Kimi gépe ez idő alatt landolt Helsinkiben. Ott találkozott az ügyvédjével. Amíg taxira várt, vett magának egy újságot. A sportrovatban természetesen még a monzai Olasz Nagydíj eseményeivel foglalkoztak. És Kimi teljesítményével. A firkászok nagy okosan kitalálták, hogy Kiminek azért nem megy a versenyzés, mert válságba került a házassága Jennivel. Baszki. De jól informáltak! Hisz már azt is megírták „egyes forrásokra” hivatkozva, hogy külön élnek. Aztán Kimi hangosan felnevetett, amikor elolvasta Mark cáfolatát. „Nincs közöttük semmi probléma. Jenni Monzában is ott volt a kutyájával.” Mellékeltek egy képet is, amin Jenni épp Pepit, a kis terriert sétáltatja. Mark, ez annyira béna duma – gondolta magában Kimi. Ki hiszi ezt el? Igen, tényleg ott volt Jenni Monzában, de nem Kimi miatt jött el. Amikor megkötötték a reklámszerződést a Tag Heuer céggel, az elnök kikötötte, hogy némely versenyeken kötelező Jenninek a megjelenés. Ilyen helyszín Monaco és Monza is. Monacóra már senki nem emlékezett, maximum azért, mert Kimi kilökte Sutilt a verseny vége felé. De Monza sokáig beszédtéma marad. A fiú ebben biztos volt. Ő biztosan nem felejti el egy darabig ezt a hétvégét. Sok minden történt, amelyek közül talán a szerződése meghosszabbítása volt az egyetlen pozitív dolog. A futam szörnyen sikerült. Jenni megjelenése a szállodai szobájában azonban mindennek a teteje volt. Mit gondolt magáról az a nő? Hogy mindent elfelejtek, mintha nem történt volna semmi? Hát nem. Soha. Viszont az epres-pezsgős „vacsorát” sem fogom tudni elfelejteni – gondolta a fiú és magában mosolygott. Vajon Cristina most mit csinálhat? Jobban van már a húga? Na igen. A hétvége másik meglepetése Cristina féltestvérének felbukkanása volt, főleg a körülmények miatt. Szóval a hétvége elég eseménydúsra sikeredett. Ezt a hetet pedig jó lenne úgy kezdeni, hogy minél hamarabb beadja a válópert. Megérkezett az irodaházba, ahol az ügyvédje dolgozott. Felliftezett az emeletre és belépett az irodába. Az ügyvéd már várta. Hellyel kínálta Kimit és nekiálltak átnézni a házassági szerződést.

Fél óra múlva Kimi sápadtan nézett az ügyvédre.

-                     Ugye ezt nem mondod komolyan? Nem tudsz valamit kezdeni vele? Ez rengeteg idő!

Az ügyvéd megrázta a fejét.

-                     Sajnálom, Kimi. Ott az aláírásod feketén-fehéren. Ha elválsz, azon a napon érvénybe lép ez a kitétel.

-                     Nem lehet valamivel kiváltani? Pénz, ingatlan, bármi…Vedd fel a kapcsolatot Jennivel és az ügyvédjével, és oldd meg. Kérlek. Ebbe én beleőrülök.

-                     Rendben. Nem mondom, hogy ne aggódj, de mindent elkövetek, hogy sikerüljön.

-                     Köszönöm – állt fel Kimi az asztaltól. - Ja, igen. Még egy kérés. Ha találkozol a leendő volt feleségemmel és az ügyvédjével, ezt add oda. Nem akarom, hogy nálam legyen. Eleget szenvedtem miatta.

Benyúlt a zsebébe és elővett egy kis csomagot. Letette az asztalra és megkönnyebbülést érzett. A kis dobozkában a jegygyűrűje volt. Végre megszabadult tőle. Bárcsak Jennitől is ilyen egyszerű lenne megszabadulni – gondolta. Elköszönt az ügyvédtől és kiment az irodaházból. Kellemes idő volt, így sétált egy kicsit és közben gondolkodott. Aztán bérelt egy kocsit és elindult Espooba. Hiányoztak a szülei, már régen nem látta őket. Az út nem tartott sokáig. Ahogy befordult az utcába és meglátta a házat, ahol felnőtt, megdobbant a szíve. Mindig jó hazajönni, de a mostani helyzetében még jobban szüksége volt a szülei támogatására. Kiszállt a kocsiból és a bejárat felé indult. A szeme sarkából egy gyorsan mozgó barna foltot vett észre. Mielőtt bármit is tudott volna tenni, a barna folt ráugrott és nyalogatni kezdte az arcát. Kimi felnevetett.

-                     Szia, Ajax! Hát te hogy kerülsz ide? – simogatta meg a németjuhász fejét.

-                     A kedves nejed szó nélkül idepostázta – hallatszott az ajtóból. Kimi felnézett és meglátta az édesanyját. Nagy nehezen levakarta magáról Ajaxot. Odament az asszonyhoz, hogy üdvözölje.

-                     Szia, anya. Jól nézel ki.

-                     Szia, fiam. Hogyhogy itt vagy? Nem kellene készülnöd a következő versenyedre? – kérdezte Paula. Megölelte a fiát, Kimi pedig egy puszit nyomott az asszony arcára.

-                     Talán zavarok? Olyan régen voltam már itthon…

-                     Tudod, hogy ide bármikor jöhetsz. Gyere be. Éppen sütit sütöttem, most lett kész.

-                     Azt a sütit? Kérem a receptet.

-                     Minek az neked? Begyújtasz vele a kandallódba? – mosolyodott el Paula.

-                     Nem. Sütni fogok – vigyorodott el Kimi szégyenlősen.

Paula csodálkozva nézett Kimire. Az ő fia sütit akar sütni? Kinek? Miért? Az asszony lenyelte a nyelvére toluló kérdéseket és beterelte Kimit a házba. A fiú apja épp akkor lépett be a konyhába. Összeölelkeztek és leültek az asztalhoz. Paula az asztalra tette a még meleg süteményt és a fiúk rögtön neki is estek.

-                     Áú. Ez forró! – szisszent fel Kimi.

-                     Mondtam, hogy most lett kész. Ez azt jelenti, hogy még forró, tudod? De mesélj, fiam. Mi járatban erre?

-                     Helsinkiben voltam az ügyvédemnél – mondta Kimi faarccal, de legbelül nagyon kíváncsi volt a szülei reakciójára.

-                     Mi a baj? – kérdezte Matti aggódva a fiától.

-                     Baj? Az nincs. Még. Beadtam a válópert. Elválok Jennitől.

-                     Amiatt a lány miatt? – érdeklődött Paula, mire Kimi meglepődve nézett az anyjára.

-                     Honnan veszed? Amúgy igen, miatta is. De ha ő nem lenne, akkor is ezt tenném. Nem bírom már Jennivel. Elég volt.

-                     Milyen lányról beszéltek? – kérdezte teli szájjal Matti.

-                     Aki miatt Kimi megvert egy újságírót Belgiumban. Ő az, ugye?

-                     Honnan tudsz te ilyeneket, anya?

-                     Fiam, te vér vagy a véremből. És hiába élsz tőlünk távol, én mindig figyelek rád. Nagyon szeretünk téged, és fáj, hogy ennyit szenvedtél a házasságod miatt és alatt. Bár azért te is hibás vagy, ugye tudod?

Kimi lehajtotta a fejét. Igen, tudta, hogy a házasság két emberről szól, és ha megromlik, az is két ember hibája. Elismerte, hogy ő is követett el hibákat, de le akarta zárni az életének ezt a szakaszát és új életet akart kezdeni.

-                     Igen, tisztában vagyok a hibáimmal. Tudom, hogy felelősség terhel engem is. De most itt van ő, és én vele akarok lenni…

-                     Ki ez a lány, Kimi?

-                     Ez egy hosszú történet. Ő volt Mark gyámleánya még régen. És most, hogy Mark megbetegedett, ő lett a személyi edzőm. Is.

-                     Van neve is? Azon kívül, hogy „ő”? Bár azt hiszem, ezt nagybetűvel lehetne leírni – incselkedett Matti, mire Kimi elnevette magát.

-                     Igen. Ő a nagy Ő. Cristinának hívják. Jaj, apa! Muszáj megismernetek! Annyira… nem is tudom, mit mondjak. Fél nap alatt levett a lábamról. Olyan szép. És nem csak a külseje.

-                     Ki az, aki annyira szép? – hangzott fel egy hang a konyhaajtóból, mire mind a hárman egyszerre fordultak oda. Aztán Kimi felpattant az asztaltól és lassú léptekkel az ajtó felé indult.