Lucy felkísérte Vickyt a szobába.- Sajnálom ami történt, én mondtam Timnek, hogy nem jó ötlet a kiskutya. – mondta Lucy, és leült az ágyra. Figyelte Vickyt, ahogy undorodva leveti magáról a ruhát.

- Ugyan ne csinálj belőle ügyet, szegény kutyus biztos megrémült, és amúgy sem szerettem ezt a ruhát. De te inkább menj vissza a földszintre, velem minden rendben. Lezuhanyozom, és felöltözök, aztán megyek is vissza.

- Rendben, akkor odalent találkozunk. – mondta Lucy és megkönnyebbülten lépett ki a szobából. Örült, hogy nem kell ott maradnia, és megvárnia, míg Vicky végigpróbálja a fél ruhatárát.  Lement a földszintre, de a hallban nem talált senkit. A fiúk biztosan megbeszélik még az ügyes bajos dolgaikat, gondolta magában Lucy. Nem tudta merre menjen ezért a hang irányába indult. Boldogan kacagó gyerekek hangját hallotta a kert felől. Áthaladt a nappalin, ahol az egyik asztalon italok és ételek sorakoztak a vendégek számára. Megfogott egy poharat, és töltött magának bele a jégben pihenő finoman gyöngyöző pezsgőből. Majd elindult az ajtó felé, de nem lépett ki a kertbe, csak távolról figyelte a srácokat meg a bohócot. Boldog gyerekkor, gondolta magában Lucy, aztán hirtelen bevillant a riad arc, Toni félelemtől rémült arca. Csak arra tudott gondolni, hogy valahogy ki kell derítenie, hogy ki bántja a gyerekeket, és mindenképp tennie kell valamit.

Tim lépett ki először a dolgozóból, és eléggé elkalandoztak a gondolatai, nem is nagyon figyelt arra amit Chris mond, csak egy másik hang zökkentette ki az elmélkedésből.

- Hello Chazzy. – üdvözölte Chris az érkező férfit.

- Csá Fris. Ünnepelt?

- Kertben, itt van a bohóc.

- Akkor srácok futás kifelé. – mondta a férfi és kitessékelt a két gyereket.

- Tim ő Chazzy, vagyis Chester Bennington, Chazzy, ő pedig Timothy, de szerintem Timbaland néven jobban ismered. – azzal a két férfi kezet fogott majd megölelte egymást.

- Asszony? – kérdezte Chris röviden

- Ne is mond, az anyósom, depis lett, mert elhagyta a faszija, aki mellesleg annyi idős volt mind én, és most őt ápolja. Tiéd?

- Enyém odafent, lepisilte egy kutya és ment átöltözni. – mondta Chris és alig tudta lenyelni a vigyorát

- Hát de megnéztem volna, anyám. – Mondta Chester.

- Megkeresem Lucyt, majd még beszélünk. - mondta Tim és otthagyta a két férfit.

- Ebbe meg mi ütött, és ki az a Lucy? – kérdezte Chester

- Ő. – mutatott az ajtó felé Chris, és akkor meglátták a lány hátán a tetoválást

- Anyám. – mondták egyszerre.

- Nekem meg kell ismernem ezt a lányt. – mondta Chester, és elindult Timék felé.

- Minek, szerintem nincs benne semmi érdekes. – válaszolta Chris és végig Lucy hátát bámulta.

- Ugye ezt most nem gondolod komolyan, egy nő akinek ilyen tetkó van a hátán csak érdekes lehet, és amúgy is mi bajod vele, hisz nem is ismered.

- És ez így a legjobb. – válaszolta Chris ingerülten.

- Anyám, te belezúgtál. Nem hiszem el, neked ott van Vicky. Fris nem lehetsz ennyire gyerekes.

- Ugyan dehogy, egyáltalán nem érdekel a csaj, és ha már ott tartunk neked is van feleséged.

- Nem is kezét akarom megkérni, csak meg akarom ismerni. – magyarázta Chester, és otthagyta Chris. Vajon tényleg belezúgott a lányba, ugyan ez lehetetlen, hiszen nem is ismeri, és alapból ellenszenvesek voltak egymásnak az első pillanattól kezdve. De nem tudott mit tenni, hát ő is odament a barátaihoz, és legbelül megfogadta, hogy próbál megbékélni a lánnyal. Mert látta, hogy mekkora szeretettel néz a gyermekeire, úgy mint Vicky mikor nagyon muszáj. De Vicky csak megjátssza magát, a jó anya és jó feleség szerepében tündököl,  de csak ünnepnapokon., különben egy rideg gonosz nőszemély.

- Szia Chester vagyok, Chris jó barátja.

- Hello Elizabeth Eavens, de mindenki csak Lucynak hív.

- Nem is tudtam hogy Elizabeth az igazi neved. – mondta meglepődve Tim.

- Hát vannak még rejtett tartalékaim. – válaszolta a lány

- Várj Elizabeth, érdekes nem te vagy véletlenül az, az Elizabeth aki Kataré világbajnok volt 2 éve? – kérdezte Chester

- De igen én vagyok, de azok az idők már elmúltak, sajnos. – szomorodott el a lány.

- Mikor még versenyeztél nem volt meg a tetoválásod?

- Igen utána csináltattam.

- És miért pont ezt?

- A bukott angyal, olyan, mint én sosem juthat vissza a mennybe. – Lucy magára erőltetett egy határozott mosolyt, de legbelül sírt a lelke.

- Lucy, jössz velünk játszani? – rohant hozzájuk Christopher.

- Persze hogy. – válaszolta, és már ment is a kisfiú után. Nem volt kedve jópofizni a három férfival.

- Te sem tudtad, hogy Lucyt igazából Elizabethnek hívják? – kérdezte meglepetten Chester Timtől

- Nem.

- Pedig illene ha együtt jársz vele.

- De mi nem járunk, ő csak a bejárónőm, és nincs köztünk semmi.

- Hát haver, nem tudom, de ha én így hívnám a csajom tuti hogy kitekerni a nyakam.

- De a te csajod hátán is ilyen tetkó van, és a bal bokáján hordja a nyakláncot?

- Jó oké, igazad van, nem kell leharapni a fejem. – mondta Chester feltett kezekkel. – Érdekes lány azt meg kell hagyni, és van megjelenése. Anyám, nem szeretnék vele összeakadni az utcán a sötétben, és semmiképp nem akarok ráijeszteni.

- Ne is mondjátok, tegnap összeakadt 3 pasival, én nem láttam őket, de azt mondja, hogy nagyon csúnyán helyben hagyta őket.

- Ne feledjétek, hogy karaté vb volt, és azt valaki nem felejti el olyan hamar. – mondta Chester. – Szerintetek vállalná, hogy tart órákat a gyerekeimnek?

- Hát nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezned. – mondta Tim

- Úgy is teszek. – azzal Lucy után ment.

- Tim, nem gondolod, hogy jobban meg kellene ismerned ezt a nőt? – kérdezte Chris.

- Sziasztok fiúkák már itt is vagyok. Tim merre van a kis barátnőd? – lépett oda melléjük Vicky.

- Nem a barátnőm, és odakint van a gyerekekkel.

- Á látom már, Chester be is próbálkozott nála. Jobb lesz ha odafigyelsz rájuk. – mondta Vicky. Tim nem gondolta volna, hogy ennyire idegesítő lesz, hogy Vicky meg mindenki kombinál, ő meg hiába magyarázkodik.

- Nem gondolod, hogy kicsit nagylány vagy már az ilyen játékokhoz? – kérdezte Chester miközben Lucy mellé térdelt.

- Mit akarsz? – vágott vissza Lucy nem túl kedvesen

- Hé, miért vagytok ilyen harapósak mind a ketten? Én nem akarlak bántani, csak azt szeretném tudni, hogy nem vállalnál e órákat a gyerekeimmel?

- Mire gondolsz?

- Hát mutathatnál nekik néhány önvédelmi fogást. – bökte ki végül Chester

- Figyelj a karate egy életstílus, ha tényleg úgy gondolják a fiaid akkor igen, de csak azért, hogy valamivel elfoglald őket szerintem nem éri meg. – mondta a lány és tovább folytatta a játékot.

- Csak azért szeretném, hogy meg tudják magukat védeni.

- Akkor írasd be őket boksz tanfolyamra.

- Nem értem mi bajod van, én csak idejöttem barátkozni, te meg olyan kiállhatatlan vagy. – válaszolta Chester, aki szintén ideges volt a lány elutasításától.

- Bocs, ilyen a stílusom az idegenekkel, főleg az olyanokkal, akik tudják rólam, hogy mivel foglalkoztam.

- Miért baj az ha tudják rólad, hogy mit csináltál, sportoltál és kész. – mondta Chester.

- Igen csak sportoltam, és a következő kérdésük az, hogy „ És miért hagytad abba?” Én meg elmesélném, és mindenki lesajnálna, így inkább nem beszélek róla.

- Értem, akkor hagyjuk is a témát.

- De ha gondolod egyszer eljöhetnek a gyerekeid Timhez, ha neki nem lesz ellene kifogása, és mutathatok nekik pár trükköt. – mondta Lucy és rámosolyodott Chesterre. – Amúgy én is fontosnak tartom, hogy egy gyerek meg tudja magát védeni, főleg egy ilyen világba, mikor senkiben sem bízhatunk.

- Hát igen.

- Apropó bizalom, bennem bízol?

- Jó kérdés, de én már láttalak verekedni, és szerintem te vagy a legjobb. – mondta Chester, Lucy érezte hogy elpirul.

- Gyerekek torta. – hallatszott Chris hangja a nappali felől, és azzal minden gyerkőc elindult befelé. – Nyugi jut mindenkinek, de előbb kézmosás. – mondta a férfi ahogy lerohamozták őt a gyerekek. Lucy látta, és felfogta, hogy ő biztosan nem lenne képes egy gyereket sem bántani. – Toni gyere és vágd fel a tortát. – mondta Chris és a kislány kezébe adta a kést, de nem engedte el, így közösen vágták fel a tortát, amiről rengeteg kép is készült. Lucy beszélgetett Chesterrel, meg Timmel, akinek nem okozott gondot a dolog, hogy egy nap vendégül lássa a Bennington gyerekeket. Tim és Lucy voltak az utolsók akik távoztak, már az autónál álltak mikor búcsúzkodtak.

- Mindent köszönünk. – mondta Toni és egy puszit nyomott Lucy arcára.

- Nincs mit, amikor van kedvetek beszéljétek rá anyáékat hogy hozzanak át hozzánk. – mondta Tim.

- A kutyust is vihessük?

- Persze, még szép. – mondta Lucy, és olyat tett amit megfogadott, hogy sosem tesz meg. Chris szemébe nézett, pillanat volt csak, mégis megégette, valami vadságot látott benne. Villámcsapásként hatott rá a férfi tekintete, ahogy találkozott az övével, gyorsan elkapta, majd beült a kocsiba, és már indultak is haza.

- Minden rendben? – kérdezte Tim a  házban.

- Igen minden a legnagyobb rendben. – válaszolta Lucy elmélázva.

- Csak mert nagyon furcsa vagy nekem. Chester mondott valamit, amin ennyire elgondolkozol?

- Nem, vagyis igen. Sosem gondoltam volna, hogy itt is megismer valaki.

- Miért csodálkozol ezen, hiszem mégis csak világbajnok voltál.

- Te tudtad?

- Nem, semmit sem tudok rólad, csak azt a kis morzsákat amiket a napokban elszórtál.

- Zavarna, ha holnap jönnének a gyerekek?

- Dehogy, én holnap délben elutazom New Yorkba, és nem tudom mikor jövök haza, addig azt csinálsz amit akarsz.

- akkor felhívnád Christ hogy szóljon Chesternek, hogy holnap jöhet.

- Persze. – válaszolta Tim.

- Én most megyek összecsomagolok neked, és utána elteszem magam holnapra. Szép este volt jól éreztem magam. – mondta a lány és közben lecsatolta a bokájáról a láncot. – ezt visszaadom.

- Nem maradjon csak a tiéd. – mondta Tim és nem vette el a lány kezéből az égszert

- Nem fogadhatom el. Add olyannak, aki megbecsüli. – azzal az egyik kisasztalra rajta, majd elindult az emeletre. Még mielőtt fellépett volna az első lépcsőfokra, kilépett a cipőjéből, küldött egy fáradt mosolyt Tim felé, majd megfordult és felballagott a lépcsőn. Tim csodálattal telve bámult a lány után, tetszett neki a titokzatossága, az elérhetetlensége, és hogy nem olyan mint a többi nő. Nem akarta megszerezni magának, de élvezte minden egyes percet amit vele tölthet. A holnapi útra is legszívesebben magával vinné, de Lucy elvállalta, hogy megmutat néhány trükköt a gyerekeknek. Előkotorta a nadrágja zsebéből a vadiúj legdizájnosabb mobilját és már hívta is Christ.

- Na mi van haver itt hagytatok valamit?

- Nem, csak Lucy megkérne, hogy hívd fel Chestert, hogy holnap jöhetnek hozzánk.

- Ha már a holnapról van szó akkor, mi is átmegyünk, és akkor együtt is utazhatnánk New Yorkba.

- Persze, Vicky is jön, mert akkor a gyerekek itt is maradhatnak, és akkor nem kell bíbelődni a babysiterrel.

- Akkor rábeszélem Vickyt, hogy jöjjön, úgy is rég voltunk már kettesben.

- Na akkor holnap gyertek, addig is kitartás. – azzal Tim bontotta a vonalat, majd ő is felment az emeletre. Mire a szobájába ért Lucy már nem volt ott. És a szobájában is sötét volt, ezért nem is szólt neki a holnapi terveiről, meg arra gondolt, hogy biztosan nem lesz ellene Lucy, hogy vigyázzon a kicsikre.  Reggel kipihenten ébredt, edzőcuccba bújt és a konyha felé vette az irányt. Friss kávé illatát érezte a levegőben. Lucy nem volt a konyhában, csak a friss újság, meg a reggeli, és a hűtőn egy üzenet. „Elmentem futni, majd jövök. Jó étvágyat.„ 

- Kösz, de utálok egyedül enni. – mondta hangosa, és az asztalhoz telepedett. Fogta az újságot, amin érdekes módon a tegnapi partin készült kép volt a címlapon. „ Már nem csak a közös albumra gyúr együtt Chris Cornell, és a híres hírhedt producer Timbaland, hanem a nagy családi eseményeken is megjelenik.” Mi a fene gondolta magában Tim, és fellapozta az újságot.

„Húú, micsoda nap! Éppen a november 4-én megjelenő, Scream című új korongom dalait gyúrom oda-vissza, megállás, fölösleges beszéd és pihenő nélkül, mivel az anyag nem csak lemezen, hanem élő fellépések alkalmával is hallható lesz. Teljesen eltérő lesz ez mindentől, amit valaha is csináltam, de valamilyen szinten ez volt a cél. Persze elég nehéz dolog azokban az időkben egy korrekt, teljes lemezzel kirukkolni, amikor mindenki csak egyetlen dallal dobálózik, de próbáltam mindenképp album orientált dolgot összehozni, és azt hiszem minden eddiginél jobb munkát végeztem ilyen szempontból. Nagy kihívás az iparnak, hogy egy előadó alkotását teljes lemezként prezentálják. Azoknak az időknek sajnos vége, amikor beültél egy planetáriumba, és hagytad, hogy magával ragadjon a lézershow, miközben végighallgattad a Pink Floyd vagy a Rush produkcióját, - a punk zene ezt teljesen megölte. Én is, és a producerem Timbaland is reméli, hogy a munkánk elsőre mindenkinek legalább egy egy órás élmény lesz, nem pedig pár perces. Az új nóták mellé előszedtem pár régebbi, fel nem használt ötletet, melyet szintén szeretnék majd megosztani veletek. Szeretem a zenét. Imádok dalokat írni, lemezt készíteni, változtatni a saját szabályaimon. Szeretek találkozni a régi barátaimmal és új haverokat szerezni, sok időt tölteni a családommal. Semmi más nem számít!” nyilatkozta Chris lapunknak néhány napja, és igaza van, mert a család és a barátok a legfontosabb dolog az életben, meg hogy jó zenét csináljon az ember. Timbaland számára is nagyon fontos lehet a család, főleg a családalapítás. Az ismeretlen gyönyörű barátnő aki elkísérte a partira pont megfelel erre a célra. Bár lapunknak nem sikerült kideríteni, ki is valójában a lány, de az a mellékelt képeken is jól látszik, hogy nagyon jól kijön Timbaland barátaival.

Tim nem tudta, hogy most mérges legyen vagy csak simán nevessen egy sort a cikken, de arra volt kíváncsi, hogy majd Lucy mit szól az újsághoz. Aki pont abban a pillanatban lépett be a konyhába izzadtan, lihegve.

- Látom futottál kicsit. – mondta Tim és kiterítette az újságot az asztalra.

- Jha, kicsit. – mondta, miközben kivett egy üveg ásványvizet a hűtőből, majd az asztalhoz ült és úgy ivott. – Ez meg mi a frász? – kérdezte idegesen, ahogy megpillantotta saját magát a lap hasábjain.

- Hát pár kép a partiról.

- De én minek vagyok benne. – kapta a kezébe a lapot és olvasni kezdte, kicsit megnyugodott mikor a nevét nem hozták le a cikkben. De nem tudott tovább mérgelődni az újságban olvasottakon, mert megjelentek az ajtóban a vendégek. Chris Chester és a 4 gyerek.