-Tesó, irigyellek bevallom.-mondta Toni mikor leültek a csendes kis bárban.

-Miért is?-Kimi értetlenül nézett rá.

-Mondasz valamit Toni!-helyeselt Miki.

-Kimi, hát ne mondd, hogy ne veszed észre milyen gyönyörű ez a lány, és csak a tiéd, senki másé. Ne hidd, hogy nem tudod az ujjad köré csavarni. Lehet, hogy most az elején még kicsit ellenkezik, és nem dől rögtön a karjaidba, habár tegnap kicsit máshogy láttuk-vigyorgott- de épp ezért más mint a többi csaj, előbb, vagy utóbb úgyis beadja a derekát.

-Toni, Toni, Toni. Túl gyorsan haladsz! Egy az, hogy ez a csaj amilyen gyönyörű, annyira kiállhatatlan, és kegyetlen. Kettő az hogy van barátja. Három: nekem most nincs szükségem kötöttségre, szabadon akarom élni az életemet és bulizni.

-Figyelmeztetlek, hogy épp azért állították melléd, hogy leállítsa a bulijaidat. Ami pedig a pasiját illeti, szerinted kit választ? Egy egyszerű halandót, vagy a mi világsztárunkat, Kimit?-kapcsolódott be a beszélgetésbe Miki is.

-Szerintem egyértelmű-bólogatott Toni.

-Srácok és szerintetek kit választ? Egy világbajnokot, vagy egy pancsert, aki már hét éve rostokol a Forma1-ben és még mindig nem ért fel a csúcsra.-búslakodott Kimi.

-Nem értelek! Miről hablatyolsz?

-Arról, hogy a pasija nem más, mint Fernando Alonso.-Toni és Miki rá néztek az egy pillanatig elszomorodó Kimire, majd egymásra pillantottak.

-Hű öcsi, na ezt nem mondtad! De még semmi sincs veszve, még lehetsz bajnok! Fel a fejjel, és te nem az a típus vagy aki már féltávnál feladja.

-Igazatok van. Igyunk és felejtsünk.-majd kihozattak egy üveg vodkát és fogyasztani kezdték.

Eközben én folyamatosan hívtam Fernandot, aki nem nagyon akarta felvenni. A forgatásnak már biztos vége, de lehet el kellett mennie vmi fogadásra utána. Nyugtatgattam magam, de a lelekem mélyén rossz érzések uralkodtak.

-Hölgyem, uram! Az étlap. Inni mit hozhatok?

-Hát nekem csak egy ásványvizet ha kérhetem..és a hölgynek pedig hoz.....

-Ugyan Fernando, csak nem gondolja, hogy ásványvizet fog inni. Kérem hozzon nekünk, vmi finom pezsgőt.

-Igenis hölgyem.-azzal távozott a pincér.

-Raquel én igazán nem akarom megbántani magát, de nem vagyok ilyen hangulatban.

-Először is hagyjuk a magázódást. És éppen azért vagyunk itt, hogy egy kicsit kirázódjon a szürke hétköznapokból.-Fernando és Raquel egész jol elcsevegtek. Már a sokadik üveg pezsgő fogyott el, Fernando már sokkal többet ivott a kelleténél.

-A sofőröm elvisz minket haza, persze hozzám, így egyedül nem engedhetlek el.

-De Raqu, én akármennyire is most kivagyok, azért Ramit szeretem. Lehet, hogy alaptalan vádakat hordtak össze róluk abban a szennylapban.

-Ugyan Fernando férre beszélsz. Gyere hazamegyünk.-Mikor hazaértek Raquel felbontott még egy üveg bort. Azzal is végeztek. Raquel nem bírta tovább, egész éjjel arra vágyott, hogy ajkai a fiú ajkait érinthessék, ezért megcsókolta Fernandót, aki már az italhatása miatt is, de visszacsókolt. Kezdtek begyorsulni a cselekmények, már megszabadultak a feleslges ruháiktól is, mikor a fiú mobiljának csörgése félbeszakította a dolgokat.

-Várj ezt fel kell vennem.

-Jól van, de ne felejtsd el, hol hagytuk abba.-majd szájon csókolta a férfit és átölelte.

-Halló

-Szivem egész este hívtalak. Mért nem vetted fel?

-Rami? Te vagy?

-Igen kicsim én vagyok.

-Nem vagyok a kicsid, azt mondogasd csak Kiminek.

-Tessék?

-Jól hallottad. Azt hiszed nem láttam az újságot, mondhatom szép. Szerzek neked egy állást, te meg visszaélsz a bizalmammal és kikezdesz vele.

-Fernando, te részeg vagy, hallom a hangodon, ezt meg kell beszélnünk. Hidd el nem úgy van ahogy azt állítják.

-Nemmm Rami, semmit sem kell megbeszélnünk! Ezennel vége.

-Fernanado, Fernando......szívem....-de már csak a süket telefonak mondogatta ezeket a szavakat. Magához szorított egy párnát és zokogni kezdett.

-Na szóval hol hagytuk abbba?-kezdte el simogatni Raquel Ferando mellkasát.

-Hát itt-csókolgatta végig a lány testét, amúgy is ideges volt, de ez a telefonbeszélgetés még jobban felzaklatta, és vhogy le kellett vezetniee a feszültségét, meg hát persze az a sok alkohol amit megivott....

Rami még mindig sírt, mikor Kimi betoppant a szobába. Először észre se vette, de aztán felfigyelt rá.

-Mi van? Túl sokáig voltam?: Vagy mért hisztizel már megint?-gúnyolódott. De mikor meglláta a lányt aki felnézett rá a kisírt szemeivel, majd visszahajtotta a fejét, tudta hogy itt nagy a baj.

-Szöszi! Mi történt?-óvatosan felemelte a lány állát és megsimogatta az arcát. A lány újra zokogásban tört ki. Kimi átölelte, a lány meg ahogy csak tudott, úgy bújt hozzá, szorította a fiú nyakát. Kellett neki ez, hogy megnyugodjon. Mikor már lenyugodtak a kedélyek, elmesélte Kiminek, hogy mi történt, úgy gondolta, ebben az esetben most ő a legmegfelelőbb személy erre.

-Ne félj semmit, holnap hazautazunk, és mindent megbeszéltek. Ő józan lesz és úgy minden könnyebb lesz. Nyugodj meg.

-Kimi! Inkább ezt hagyjuk, mára nekem ennyi éppen elég volt. Szeretnék pihenni.

-Oké rendben, feküdj csak le nyugodtan, és ha kell, akkor majd én is beszélek Fernandoval.-azzal fogta magát és elment tusolni. Én meg lassan álomba szenderültem.