Az ujjaim ropogtak, mik�zben r�fesz�tettem a k�zfejemet a korm�nyra. Kisz�lltam, hogy v�ltsak p�r utols� sz�t Ronalddal. Azt�n �sszefogtam a hajamat, feltettem a balaclav�t, azt�n a buk�sisakot, majd a HANS-ot.

-         Hajr�. – mosolyodott el Nathan, majd Ronalddal egy�tt f�lre�lltak.

   �n m�r az els� futamomkor megmondtam, hogy ami a legideges�t�bb, az a l�mpa. Piros-piros-piros-piros. �s �gy tov�bb… majd kialszik… �s akkor lehet indulni. �s �reztem, hogy a rajtom brav�ros lett…! Olyan… nagyon…

-         Els� vagy. M�sodik Robert, plusz k�t sz�zad.

-         Lewis?

-         Tizenkilenc.

-         Frederic?

-         H�rom. Az aszfalt h�m�rs�klete ide�lis, megegyezik a tegnapival, a k�vetkez� f�l�r�ban nem v�rhat� id�j�r�s-v�ltoz�s.

A helyzet az al�bbi: �lltam, mik�zben tankoltak, de valami nagyon nem mehetett, mert nagyon sok ideig tankoltak, (plusz Fredet is r�mh�vt�k) �gy hatodikk�nt j�ttem vissza (de ha �gy vessz�k harmadikk�nt, Rosberg, Piquet, illetve Trulli m�g nem volt kint)

Ki�lezett csat�t v�vtam Roberttel, a kerekeink �sszeakadtak, �s kip�rd�lt a p�ly�r�l. Azt hiszem ez nem volt t�l tiszta… ez�rt h�t hab�r biztos�tva lett volna az els� helyem, magam el� engedtem Robertet, k�t kanyarig nem t�madtam, �s csak azut�n m�sztam fel a dobog� �l�re…

                Vanderfsott �jra a cs�cson!

   Gyenge kezd�s ut�n tiszta �s v�rszomjas csat�ban gy�z�tt a Formula1 els� n�i vil�gbajnoki c�m- v�d�je. Alig h�t k�rrel a v�ge el�tt Vanderfsott �s Kubica koccant, melyb�l el�bbi j�tt ki gy�ztesen, de csod�latra- m�lt�an bev�rta, valamint k�t kanyar erej�ig maga el� engedte a lengyelt. A Ferrari m�sik versenyz�je elismer�en nyilatkozott csapatt�rs�r�l: „Nem hinn�m, hogy sokan ezt tett�k volna a hely�ben, de Pilar szeret korrekten j�tszani, m�rpedig ez korrekt volt. Nem hiszem, hogy Robert m�rges lenne r� ez�rt az incidens�rt, hiszen val�sz�n�leg a versenyb�r�k sem b�ntett�k volna meg �ket. Egyform�n hib�sak voltak.” A lengyel pil�ta val�ban nem volt d�h�s az eset�rt, s�t: „Azt hiszem mindketten hib�sok voltunk, tal�n az � kereke miatt ker�ltem ki a p�ly�r�l, de ez ford�tva is megt�rt�nhetett volna. Azt hittem lelassult, de azt�n r�j�ttem, mit csin�l. El�nyt adott, mert kil�k�tt. Csakhogy l�nyegesen jobb tapad�sa �s sebess�ge volt, maxim�lisan meg�rdemelte a gy�zelmet” A Mercedesnek nem nagyon kedvezett a h�tv�ge, hisz Hamilton tizenhatodik, Kovalainen kilencedik lett. „Szerintem a mez�ny nagy r�sze ezt tette volna.” – hangzott Lewis Hamilton kurta komment�l�sa. Teh�t Bahrein mindenk�ppen a Ferrari drukkereknek kedvezett, k�v�ncsiak vagyunk isztambulra!

Ezt a cikket olvastam el a futamgy�zelmem ut�n, j� �rz�s t�lt�tt el. A futam egy id�ben volt v�leg�nyem focimeccs�vel, teh�t r�gt�n rohantam a rept�rre, felsz�lltam, utaztam, lesz�lltam, �s szoborr� dermedve v�rtam, hogy fognak lesz�llni a csapattagok. Att�l f�gg: Lukas mindig is jobban viselte a veres�g t�ny�t, r�h�gve veregette v�llon az �ket megver� csapat tagjait, m�g leend� f�rjem neki tudott volna menni mindenkinek, aki elszedte t�le a labd�t. (Ok� Lukas is belefejelt m�r n�h�ny meccsen a m�sik gyomorsz�j�ba, de akkor is…)

Teh�t ha valami nagyon �sszej�n! A h�gom teniszmeccset nyert egy b�kak�p� d�n tusk� ellen, �n futamot nyertem, Bastian pedig a h�rom g�lb�l kett� g�lpasszot adott, a harmadikat � l�tte. �pp mikor emberfeletti meccslabd�r�l t�rsalogtunk imm�r tizenk�t �ves h�gommal, csengettek.

-         Ok�, puszi, mentem, szia… - tette le a telefont.

-         Szia.

- Igen? – nyitottam ki az ajt�t. Majd megmerevedtem.

- Szia. – l�pett be hatalmas b�r�nddel az unokab�ty�m, Stan.

-         Teh�t, mi�rt vagy itt? – k�rdeztem nem t�l bar�ts�gosan.

-         H�t… Julie kidobott, gondoltam befogadsz egy ideig.

-         Egy ideig?! M�gis mennyi ideig?

-         Nem tudom… egy-k�t h�nap…

-         Egy- k�t h�nap?! Te j�l vagy?

-         J�l van m�r, nem fogok zavarni.

-         Azt sejtem. – morogtam.

-         Am�gy is… nem sok�ra esk�v�… addig maradhatok, nem?

-         H�t nem!

-         Nyugi, el vagyok, csak t�v�m legyen…

�jabb vigyorogj-sz�pen-a-focistaf�rjeddel- est�lyre k�sz�l�dt�nk, Stant nagylelk�en �thelyezt�k a szomsz�dba, ami j�val kisebb volt, mint a mi h�zunk, de Stannak b�ven megfelel.

-         Pilar Vanderfsott! – mondta �rdekl�dve m�g�ttem egy n�i hang. H�trafordultam. M�g�ttem egy v�r�s haj�, szepl�s l�ny �lldog�lt.

-         Geneviev Edencober. – mondta lelkesen. Agyond�sz�tett, lila ruha volt rajta. – Nagy rajong�d vagyok! – vigyorgott.

-         �h…igen? – k�rdeztem. Kicsit zavarban voltam.

-         Persze! – mondta vid�man, �s apr� fejb�lint�sokkal nyomat�kos�totta el�z� �ll�t�s�t. Ismer�s a neve valahonnan… tal�n kital�lhatta a gondolataimat, mert elmosolyodott �s azt mondta:

-         Sz�n�szn� vagyok. – �s hozz� vigyorgott, mint a vadalma…

-         Ett�l a csajt�l kik�sz�ltem! Ha vettem egy pralin�t, � is vett, ha megfordultam, � is. Mindent, de mindent megk�rdezett, kiakasztott! – borultam ki, imm�r otthon. – azt sem tudom h�ny �ves!

-         M�ret�t tekintve nyolc. – k�t�tte ki a cip�j�t leend� f�rjem. Elnevettem magam.

-         Nem, de komolyan. H�sz k�r�l lehet, vagy m�g annyi se.

-         Ha m�r itt tartunk, te sem vagy m�g huszonh�rom.

-         De j�v� h�ten annyi leszek…

-         Az egy dolog. – mosolyodott el.

A h�gom fontos teniszmeccs�n �ltem, valami koreai-sz�rmaz�s�, apr� l�nyka ellen j�tszott. Mell�m furakodott, majd le�lt egy k�z�pmagas, hossz�, fekete haj�, kiss� v�gott szem� n�. Nem nagyon tudom az �zsiaiakat megk�l�nb�ztetni, de hat�rozottan hasonl�tott a l�nyhoz a p�ly�n. Az els� menet ut�n (amit a v�gott szem� nyert) odament hozz�, majd megk�rdezte:

- Ni ijn wuan hao ma? – m�rpedig ez k�nai, ha j�l tudom. �rtetlen arckifejez�semet l�tva az �gnek emelte a szem�t, majd vissza�lt a hely�re. Az �zsiaiakhoz k�pest felt�n�en magas, t�lem p�r centivel magasabb volt. V�ll�n Dior t�sk�, l�b�n egy egyedi, k�l�n neki tervezett, s�t�tz�ld Labbely magassark�. K�z�pz�ld cs�top, almaz�ld harisnya, f�z�ld forr�nadr�g… egysz�val talpig z�ldben volt, �s nagyon j�l �llt neki.

- A testv�red? – k�rdeztem, mik�zben vissza�ltem a helyemre.

- Igen… - v�laszolt lassan, megillet�dve. Mivel nem l�tszott �ppen besz�des t�pusnak, hagytam a fen�be az eg�szet. De j� p�r perc m�lva r�m n�zett.

- Ahogy neked is. – mosolyodott el, majd a kez�t ny�jtotta:

- May Och.

- Pilar Vanderfsott…

- Tudom. – mondta �s b�lintott. – aut�versenyz� vagy.

- �s te?

- Man�ken. – mondta. Kicsit elpirult. – H�ny �ves a h�god?

- Tizenkett�. Tied?

- T�z. �! – mondta, az utols� mondat a h�gom �ltal megnyert szettnek sz�lt. – �gyes. – mondta keser�en. �s az utols� szettn�l ink�bb elm�ly�lt t�rsalg�st folytattunk, ahelyett, hogy a p�ly�n l�v� h�gainkat b�muln�nk. V�g�l Vik nyert, de most furcsam�d kimaradt a tenisz�t�- dob�lgat�s, l�that�an �sszebar�tkozott a k�nai (?) kisl�nnyal.

- Holnap nem j�tt�k ki a meccsre? – k�rdeztem – Warder Bremen kontra Bohum.

- uff, �n abszol�t nem �rtek a focihoz… de kimehet�nk, nem? – n�zett a h�g�ra, akinek �des kis copfjai voltak. B�lintott.

-… �s lecsaptam, �s akkor… - folytatta kimer�t� �s f�raszt�, borzaszt� hossz� el�ad�s�t Vik a telefonban. Anya ett�l f�ggetlen�l olyan �rdekl�d�ssel hallgatta, mintha egy akci�filmet mes�lne el.

-         Megn�zhetem az e-mailjeimet? – k�rdezte Vik.

-         N�zzed. – v�laszoltam, mik�zben �zenetet g�peltem a saj�t laptopomon.

-         Khm…

-         Mivan? – n�ztem fel d�h�sen. – Ja, persze… Bastian mit csin�l?

-         Asszem eszik.

-         Akkor k�rd el t�le. – m�ly�ltem el �jra az elektromos postal�d�mban.

-         �n? – k�rdezte feszengve.

-         Jaj, istenem, mi�rt is ne?

-         Nem merem.

-         Mert leharapja, a fejedet vagy megesz vagy, brut�lisan…?

-         Nem, de…

-         Bastian! – ord�tottam ki.

-         Igen? – ki�ltott vissza

-         Add m�r oda l�gyszives Vikinek a laptopodat!

-         M�ris… - mondta, majd p�r perc m�lva kez�ben a fekete, matt, Apple laptopj�t (mellesleg az eny�m is ugyanolyan, csak feh�r)

-         K�szi. – mondta a h�gom. – J�! Pilar a h�tt�rk�ped? – k�rdezte csod�lkozva.

-         Igen. – mondta mosolyogva.

-         Neked meg…

-         Bastian. Igen. – feleltem.

-         Wow. – h�zta fel a szem�ld�k�t.

-         Meg�g�rem, hogy holnap vesz�nk neked egy k�l�n Apple laptopot, ok�? – k�rdeztem. Vigyorogva b�logatott.

- Na, milyen sz�n� kell? – n�ztem k�r�l m�snap az �zletben, ahol k�r�lbel�l tizenhat sz�n� ugyanolyan laptop sorakozott egym�s mellet. – csak azt ne mond, hogy r�zsasz�n.

- Pedig az is sz�p. – simogatta meg mosolyogva a r�zsasz�nt. – de �n sz�rk�t szeretn�k.

- Ok�. – emeltem le a polcr�l. Majd fizettem.

-         Megy�nk vid�mparkba? – k�rdezte Lukas a telefonba. Elvigyorodtam.

-         Menj�nk. – vontam meg a v�llamat.

-         Vid�mparkba megy�nk Lukas Podolskival?! – k�rdezte Vik t�gra ny�lt szemekkel.

-         Aha.

-         Sir�ly. – mondta boldogan. – De mikor?

-         Holnap.

-         Francba.

-         Mi�rt?

-         Nekem ma kell hazamenni.

-         �, t�nyleg. El is felejtettem.

-         Ti nem j�tt�k?

-         Nem, most nem, majd azt hiszem j�v� h�ten megy�nk.

-         Ok�… sz�linapodra…

-         Pontosan.

-         M�g egy menet? – k�rdeztem. A hull�mvas�tr�l sz�lltunk lefel� az els� menet ut�n.

-         Ne! – mondta Elza, �s le�lt. – Nekem ennyi b�ven el�g volt. – suttogta, �s t�nyleg s�padt volt.

-         Akkor �n is maradok. – �lt le mell� �nfel�ldoz�an Lukas.

-         Ok�, mi az�rt megy�nk m�g egyet, nem baj?

-         Dehogy baj, menjetek csak. Megv�runk.

-         Remek. – pattantam vissza a hull�mvas�t els� �l�s�re, Bastian mell�.

-         Biztos, hogy nem volt m�g el�g? – k�rdezte.

-         Tal�n f�lsz? – k�rdeztem lekicsinyl�en.

-         �n nem. – mosolyodott el magabiztosan. – Csak nehogy rosszul legy�l m�g a v�g�n.

-         �gy n�zek �n ki? – h�ztam ki magamat a cs�kos, cs�nakkiv�g�s� p�l�mban. Majd elnevettem magamat.

-         Majd megl�tjuk.

- J�, tudj�tok mit l�tok? – n�ztem mereven magam el�.

- Nem. – v�laszolt Elza t�m�ren.

- Dodgem! – mutattam az el�tt�nk l�v� Dodgemekre.

- Vajon ki lesz a legjobb? – mosolyodott el Elza.

- Nem is tudom.  – mosolyodott el Lukas is.

F�l k�zzel is hatszor olyan j�l tudtam korm�nyozni a dodgemet, mint a t�bbiek k�t k�zzel. Mindenkinek feltett c�lja volt nekem j�nni, eddig azonban senkinek nem siker�lt…

-         Ok�, ok�, elismerj�k a veres�get. – mondta Lukas – de most te meg Elza lesztek egy csapatban ellen�nk. – vigyorodott el.

-         Miben? – k�rdeztem gyanakodva.

-         Fociban, term�szetesen.

-         Na ne…

�n �s Elza tizenkett�-egyn�l hagytuk abba a „vid�m focizgat�st”, az az egy g�l is csak �ng�l volt, mert az elej�n Bastian kij�tt a kapub�l, a mi kapunk fel�, Lukas meg azt hitte, oda kell l�nie…

E-mailt kaptam Elz�t�l.

Szia Pillay! Gyere m�r velem l�ci ruhapr�b�ra. T�zkor el�d megyek. – ennyi. Ja, persze, ha nem eml�tettem volna, Lukas a lehet� legnagyobb titokban jegyezte el Elz�t, m�g… j� p�r h�napja… az � esk�v�j�k a mi�nk el�tt egy h�nappal lesz, teh�t m�sf�l h�nap m�lva.  H�ny �ra is van? – n�ztem az �r�ra. F�l t�z… van id�m reggelizni, zuhanyozni, fel�lt�zni… sat�bbi, sat�bbi…? Azt hiszem nincs.

-         Milyen sz�p… - pr�b�lt fel egy aut� �r�val veteked� �r� menyasszonyi ruh�t. Nekem nagyon nem tetszett. Hossz�, egyenes, tiszta feh�r, hossz� ujj�. Egysz�val semmi extra. Nem tudom, mi ker�l ezen ennyibe. � is borzaszt�nak tal�lta, ak�rcsak a t�bbi kilencet. Kicsin m�lott, hogy el nem aludtam.

-         Ez is b�na. – szedte le mag�r�l a csupa csipke ruh�t. – ha ez �gy megy tov�bb, esk�sz�m, mezben fogok megesk�dni.

-         Tal�n c�lszer�bb lenne. – v�ltem, de valahogy nem d�jazta Elza a feleletemet.

-         N�zd meg ezt… - adtam a kez�be egy �jabb ruh�t. Ami m�g�tt olyan ruh�t pillantottam meg, ami�rt �rdemes f�rjhez menni!

-         Azt a… - j�tt mell�m Elza is. Mereven b�multuk a mell alatt szabott, testhez simul�, v�kony selyemanyagot.

-         Ez… nekem kell… - motyogta, majd levette �s elt�nt az �lt�z�ben. P�r perccel k�s�bb kij�tt. Leesett az �llam.

-         Ez… nagyon j�l �ll!

- Ez az, jobb vagy, mint valaha. - veregette meg Ronald a v�llamat.  – Na �lj be �jra, menj  m�g egy k�rt!

- Meglesz. – h�ztam fel �jra a nomex keszty�t. Beind�tottam a motort, �lesen bevettem a kanyart, majd kif�keztem Fredet, aki el�ttem ment.

-         �sszegezve Pilar mindig is nagyon j� volt itt isztambulban. – mondta Nathan Stefnek.

-         Persze. A p�ly�n. Ez�rt ne menj ki a kavics�gyra, ok�? – elvigyorodtam.

-         Igyekszem…

Q3. Eddig harmadik vagyok, de most gyors k�r�n vagyok, �s ha minden j�l megy, meglesz az els�- m�sodik hely. Porfelh� bukkant fel el�ttem. Lef�keztem. Nico betonfalnak ment, nagyon kev�s maradt az aut�b�l. Fel sem fogtam, mit csin�lok, csak lementem a buk�t�rbe, �s rohantam vissza. A p�lya�r�knek ide a legnehezebb eljutni, �gy senki nem volt ott m�g, csak �n. L�ttam, hogy Nico volt m�r jobban is.

- H�vjon orvost! – ord�tottam a fel�m indul� p�lya�rnek, intett egy m�siknak, �s pillanatok alatt odaj�tt a medical car.

-         Azt hittem, komolyabban s�r�lt. – mondtam a Home-ban.

-         Csak �gy negyedik lett�l. – s�hajtott Stefano. B�lintottam.

-         Az�rt, szerintem r�g volt olyan sportszer� valaki a Formula1- ben, mint te. Sz�p volt.

-         Kimi! De r�gen l�ttalak! Lotta? – k�rdeztem boldogan a Home-ban, m�snap, mikor az egyik asztaln�l megpillantottam Kimit.