Az edzésből nem sok minden lett. Kid próbálta Kimit „leszerelni”, de olyan aranyosan kezdeményezett, hogy a végén már ő se erőltette a dolgot. Szóval inkább egymás kényeztetésével foglalatoskodtak. Délutánra már teljesen kimerültek. Ekkor jutott csak eszébe Kidnek, hogy fel kéne hívnia a barátnőjét, mert míg ők itt jól elvannak a lány tuti halálra izgulja magát.

Loren megkönnyebbült, hogy hallhatta barátnője hangját, és majd kiugrott a bőréből örömében, hogy Kid nem ment hiába és minden rendben van köztük. A lány megígérte neki, hogy majd normális körülmények közt is bemutatja Kiminek.

Miután „lejelentkezett” visszament Kimihez, aki még mindig az ágyban volt.

-          Na megnyugodott a lány?- kérdezte kissé gúnyosan Kimi.

-          Olyan vagy!- mondta felháborodottan Kid, és oldalba bökte a srácot.

-          Hé, ez fájt!

-          Nem baj.- mondta makacsul a lány.

-          Szóval nem?

-          Nem.

-          Akkor mondom a holnapi programot.

-          Jó mond!- kérte a lány miközben elhelyezkedett a srác karjaiban.

-          Bemutatlak a szüleimnek.- jelentette ki a srác.

Kid ijedten bontakozott ki a srác karjaiból és kétségbe esetten nézett rá.

-          Hogy mi?

-          Jól hallottad.- mondta mosolyogva Kimi.

-          Ezt nem teheted!- kérlelte a lány.

-          De igen… mert ez volt az eredeti tervem.- jelentette ki a srác.

-          Hogy mi?

-          Az, hogy nem Svájcba akartam veled menni, hanem idejönni veled Finnországba és bemutatni a szüleimnek.- magyarázta a srác.

-          De mért? Mármint még Jenni férje vagy… mit fognak szólni akkor hozzá, ha velem jelensz meg?- kérdezte aggodalmasan a lány.

-          Örülni fognak. Mert ismerik Jennit. És tudják mi a helyzet. Ne aggódj már!- kérte a srác.

-          Hát megpróbálok, de ez váratlanul ért.- vallotta be a lány.- És nincs is olyan cuccom itt…

-          Majd veszünk.- jelentette ki a srác.- Így jó lesz?

-          Úgyse tudlak meggyőzni arról, hogy ez még korai, ugye?- kérdezte letörve a lány.

-          Az biztos…. De nem korai. És nem emberevők… és ha Jennit elfogadták… érted mire gondolok, ugye?

-          Asszem, mert azért ő nem egy egyszerű eset.- állapította meg Kid.

-          Na, akkor gondolj mindig erre! És nem emberevők a szüleim.

-          Még jó!- mondta nagyot sóhajtva a lány.

Másnap reggel aztán megejtették a ruhavásárlást. Szerencsére Kidnek nem tartozott a kedvenc foglalatosságai közé, így szinte az első elegánsabb ruhát választotta.

Ez egy világosszürke kötött rövid ruha volt, kerek dekoltázzsal és deréktól lefelé ráhajtással enyhén bővülő a szoknya résszel. A ruha alá egy piros hosszú ujjú garbót választott, és vastag fekete kötött harisnyát húzott térdig érő csizmával. Kiminek tetszett az összhatás, bár Kid elég furcsán érezte magát benne, de hát kibírja egyszer.

A lány már nagyon ideges volt, mikor elindultak és ez az út végére még jobban erősödött benne. Valahogy rossz érzése támadt, mikor megérkeztek és kiszálltak a kocsiból. Talán csak azért érezte ezt, mert Kimi nem szólt előre a szüleinek és meglepetésnek szánta az érkezésüket.

Szóval szorosan a srácba karolva indultak el a bejárat felé. Kimi kicsit furcsállotta, hogy semmi mozgást nem észlel, pedig máskor az anyja már szalad elébe. Azért nem gondolt semmi rosszra, inkább azzal nyugtatta magát, hogy biztos el vannak foglalva a ház körüli teendőkkel. Az ajtóhoz értek és Kimi benyitott. Kidet már úgy kellett maga után húznia. Mikor az előtérben voltak Kimi biztatón nézett a lányra. Kimi a konyha felé vette az irányt, de a „szokott” helyen nem találta az anyját. Aztán a nappali felé húzta a lányt. De rögtön meg is torpant az ajtóban, mert ledöbbentette a látvány. Erre aztán tényleg nem számított és nem is volt felkészülve.

-          Te mit keresel itt?- volt az első reakciója, mikor meglátta a nőt.

-          Kimi, hogy beszélsz a feleségeddel?- kérdezte szemrehányón az anyja.

-          Már nem sokáig az. Vagy nem mondta?- kérdezte Kimi számon kérőn.

Kid csak állt, és ahogy nézte őket már nem akart itt maradni. „Mért is kellett Kiminek iderángatnia?” Dühös volt magára, mert beleegyezett, de a nőre is, hogy még a szüleit is képes „manipulálni” csak hogy elérje a célját.

-          Mit mondasz fiam?-kérdezte csodálkozva az anyja.

-          Tudtam, hogy ezt nem mondja el…- mondta legyintve a srác.

-          Én nem értelek…hisz már tisztáztátok a dolgokat Jennivel, vagy nem?- kérdezte összezavarodva az anya.

-          Anya, olyannyira tisztáztuk- fordult Jenni felé, miközben ezt mondta,- hogy ő itt a barátnőm Kidia Vayer, és azért jöttünk, hogy ti is megismerjétek, most, hogy aláírtuk a válási papírokat.- magyarázta elégedetten Kimi.

Kid zavartan nézett hol Kimire, hol a szüleire, de Jenni tekintetét elkerülte.

-          Igaz ez Jenni?- kérdezte komolyan Kimi anyukája.

-          Csak azért egyeztem bele, mert kényszerített.- mondta kétségbe esett ábrázattal.

-          Ugyan Jenni, nem kellett téged bíztatni, megint próbálod elhitetni a szüleimmel, hogy te vagy az áldozat, és én vagyok rossz férj!- mondta kikelve magából a srác.

Paula már nem igazán értette, mi történik itt, így jobbnak látta, ha cselekedik.

-          Jenni,- kezdte határozottan,- szeretnék a fiammal nyugodtan beszélni, így most jobb lesz, ha mész lányom!

A nő elképedve nézett Paulára, de nem szólt semmit, mert tudta, hogy Kimit mindennél jobban szereti és a család az első neki. Így szó nélkül felállt, és kiviharzott a szobából.

- Remélem vissza se jön.- mondta Kimi halkan, de az anyja meghallotta.

Rosszallón nézett rá. Kimi meg próbált vigyorogni a megjegyzésén. Aztán Paula érdeklődése a lány felé irányult.

-          Üdvözöllek nálunk Kidia.- mondta kedvesen az asszony egy csepp rosszindulat se volt a hangjában.

A lány ezen elcsodálkozott, de kissé meg is könnyebbült.

- Csak Kid.- tette hozzá Kimi. Az anyja bólintott.

- Apád is itt lesz nemsokára.- jegyezte meg Paula.- Na, de először egyetek, majd utána beszélünk!- mondta, majd áttessékelte őket a konyhába.

- Nagyon finom.- mondta Kid minden fogásnál, amit elébe raktak.

- Ennek örülök lányom! Legalább te húst is eszel…nem úgy, mint Jenni!

Kimi rosszallón nézett az anyjára ő pedig értetlenül pislogott, bár sejtette, hogy nem túl kedvelt téma náluk Kimi felesége.

Aztán jóllakottan dőltek hátra a széken. Ekkor érkezett meg Kimi apja is. Megörült fiának, majd érdeklődve nézett az ismeretlen lányra. Kimi bemutatta és az anyjával ellentétben ő rögtön értette a helyzetet. Átmentek a nappaliba. Paula várakozó tekintettel nézett a fiára. Kimi belekezdett elmesélni a dogokat, hogy is „talált” Kidre, bár a nagyon durva részeket kihagyta. Aztán a válás pillanatnyi állásáról is beszámolt.

-          Hát fiam, én egy hírt se akartam elhinni, ami arról szólt, hogy elváltok.- mondta az anyja elképedve.- De ha te boldog vagy Kiddel én örülök neki.- mondta mosolyogva és megszorította mindkettőjük kezét.

Kid is mosolyt erőltetett az arcára. Aztán egymásra néztek Kimivel.

-          Anya csak még egy dolog.

-          Mondjad fiam!

-          Ugye nem akarod Jennivel folytatni a beszélgetést?

-          Azt hiszem már nincs miről megnyugtatnom őt.

-          Ennek örülök és hidd el jó okom volt rá, hogy ezt az utat válasszam.- tette még hozzá Kimi.

-          Tudom fiam, és remélem, hogy sokáig boldogok lesztek.

-          Ezt én is remélem…de most ha nem gond elvonulunk egy kicsit pihenni.

-          Persze, menjetek…és meddig szándékoztok maradni? Ugye ma még nem indultok vissza?- kérdezte reménykedve Kimi anyukája.

-          Valahogy úgy…szóval holnap délután indulunk vissza, mert még össze kell csomagolni, aztán indulunk Szingapúrba.

-          Hát ez is több a semminél. Na menjetek!- mondta elmosolyodva Kimi anyukája.

Végre kettesben voltak. Kid a szokásosnál is csöndesebb volt. Ahogy beértek a szobába, egyenesen leült az ágyra és felhúzta a térdeit. Onnan figyelte Kimi tevékenykedéseit.

-          Nagyon le vagy törve.- állapította meg Kimi pár perc után.

-          Nem, csak nem így képzeltem az első találkozást a szüleiddel…és azt hiszem, hogy mégse kedveltek meg.- tört elő a lányból a rossz érzése.

-          Dehogynem! Csak sok volt nekik egyszerre ennyi dolog…hisz ők még Jenninél tartottak.- próbálta megnyugtatni a lányt Kimi és leült mellé az ágyra. Találkozott a tekintetük. Kimi gyengéden megcsókolta a lány. Kid ettől már jobban érezte magát.

-          Így már jobb?- kérdezte a srác, miután abbamaradt a csók.

-          Igen, már jobb.- mondta miközben a srác mellé bújt.

Pár óra pihenés után aztán csatlakoztak a srác szüleihez. Kid segített az asztal megterítésében, addig Kimi és az apja elvonultak beszélgetni.

-          És lányom tényleg Kimi edzője vagy? – kérdezte csodálkozva Paula.

-          Tényleg….legalább is addig míg Mark vissza nem jön.- magyarázta a lány.

-          Értem, vagyis nem … te olyan fiatal vagy.- bökte ki Paula, ami igazán foglalkoztatta.

-          Tudom…-mondta lesütve a szemét a lány.- Tudom, hogy nagy a korkülönbség köztünk, de mi nem csak együtt járunk… mi összetartozunk… és mindketten azt akarjuk, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk.- próbálta Kid elmagyarázni a kapcsolatukat.

-          Én ennek örülök lányom, csak szeretném, ha azzal tisztában lennél, hogy a fiam már családra vágyik, még ha nem is mondja ezt ki…tudod Jennivel is sok vitájuk volt ez miatt is, mert a nő fontosabbnak tartotta a karrierjét.- mondta Paula.

Kidet kicsit meglepte ez a kijelentés, de lassan neki is be kellett látnia, hogy ha valamivel boldoggá tudja tenni Kimit, akkor ez az a dolog. Összeszedte magát, és próbált megnyugtató választ adni Kimi anyukájának.

-          Bár ilyen szempontból még nem régóta vagyunk együtt Kimivel, de ha ezzel boldoggá tudom tenni, akkor boldogan állok elébe.- válaszolta a lány, és remélte, hogy ez eléggé meggyőző válasz volt.

Folytatni nem tudták a beszélgetést, mert megjelentek a férfiak. És asztalhoz ültek. Kid ragaszkodón bújt hozzá Kimihez, mielőtt leült volna. A srác kérdőn nézett rá, de Kid megnyugtatta, hogy nincs semmi gond.

Vacsora után még beszélgettek egy kicsit általános dolgokról, majd aludni tértek. Kimi nem kérdezett rá, hogy mi volt az a hozzá bújás a vacsora előtt. Másnap jókedvűen ébredtek, illetve csak Kid ébredt, Kimi még ágyban maradt. Így Kid kihasználta az alkalmat és ágyba vitte a reggelit. Kimi már sejtette, hogy „nagy ára” lesz ennek a kedvességnek. Nem tévedett, ugyanis Kid még tervezett egy futó edzést délelőttre. Kimi fáradtan kászálódott ki az ágyból és indult e tusolni.

-          Te nem jössz?- kérdezte a fürdőhöz érve a srác.

-          Én már túl vagyok rajta.- magyarázta a lány.

Kimi csak csalódottan nézett a lányra.

-          Majd edzés után.- tette még hozzá a lány.

-          Persze, mert akkor már nem lesz energiám másra!- méltatlankodott a srác.

-          Kis telhetetlen!- vágott vissza a lány.

-          Á, megyek tusolni….- mondta a srác még mindig méltatlankodva.

Jókedvűen értek vissza a futásból, és el kellett ismernie a lánynak, ha Kimi nincs mellette eltévedt volna… neki minden fa egyforma volt. Persze olvasott már indián regényt, hogy a fák északi oldala mohás…de ő mindenütt csak mohát látott.

-          Menj előre, én is mindjárt megyek.- mondta Kimi mikor beértek a házba. Kid bólintott, és már alig várta, hogy letusolhasson és ledőlhessen egy ágyra.

-          Szia anya!- köszöntötte, mikor a konyhába ért.

-          Szervusz fiam! Jól szórakoztatok?- kérdezte vidáman Paula.

-          Naná, mellette csak vidám tudok lenni…- lelkesedett a srác.

-          És te, hogy hogy nem mentél utána?

-          Hát csak egy tusoló van a szobához.- mondta vállrándítva Kimi.- És beszélni akarok veled.- tette még hozzá.

-          No csak.- mondta Paula meglepődve és leült az egyik székre.- Hallgatlak.

-          Anya, csak meg akarom kérdezni, hogy miről beszéltetek tegnap az ebéd előtt Kiddel?

-          Hát sok mindenről…- kezdte az anyja.

-          Anya, légyszi!- kérte Kimi.

-          Többek közt rólad is…fiam ugye tudod, hogy majd 10 évvel fiatalabb ez a lány nálad.

-          Tudom, pontosan tízzel, de mit akarsz ezzel mondani?- kérdezte értetlenül Kimi.

-          Csak azt, hogy ne érts félre fiam…. De lehet, hogy nem ő a legtökéletesebb társ a családalapításhoz.- jelentette ki az asszony.

Kimi csodálkozva nézett rá, majd összevonta a szemöldökét.

-          De én szeretem őt, és ebben a pillanatban nem ez a legfontosabb…

-          De hosszabb távon igen.- erősködött az anyja.

-          Anya… én nem hiszem, hogy akkor is gond lenne a korkülönbség… és Kid nem olyan lány. Nem a karrierje számít neki.- próbálta meggyőzni az anyját.

-          Hát azt remélem is… tudod, hogy csak féltelek, mert nem akarom, hogy még egy csalódás érjen.

-          Tudom anya, de ne aggódj! Kétszer nem követem el ugyanazt a hibát. És mégis Kid mit válaszolt a kérdésedre?- kérdezte érdeklődve Kimi.

-          Hááát azt nektek kell megbeszélnetek.- mondta sejtelmes mosollyal arcán Paula.

Kimi ezt betudta annak, hogy Kid is hasonlóképp vélekedik erről a dologról. Boldogan ment a lány után remélve, hogy még a fürdőben találja.