-          Szevasz haver. – köszönt Felipe.

-          Szia. – válaszolt kevesebb lelkesedéssel Kimi.

-          Mi van veled mostanság? Eléggé lehangoló látvány vagy.

-          Kösz. Semmi.

-          Jaj Kimi, ne tedd itt a Jégembert. Légy szíves, a barátod vagyok.

-          Csak egyszerűen elegem van már. – állt fel indulatosan. – Hogy ebben az életben én már nem lehetek boldog.

-          Héé nyugi, gyere, ülj vissza, van időnk, beszéljük meg. – mondta higgadtan Felipe. – Krisztuval van gond?

-          Szerinted? Az a ki****ott csók neki nagyon betett.

-          Ezek a nők, Kimi.

-          Jó, erre én is rájöttem. De ha mondjuk folyamatosan csalnám, oké, akkor megértem. DE EZ CSAK EGY CSÓK VOLT. – kiabált.

-          Nyugi, kérlek, nyugodj meg.

-          A rohadt életbe már, nem nyugszom meg. – azzal elviharzott.

Én meg odarohantam Felipéhez. Mindketten úgy gondoltuk, most jobb, ha magára marad. Ez bizonyította, Kimi mindennél jobban szereti Krisztut. Csak ezt ő is viszonozza? Fel kellett keresnem, ezt mindenképpen meg kellett beszélnünk.

-          De ez nekem sokat jelentett.

-          Krisztu, ha szereted, meg tudsz neki bocsátani. Lásd én és Felipe. – mondtam neki.

-          Ez az. Hogy nem tudom mit érzek… - mondta lehajtott fejjel Krisztu.

-          Hogyhogy? Én azt hittem szereted…

-          Egy ideig én is. De úgy érzem már nem.

-          De akkor meg ne hagyd abban a hitben. Feltétlenül beszélnetek kell. – *hatásszünet* - Még ha az a beszélgetés a kapcsolatotok végét is jelenti. – sóhajtottam.

-          Tudom. Majd ha kicsit lenyugodott beszélek vele, mert ahogy te elmesélted, nincs valami jó hangulatában…

Aztán visszamentünk a boxba, mert Felipét szépen otthagytuk. Jean azt mondta, hazamehetünk, szóval elindultunk. Raquel-el és Gabival rég beszéltem, szóval felhívtam mindkettőjüket. Ahhoz képest, ahogy a TV mutatja Fernandot, nagyon rendes srác. Megváltozott jó irányba a véleményem róla. Szóval a csajokkal megbeszéltünk egy találkozót, még az napra.

Letusoltam, felvettem egy nyakba kötős kék topot és farmer térdig érő szoknyát, majd elindultam a megbeszélt helyre. Nagyon jó hangulatban telt a délutánunk. Hazaérvén rögtön egy kérdéssel bombáztam meg Felipét.

-          Szívem, van valami változás Kimiéknél?

-          Hát, szerintem csak hallgass át és megtudod.

Úgy tettem, ahogy a brazil mondta. Ordibálást hallottam, majd egy ajtó csapódást.

-          Felipe, menj utána. Ne hagyd, hogy berúgjon. – tudtam, hogy csak Kimi lehetett, és valószínűleg a bárt vette célpontnak.

-          És te?

-          Én megyek Krisztuhoz. – nyomtam egy puszit az arcára, majd barátnőmhöz siettem.

A szoba közepén összeesve, és sírva találtam rá.

-          Hé, nyugi kislány, beszéljük meg.

Egy kis időbe telt, míg lenyugodott. Elmesélte az egészet:

-          Hazaért Kimi, és én elkezdtem magyarázni neki, hogy nem szeretném hiú reményekkel táplálni, ezért hagyjuk, és ő erre ordibálni kezdett velem, én is ordítottam, aztán mikor elege lett, kiviharzott a szobából.

-          Hát ez azért durva, de valahol igazat kell hogy adjak neki, már bocsi.

-          Tudom, én össze is pakolok, és hazamegyek, megkérem a főnököt, hogy állítson rá más ügyekre, mert nem szeretném folytatni.

-          De ez volt az álmod. Ezért feladod?

-          Igen, mindkettőnknek jobb lesz így.

-          Hát ha ezt gondolod, akkor nem is zavarok, pakolj nyugodtan, én meg ránézek a pasikra.

Lementem a fiúkhoz, akiknél már látszott, hogy Kimiben benne van pár pohár vodka.

-          Nem mondtam neked valamit véletlenül Felipe?

-          Tudom, de nem lehet megállítani.

-          Már hogy ne lehetne? – azzal odamentem Kimihez, kivettem a kezéből a piát, ő meg csak nézett.

-          Add vissza.

-          Nem adom. Nem kell minden csalódásnál a sárga földig leinni magad. Most pedig fizetünk, és szépen felmegyünk!

-          Én annak a csitrinek a közelébe nem megyek.

-          Nem csitri, és képzeld, már pakol és megy is haza, úgyhogy boldog lehetsz.

-          Szerencséje van.

-          Mert ha nem menne mi lenne?

-          Ne, emberek, ne veszekedjünk. – szólt bele Felipe.

-          Na jó, induljunk. – fizettem, majd Kimit „felrángattuk” a szobájukba, ahol Krisztunak már csak hűlt helye maradt. Ezért felhívtam, hogy merre van. Már kint volt a repülő téren. Gyorsan fogtam egy taxit, és kimentem hozzá, hogy el tudjunk köszönni.

Nagy nehezen elengedtem, és visszaindultam a szállodába.