Reggel gyengéd simítást éreztem az arcomon. Felnéztem, Kimivel találtam magam szemben.

-Jó reggelt!-köszöntem halkan.

-Hmmm! Inkább jó napot. Hasadra süt a nap.-mosolygott, egész másnak tűnt, mint az elején.

-Miért hány óra van?

-Hát délután fél 3om van, nem mondom bírsz aludni, lehet még engem is túl tudnál szárnyalni, de emlékeztetlek, te vagy a felügyelőm és nem én, szóval...ki az ágyból, holnap korán reggel Mugelloba kell mennünk, és még gondolom Svájcba akarunk először menni.

-Muggelóba? Mennünk? Akarunk? Tessék? Túl korán van nekem ilyen dolgokzhoz.-étetlenkedtem.

-Először is, elvállaltad, hogy a felügyelőm leszel, az nem csak abból áll, hogy a parancsokat osztogatod nekem, hanem abból is, hogy velem tartasz a tesztekre is. Szóval Mugellóban most 3 napos tesztünk lesz, holnaptól kezdve egészen hétfőig, kedden meg irány Monza. Ott részt kell vennünk kedden reggel még ilyen promóciós izén, utána két nap szabad, csütörtökön meg már hivatalos program, röviden ennyi.

-Értem én, csak pl. ilyen tesztekre mért is kell mennem??? Na a promóciós bigyót már ne is említsem.

-Egy: a tesztekről nem szabad elkésnem, kettő: Olaszország nagyon bulis ország.-mosolygott magában.

-Értem!-vágtam fancsali képet.-és mért nem repülünk rögtön ma Mugellóba?

-Azt hiszem neked van egy fontos megbeszélésed, meg nekem amúgy is be kell pakolnom pár cuccot.

-Ó, tényleg.-szomorodtam el.

-Ne félj, nem lesz semmi baj. Ja és az anyu lent vár kajával, úgyhogy kapd légyszi össze magad.-terelte el gyorsan a témát. A nap folyamán még beszélgettünk a szüleivel, kajáltunk és összepakoltunk, nem is volt időm gondolkodni, mi lesz ha visszaérünk Svájcba és Fernandoval beszélnem kell. Csak akkor kaptam már észbe mikor Svájcban landolt a gépünk és Kimi szólított meg:

-Hívok neked egy taxit, holnap reggel meg itt találkozunk és ne késs egy percet se.-amilyen kedves volt Finnországban, most újra annyira rideg lett. Nem tett jót neki a levegőváltozás.

-Oké, de ez nem az én szövegem lenne.-választ már nem kaptam ugyanis épp leintett egy taxit-Jó éjt.-ő nem szólt semmit csak bólintott majd hátatfordított és eltünt.

A taxis várta, hogy mondjak egy címet. Hova is mehetnék? Tulajdonképpen mit keresek én Svájcban? Az otthonom nem itt van. Mennyek Fernandohoz? Milyen boldogok voltunk egyhete az indulásom előtt, már akkor azt terveztük, h Zürichben nála leszek és nem Kiminél. Most meg? Hát lesz, ami lesz.....elmegyek Fernandohoz. Maximum kidob és akkor keresek egy hotelt, Kimihez semmiképp sem megyek, úgy változik, mint az időjárás. Fél óra taxizás után Fernando háza előtt találtam magam. Az egyik szoba ablakán halvány fény szürődött át, tehát otthon van, gondoltam. És ekkor jöttem rá igazán, hogy most már nincs visszaút. Beszélnünk kell. A kapcsolatunk nem érhet véget ilyen hamar, vagy talán még nem is volt kapcsolat és Fernando így akar lerázni? Na mindegy, akárhogy is van ennek a végére kell járnom. Azzal fogtam magam és bekopogtam. Vártam, de az ajtó vhogy nem nyílt. Talán mégis rossz ötlet volt idejönnöm.Már épp hátat fordítottam és elindultam az utca felé, majd csak valahol elalszok gondolatokkal mikor hallottam, h kattan a zár. Hátra fordultam és Fernando állt az ajtóban. Fáradtnak tűnt és meggyötörtnek.

-Hát te?-kérdezte, de vhogy olyan furcsának tűnt.

-Hát én......-csak álltam és néztem, őt, akit úgyéreztem elveszíthetek. Egy hete, hogy együtt vagyunk, de úgy érzem ő jelenti nekem a világot. Ő is csak állt némán, hol a földet bámulta, hol maga elébambult, aztán végül elszántam magam. Mikor beszédre nyílt a szám, ő is épp megszólalt.

-Bocsánatot szeretnék kérni...-ezen mindketten elmosolyodtunk.

-Neked nincs miért bocsánatot kérned, én voltam a barom, hogy gyanusítgattalak olyasmivel, amit egy mocskos szennylap hordott össze.

-Kicsim, de én se mondtam meg hogy Kimivel jöttem a pályára, kérlek neharagudj.-ekkor magához húzott és szorosan átölelt, majd megcs´kolt, végül bementünk a házba.

-Szóval azért én tisztázni szeretném, mi is történt ott pontosan.

-Nem tartozol semmiféle magyarázattal. Én tudom, hogy nem történt köztetek semmi, és szeretlek, tudom hogy te is. Veled akarok lenni, csak veled, szeretlek és soha többé nem teszek semmi őrültséget.-Fernandonak itt eszébe jutott mit müvelt Raquellel. Nagyon rossz érzés fogott el, vajon mit érthet őrültség alatt.Sokat beszélgettünk az este folyamán, elmondtam neki, hogy holnap Mugellóba megyünk, nem fogadta rosszul, sőt. Már azt tervezgette, hogy milyen jou lesz Monzában, ha a kedd és a szerda szabadnap lesz.

Aztán elvonultunk a szobába és egymást átölelve aludtunk el.