác érdeklődését.

-          Még nem is láttam azóta.- mondta felháborodottan a srác.- De ez nem ment fel a tetted alól!- tette még hozzá gyorsan.

Kid csalódottan nézett a srácra, majd azért folytatta.

-          Nem csináltam semmit.- mondta nyomatékosan a lány, és kezdte elveszteni a türelmét.- Nem igaz, hogy nem fér bele a hülye fejedbe, hogy nem próbálkoznék annyira helyrehozni a dolgokat, ha tényleg megtettem volna?

-          Nem tudom, nem ismerlek eléggé.

-          Menj a fenébe!- Kid már kiabált.

Kimi meglepődve nézett a lányra. Nem értette, mit akar ezzel a viselkedésével elérni a lány.

-          Jól van, békén hagylak Kimi…- mondta már szelídebb hangon de, ha ezen az ajtón kisétálok eljátszottad az utolsó lehetőséged, hogy higgy nekem.- mondta határozottan a lány.

Érezte, hogy egyre nehezebben bírja visszatartani a könnyeit, így hátat fordított a srácnak. Kimi csak állt és nem tudta mit higgyen. Kid a lehető leglassabban indult meg az ajtó felé. Minden egyes lépésnél bizakodva, hogy a srác marasztalni fogja. Már a kilincs felé nyúlt, mikor meghallotta a srác hangját.

-          Várj!- szólt halkan.

Kid nem folytatta a mozdulatát, hanem lassan a srác felé fordult. Kimi arcán nem látszódott érzelem. A lány nem értette, mi van most.

-          Van hol aludnod?- kérdezte normális hangon a srác.

Kid elkerekedett szemekkel nézett a srácra, de azért ki tudta nyögni, hogy voltaképpen nincs.

-          Az egyik vendégszobában aludhatsz…

-          Köszi.- válaszolta halkan a lány.

Nem igazán erre számított, de legalább nem kellett kint töltenie az éjszakát, bár neki már az se számított volna. Arra gondolt, hogy ezt mért csinálja a srác vele. Mért nem küldi el a fenébe ha nem hisz neki?

Aztán Kimi megint csak intett, hogy kövesse. Fölvezette a szobába, és még annyit kérdezett a lánytól, hogy éhes e. Kid „nem”-mel válaszolt. Aztán Kimi becsukta rá az ajtót és otthagyta.

Kid csüggedten ült le az ágyra. Nagyot sóhajtott. Most végre szabadjára engedhette a könnyeit. Mikor kisírta magát, megpróbált az este további részében nem gondolkodni, majd letusolt a szobához tartozó fürdőben, és ledőlt az ágyra.

Megalázottnak és csak egy megtűrt személynek érezte magát ebben a helyzetben. Becsukta a szemét, de még rosszabb volt, mert emlékképek törtek rá. Úgy érezte, hogy nem bír itt maradni tovább. Magára kapta a ruháit, fogta a cuccát és kilépett a szobából. Azt se tudta merre induljon a házban. Azt tudta, hogy merre van a kijárat, de nem akart Kimivel összefutni. Már bánta, hogy elfogadta a srác ajánlatát. Ennél még az is jobb érzés lett volna neki, ha kint kell éjszakáznia.

Aztán az ide vezető utat választotta és reménykedett, hogy elkerüli a srácot. Amilyen óvatosan csak tudott, úgy lépdelt a lépcsőkön, hogy ne csapjon zajt. Sikeresen leért a nappaliba. Betájolta a kintről beszűrődő fényekben az ajtó helyét és elindult. Már csak pár lépés volt az ajtóig, mikor zajra lett figyelmes, ami a lépcső felől jött.

-          Kid, te járkálsz?- hallotta a srác hangját, majd a lépcsőfokok halk nyikorgását, ahogy elindult lefelé a srác.

Mégse lett volna elég halk? Kid nem mert válaszolni és nagyon szeretett volna láthatatlanná válni. Nem tudta mitévő legyen. Így csak állt, és még levegőt se mert venni. Remélte, ha a srác nem hall több zajt visszamegy.

De nem így lett. A szoba távoli pontjában villany gyúlt. Kid meglátta a srácot. Kimi is észrevette őt, és hírtelen szólni se tudott.

-          Hova mész?- kérdezte értetlenül.

-          El.- mondta röviden a lány, és már indult is tovább.

-           Zárva van.- mondta egyszerűen a srác.

-          Akkor nyisd ki!- kérte a lány.

Kimi elindult a lány felé. Majd megállt előtte és nem mozdult.

-          Mi van?- kérdezte a lány csodálkozva.

A srác nem válaszolt. Találkozott a tekintetük.

- Ne csinálj belőlem még nagyobb hülyét!- kérte türelmetlenül Kid.

- Oké.- mondta röviden a srác, és a kulcscsomó felé nyúlt, ami a lány háta mögötti fogason lógott.

Kiminek, hogy elérje a kulcsot közel kellett hajolnia a lányhoz. Szinte csak centikre voltak már egymástól. Kid zavarba jött a srác közelségétől, látszólag Kimi nem zavartatta magát, és mintha még halványan el is mosolyodott volna.

A lány próbált kitérni a srác útjából, de ő nem hagyta. Megfogta a lány két vállát, és végigsimította a karját. Kid nem tudta mire vélni a dolgot. Dermedten állt és tekintetét a padlóra szegezte. Kimi keze lassan a lány nyakát majd a hátát simította.

Kid becsukta a szemét és felsóhajtott. Kimi két kezébe vette a lány arcát és gyengéden magához húzta. Ajkaik találkoztak. Kid el se akarta hinni, hogy ez történik vele. Hisz az előbb még…

Kimi gyengéden és érzékien csókolta, a lány keze elernyedt és a földre ejtette a táskáját. Egyre hevesebben és vágyakozóbban csókolták egymást. A lány ujjaival beletúrt a srác hajába. Kimi már a lány nyakát csókolta.

-          Kimi…- kezdte volna a lány, de a srác nem engedte folytatni. Ujjait a lány ajkához érintette, és csendre intette.

-          Ne most!- kérte a srác, és ajkaik újra találkoztak.

Szenvedélyes csókok közepette hátráltak át a nappalin, elérve a lépcsőt Kimi felkapta a lányt, aki combjaival átfonta a srác derekát, így jutottak el Kimi szobájáig. Ott aztán a srác vágyakozó csókok kíséretében szabadította meg a lányt a ruháitól, majd a lány is így tett. Szorosan simult össze a vágytól izzó testük, és már egyikük se emlékezett az elmúlt órák rossz dolgaira. Végre felszabadultan és önfeledten adták át magukat a vágyaiknak ….