Jule mostan�ban sokkal jobb kedvvel kel fel reggelente, s m�r a gyakorlatokban is mutatkozik a javul�s. A n�v�rek �s a dokik is furcs�llt�k ezt a gyors gy�gyul�st, de nagyon meg voltak el�gedve. Jule most m�r nem volt mag�nyos, Atte mindennap megl�togatta, m�r egy hete. Ez alatt a r�vid id� alatt olyan szint� bar�ts�g alakult ki kettej�k k�z�tt, mintha m�r az ovi �ta a legjobb haverok lenn�nek. H�t n�ha �gy is viselkedtek, mint az ovisok, de ez m�g elviselhet�.

Napf�nyes kedd reggelre Budapest. Jule is most �bredezett, valami furcsa �rz�s riasztotta fel az �lm�b�l. F�jt a l�ba, de piszkosul. Val�sz�n�leg beg�rcs�lt a v�dlija, musz�j volt fel�llnia. Szinte elviselhetetlen volt a f�jdalom, �s a mank�k is messze voltak, k�nytelen volt felkelni az �gyb�l. A falba �s az �gyba kapaszkodva pr�b�lt megtenni p�r m�tert, mert ha beg�rcs�lnek az izmaid, jobb, ha s�t�lsz egy kicsit, akkor jobb lesz. H�t Julenak m�g mindig ugyan�gy f�jt a l�ba, de nem akart kiab�lni, ink�bb pr�b�lt kibotork�lni a folyos�ra. M�r ny�lt volna a kilincs�rt, mikor �sszecsuklottak a l�bai, de valaki m�g �pp meg tudta fogni.

-          Jule! De hisz… te j�rsz? J�l vagy? – k�rdezte agg�d� k�ppel a sr�c.

-          Szia Atte! Nem vagyok valami f�nyesen, beg�rcs�lt a v�dlim, �s nagyon f�j. Pr�b�ltam kisz�lni az egyik orvosnak, de m�r nem b�rtam tov�bb. – mes�lte Jule, mik�zben Atte a karjaiba vette, s elindult vele vissza az �gyhoz.

-          De ez m�r nagydolog! Eddig meg sem mozdultak a l�baid, most meg… De hogy-hogy nem a mank�val vagy a tol�kocsival ment�l ki? – k�rdezte Atte az �gyon fekv� l�nyt�l.

-          Egyszer�en nem hajlottak be, nagyon f��������j!!!!! – ki�ltott fel a l�ny, de �gy, hogy m�g Atte is megijedt. – ������, ez nagyon f�j!! H�vj orvost, vagy valakit!!!

-          Orvost!!! H�, valaki j�jj�n m�r!!! Doktor�r, k�rem, seg�tsen. – vonszolta be a szob�ba az orvost Atte, aki l�tva Julet azonnal odaszaladt hozz�.

-          Kisasszony, k�rem, nyugodjon le! Mi a baj? – k�rdezte a doki a m�g mindig hangosan ny�gd�csel� l�nyt�l.

-          Nem tudom, nagyon f�j a l�bon!! Csin�ljon vele valamit, vagy meg�r�l�k!!

Jule alig b�rta elviselni a f�jdalmat, s m�r az �gyba kapaszkodott. Mintha bel�lr�l karmok csom�zn�k �ssze az izmait. A f�jdalom egyre kezdett er�s�dni. A n�v�rek �pp most j�ttek meg a ken�cs�kkel, a doki elvett egy tubussal �s elkezdte belemassz�rozni Jule l�b�ba. A l�ny fokozatosan kezdte elengedni az �gy sz�l�t, s egyre lejjebb ereszkedtek a l�bai, ahogy engedtek ki az izmai. M�r nem is f�jt neki, csak ha megmozd�totta egy kicsit szor�tott, de nem volt v�szes. Kis id� m�lva a doki �s a n�v�rek is kimentek, s Jule is sokkal jobban volt m�r. A doki meg�llap�totta, hogy k�t �nszalagja �sszetapadt, majd a s�t�l�sa folyam�n meggabalyodtak, ez�rt �rzett olyan elviselhetetlen f�jdalmat. Csak p�r napig kenegetni �s massz�rozni kell, �s megint hozz�kezdhet a gyakorlatokhoz.

Atte le�lt Jule mell� az �gyra, �s megfogta a kez�t.

-          Jobban vagy m�r? – k�rdezte Julet�l.

-          Igen. – hangzott a t�m�r v�lasz, majd az ablakon b�mult kifel�. – Ne hagyj magamra, k�rlek! – n�zett esdekl�en az indulni k�sz�l� fi�ra.

-          Na, j�l van, maradok m�g. De akkor besz�lgess�nk! – mosolygott Julera, mire � is elmosolyodott.

„Meg�rj�t ez a sr�c! Olyan hal�lian tud vigyorogni, hogy fel tudn�m zab�lni. Tal�n m�g hasonl�t is Kimire… basszus, m�r megint rajta kattog az agyam. Mi�rt nem tudom kiverni a fejemb�l??” – h�t igen, mi�ta Jule megismerte Att�t, nem gondol annyit Kimire. B�r nagyon hi�nyzik neki a f�rfi, az �lel�se, a cs�kjai, nem meri bevallani mag�nak, hogy Kimi m�gsem annyira hib�s a dologban, mint azt � hiszi.

-          Tegnap voltam Kimin�l. – mondta Atte. „Na, ez is j�l kezd�dik. Tuti lehordott minden kis loty�nak. De mi�ta �rdekel ez engem?!” – gondolta mag�ban Jule, �s fancsali pof�val odafordult a sr�choz. – Sz�val, ahogy tegnap meghallgattalak t�ged az esetr�l, �gy musz�j volt tudnom Kimi v�lem�ny�t is. Szerintem abban, hogy szak�tottatok nem csak Kimi volt a hib�s. – na, Julen�l is betelt a poh�r. M�r �pp mondta volna, amit akart, mikor Atte felemelte a mutat�ujj�t, hogy nem fejezte be. – K�pzeld bele magad az � helyzet�be: ott �llt h�resen egy gyorsul�si verseny kell�s k�zep�n. Ha valaki felismeri, akkor c�mlapra ker�l, �s v�ge a karrierj�nek. De � �rted ezt is v�llalta. A m�sik dolog. Gondolj bele, hogy te mit csin�ln�l, ha valaki ugr�ndozva oda�llna mell�d?! Meglep�dn�l nagyon, igaz? – erre Jule csak b�lintott. – Na, akkor meg hogy tudn�d azonnal ell�kni magadt�l azt a csajt?

-          K�nnyen! Csak nem vagyok olyan h�lye, hogy le�lljak vele cs�kol�zni! �n biztos, hogy meg tudtam volna akad�lyozni! – k�t�tte az ebet a kar�hoz a l�ny.

-          Biztos?

-          Igen!

�s ekkor Atte hirtelen megcs�kolta a l�nyt. Csak nem tudt�k, hogy h�tt�rk�z�ns�g�k…