-         Szia! – mosolyodott el – Bent van Dessyn�l.

-         Dessy? Itt van Dessy?

-         Aha, Felip�vel besz�lget.

-         Felipe? Mi van itt?

-         �regek otthona, kedvezm�nyes l�togat�s? Vagy mire c�lzol? – k�rdezte mosolyogva.

-         Eddig m�g egy versenyen se volt�l, hogyhogy…?

-         Valaki egy �vvel �regebb lett.

-         �, csak miattam…?

-         Nem. Az is �rdekel, hogy fogod kil�kni Lewist. – vigyorodott el. – de boldog sz�let�snapot! – nyomott a kezembe egy bord�, hossz�k�s dobozk�t. – jut eszembe, h�ny �ves is vagy most?

-         K�sz�n�m, huszonh�rom.

-         Jesszusom, f�jdalmasan fiatal vagy… Lotta! – mosolyodott el, mikor megl�tta a kisl�ny�t, akit Dessy hozott az �l�ben.

-         Pilar! – ugrott a nyakamba ut�bbi – lehagyod azt az �sbunk�t, igaz?

-         Igyekszem… - mondtam.

A rajtn�l megel�ztem az el�lem rajtol� Fernandot, majd r�tapadtam a saj�t csapatt�rsamra, akit megel�zni kor�ntsem egyszer�. Hamarabb mentem ki tankolni, mint �, m�g�m j�tt vissza, de ezut�n minden maradt a r�giben, teh�t a harmadik helyen v�geztem, el�ttem Hami, �el�tte meg Robert. M�g �n �s a futamgy�ztes vid�man locsolgattuk egym�st, Lewis a sarokban unatkozott… igaz a mond�s, miszerint csak az �k�r iszik egymag�ba….

-         Indulhatunk anyu�khoz? – l�pett be Bastian. – mi van rajtad?

-         Nem tetszik? – n�ztem a fekete, sz�k sz�r� nadr�gomra, majd a halv�nyz�ld cs�topra, �s a fekete-z�ld cs�kos pul�verre.

-         De.

-         Akkor?

-         Azt mondtad, nem szeret az �kszereket.

-         Hm? Ja… hogy ez. – emeltem fel a kezemet. – Kimit�l kaptam. Sz�let�snapomra… h�t nem aranyos?

-         De. – morogta kedvetlen�l. Majd az ajt�b�l visszasz�lt:

-         Am�gy a piros jobban �ll…

- Na �gy milyen? – �ltem be a fekete, (olyan, de olyan csod�s) Ferrari 360 Spider- be, leend� f�rjem mell�. R�m n�zett. R�vid, piros fels� valamint fekete sort volt rajtam. ( meg egy Chanel szem�veg – nem Annabella miatt!)

- J�. – felelte t�m�ren. – de a kark�t�d akkor is maradt.

- Sz�val ez a bajod. Nem �rtem, mi�rt. N�zd, milyen sz�p… - emeltem fel a kezemet. T�nyleg nagyon csinos volt.

- Ok�, sz�p, de akkor is… mindegy, menj�nk.

Teh�t v�leg�nyem sz�lein�l voltunk. Tobias is itt volt a bar�tn�j�vel, Katie-vel. A nappaliban �lt�nk.

-         Tobias neked gy�r� van az ujjadon? – n�zett �rtetlen�l Bastian b�tyja kez�re. T�nyleg, Katie-n is ugyanilyen van.

-         Igen, ha nem ordib�lt�l volna, akkor ez lett volna a nagy h�r.

-         �, vagy �gy. Bocs.

-         M�r mindegy, de mi�rt n�zed �gy a kezemet? Komolyan, mintha a te ujjadon nem lenne gy�r�.

A vacsora is eg�sz j� volt, eltekintve att�l a pontt�l, amikor is Bastian mam�ja hiszt�rikus s�r�ssal borult az asztalra, hogy neki milyen nagy fiai vannak.

- �s ott leszek majd mindkett�t�k esk�v�j�n. Ez�ttal ott tudok lenni az esk�v�d�n, Bastian. – fogta meg a mellette �l� v�leg�nyem kez�t, aki ezut�n f�lrenyelt, �s j� ideig k�h�g�tt. �n megk�v�lve b�multam a t�ny�romat, �s t�rt�ztettem mgamat, hogy ne nyomjam a fej�be az ott sorakoz� spagettit.

- Nem mondtad el neki? – k�rdezte �rtetlen�l Tobias. Fel�lltam. Az asztaln�l hal�los csend volt. Kif�jtam a leveg�t.

- Pilar, f�lre�rted, �n el akartam mondani… de… - mondta Bastian. Kimentem. A szem�t! Olyan nagy �gy lett volna elmondani, hogy m�r elvett valakit?!

- Pilar, v�rj! – futott ut�nam. – t�nyleg, �n nem…

- Mit nem?! Olyan nagyon neh�z lett volna elmondani? Mit csin�ltam volna? Leharapom �rte a fejedet vagy mi?

- Nem, nem, persze, hogy nem, de…

- Elv�lt�l legal�bb?! – k�rdeztem meg se hallva.

- Persze…igen…tal�n…nem… sz�val nem �rta al� a pap�rokat…

- Ilyen nincs! M�gis mikor akartad elmondani? Az esk�v� reggel�n? Ja, bocs, nem tudlak elvenni, sorry…

- Nem, el akartam mondani, csak el�bb… a pap�rokat akartam rendezni…

- Tudod mit? – l�ptem oda hozz� – hagyd a fen�be a pap�rokat! – mondtam d�h�sen, majd visszamentem.

- Csak hirtelen felindul�sb�l mondod! L�gy sz�ves… az�rt te sem vagy egy szent!

- �, igen? Mi�rt, mit v�tettem?

- Ne tettesd magad, mi van Kimivel?

- Te nem vagy �szn�l!

- Persze… sejtettem. Mindig �n, mindig bennem van a hiba. Nem tudn�l n�ha esetleg arra gondolni, hogy te sem vagy t�k�letes?

- hallottam a hangj�t. Bementem. A vacsora most is ugyanolyan volt, ahogy otthagytam. Mint a szobrok. V�gre Katie megk�sz�r�lte a tork�t.

- Nos, Tobias, ideadn�d a t�lat? – k�rdezte.

- Persze. Pilar, k�rsz?

- Nem, k�sz�n�m. – �ltem le. Kif�jtam magamat, �s az ajt�t n�ztem. De Bastian nem j�tt. Sem akkor, sem egy �ra m�lva. Sem k�t �ra m�lva, amikor is ugyan�gy �ltem, mit ezel�tt. Akkor Katie fogta meg a v�llamat.

- Biztos csak vesz neked valamit… - mondta b�tor�t�an.

- Azt k�tlem. – morogtam.

- Ugyan, nem lehet olyan v�szes a helyzet. – mondta, majd terelni kezdte a sz�t: - Van m�r esk�v�i ruh�d?

- Nincs. Neked?

- Nekem sincs. De Gloria m�r megtervezte, n�gyre megyek, az az egy �rahossza nem sz�m�t, gyere, menj�nk!

- Katie… ne csin�ld ezt velem… - ny�sz�r�gtem. – most t�nyleg semmi kedvem sincs…

- Pilar!

- Rendben, akkor menj�nk… - adtam meg magamat.

-         N�zd csak, Gloria hatot tervezett meg pap�ron, el kellene d�ntenem, hogy melyik legyen. Neked melyik tetszik? – k�rdezte Katie. Tiszt�ban vagyok vele, hogy fel akart vid�tani, de ez kor�ntsem ilyen egyszer�. A ruh�k meg mindegyik nagyon szolid �s szer�ny, hossz� ujj�, ugyanolyan szab�s� szinte mind.

-         Tal�n ez. – mutattam megad�an a negyedikre.

-         T�nyleg sz�p. – nyugt�zta Katie – de te m�g nem vagy j�l. Hova menj�nk?

-         Katie, k�sz�n�m, hogy mindent elk�vetsz, de… nem �rzem t�l j�l magam.

-         Persze, ezen akarok v�ltoztatni! – mondta, mik�zben kiment�nk Gloria szalonj�b�l – mi vid�t fel? Menj�nk v�s�rolni? �n ut�lok, de…

-         �n is.

-         Akkor fodr�szhoz, vid�mparkba…

-         Vid�mpark. – ny�gtem f�jdalmasan, mert eszembe jutott milyen j�l �rezt�k magunkat.

-         K�nyvesbolt? Valami…

-         Ink�bb menj�nk haza.

-         Menj�nk bulizni! Itt egy nagyon j� hely, a f�l v�ros odaj�r! Hidd el, mindenki odaj�r, aki sz�m�t! Na gyere! – h�zott mag�val.

  - Milyen? - ord�totta Katie t�l a t�meget. Egyszerre csak egy magas, sz�ke sr�cot pillantottam meg, amint egy sz�ke csajjal cs�k�l�zik. A sr�c pedig nem volt m�s, mint Bastian Schweinsteiger...