39. rész - Futam után
2008.11.04. 21:00
Kimi idegesen szállt ki a kocsiból. Dühös volt magára, és arra, hogy hogy volt képes ekkorát hibázni pár körrel a vége előtt. Átfutott a boxon és csak a home-ban lassított le. Végre a szobájához ért.
Mért kellett ennek megtörténnie?- kérdezte magától Kimi. Neki már az is sok volt, amit a büfében látott. Mi lesz most Kiddel és vele? Mégis más kell neki? Mért? Jenni miatt? Lehet, hogy Kid már nem bírja tovább, csak nem meri elmondani neki? Akkor se értette a lányt. Jennit meg főleg nem. Mit akar még tőle? Már a szülei előtt is lejáratta magát. Miben bízik még? Hisz úgyse szereti Kimit, akkor mért ragaszkodik hozzá, csak a látszat fenntartása miatt? De mért jó ez Jenninek? Mért nem keres más gazdag fazont magának a sznob barátai közt? Számtalan kérdés merült fel a srácban és egyikre se tudott választ. Nem a bajnokság miatt aggódott, hanem a miatt, hogy elveszítheti a lányt.
Merre lehet most?- kérdezte magától, miközben hanyatt dőlt az ágyon. De a választ a fehér plafon se adta meg.
Kid tett pár kört a szálloda körül, majd visszament a szobájukba és csomagolni kezdett. Közben jegyet foglalt a legközelebbi járatra, és felhívta barátnőjét.
Kiminek nem hagyott üzenetet, mert úgy gondolta, ha a srác nem ment vissza a szállodába nem is akarja látni, és nem is érdekli már mi van vele.
Kid kezdte elhinni, hogy Kiminél betelt a pohár, és ez volt az utolsó hiba, amit elkövethetett. Jenni is mindig a legrosszabbkor bukkant fel, és ahol tudott keresztbe tett nekik. Úgy tűnt a srácnak elege lett, és ezen már Kid nem tudott változtatni. Pedig szeretett volna, csak már nem volt ereje hozzá. Ezért úgy döntött, hogy hazamegy a barátnőjével közös házukba.
Megkönnyebbülten lépett be a jól ismert házba. A nappaliba ment és lerogyott a kanapéra. Pár percig csak ült és meredt maga elé. Aztán felkelt és körbenézett a házban, de barátnőjét nem találta sehol. Mikor a konyhába ért megszólalt a telefonja. Loren volt az. Csak szólt neki, hogy ne aggódjon, hogy nincs otthon, mert dolga akadt, de siet vissza. Kid kicsit kétkedve fogadta, hogy ilyen korai órán dolga legyen a lánynak, de nem firtatta. Arra gondolt, hogy ha fontos majd elmondja.
Eközben Kimi épp a közös szállodai szobájukba lépett be. És meglepte a látvány, mivel a lány cuccait és táskáit nem látta sehol. Gyorsan beljebb ment, de se a lányt se más holmiját nem találta. Csüggedten ült le az ágy szélére.
- Ez nem lehet igaz!- mondta ki hangosan, amire gondolt.
Nem akarta elhinni, hogy megint ott tartanak, ahol pár héttel ezelőtt. Végképp nem tudta mit tegyen. Az anyja szavai jutottak eszébe, aki szerint túl fiatal hozzá…de akkor felesleges volt minden? Nem az nem lehetett! Neki a lányra volt szüksége, és nem csak a fiatalsága miatt. Más volt, mint a legtöbb lány. Sokkal természetesebb és spontánabb volt.
Mégis mi van most? Tudta, hogy ő küldte el a lányt, de remélte, hogy nem hagyja itt… csúnyán viselkedett, és nem is kereste őt… de hol lehet most? És kivel? Mit akar Sebastian tőle? És mért? És Kid vajon mit akar? Ennyire megrémítették az anyja „elvárásai”? Vagy ő rontott el mindent? Már nem tudta elviselni Jenni álnokságait? Beszélnie kellett a feleségével. Ez így nem mehetett tovább! Kimi nem akarta elveszíteni a lányt, és érezte, hogy Kidnek ezért lett elege és hagyta ott szó nélkül. Még egy sort se írt neki…. Biztos látni se akarja.
Kimi nem akart tovább tétlenül ülni, és várni, hogy mi lesz, így elhatározta, hogy megkeresi Jennit, és beszél vele.
Kid zajra lett figyelmes, remélte, hogy csak a barátnője ért vissza. Megkönnyebbülten borult a nyakába, mikor a lány belépett a házba. Loren kicsit csodálkozva nézett Kidre, mivel a lány nem közölte vele mért is megy haza olyan hírtelen.
- Ennyire hiányoztam?- kérdezte csodálkozva a lány.
- Ühüm.- mondta bánatosan bólogatva a lány.
- Gyere, üljünk le és mesélj!- kérte Loren mikor látta, hogy Kid nem túl jókedvű.
Bementek a nappaliba és leültek. Loren kérdőn nézett barátnőjére. Kid lassan kezdte mesélni mi is történt vele, mióta nem találkoztak.
- Akkor most azt se tudjátok a másik hol van?- kérdezte csodálkozva Loren.
- Ez van.- mondta lehangoltan Kid.
- Ne csináljátok már!- nézett esdeklőn rá Loren.
- Én nem csinálom.- mentegetőzött Kid.- Kimi kezdte…. igaz miattam…. De ő nem jött vissza a szállodába. Én ott voltam. – mondta mérgelődve a lány.
- Akkor hívd fel legalább!- kérte Loren.
- Azt már nem!
- Pedig te hibáztál.- jelentette ki Loren.
- De Kimi felesége folytatta… ha már vége lett volna a válópernek, nem jöhetett volna oda…- vázolta fel Kid.
- De nem ez a helyzet. És megbántottad Kimit. És rendezned kell az érzéseidet Sebastian iránt.
- Még valami?- kérdezte gúnyosan Kid.
- Én segíteni akarok Kid. Ne beszélj így velem!- kérte Loren.
- Bocsi.- mondta lesütött szemekkel a lány.
- Oké, semmi gond, csak ne rám legyél dühös, oké?- kérte Loren.
- Jóóó, tudom, hogy nem tehetsz a történtekről, csak annyira idegesít minden…
- És tanácstalan vagy….
- Igen, mert nem tudom, mért gyengülök el Sebastian közelében…. Lehet, hogy azért van ez, mert bizonytalan lettem Kimivel való kapcsolatunkban…- elmélkedett Kid.
- Ez elképzelhető.- gondolt bele Loren is.
- Akkor most mégis mit csináljak? Kimit biztos nem hívom fel!- jelentette ki komoran Kid.
- De emlékeztetlek rá, hogy még az edzője vagy!
- A francba!- mérgelődött a lány.- Ezt el is felejtettem….
- Nos?
- Majd improvizálok….például lebetegedtem….vagy mit tudom én…
- Akkor megfutamodsz?
- Nem csak időt akarok nyerni.
- Mihez?
- Hogy mindketten helyre rázódjunk.
- És mit vársz az időtől? Hogy egyszer csak újra összetalálkoztok és minden olyan lesz, mint előtte?- kérdezte értetlenül a lány.
- Ez lenne a legjobb. Én nem akarok Kimivel veszekedni, vagy vitatkozni…olyan makacs!- kesergett a lány.
- De te is az vagy!
- Igen?- kérdezte elcsodálkozva Kid.
- Ugye ezt a kérdést fel se tetted?
- Jó….. tényleg makacs vagyok…. Egy kicsit.
- Nagyon.
- Csak kicsit nagyon.- ellenkezett Kid.
- Na, erről beszéltem.
- Inkább megyek, járok egyet.- jelentette ki Kid.
- Ne kísérjelek el?- kérdezte aggodalmasan Loren.
- Nem kell… egyedül akarok lenni.
- Jó, csak fáradtnak tűnsz. Aludtál egyáltalán?- aggodalmaskodott Loren.
- A gépen. De ne aggódj!
- Megpróbálok. És telefont vigyél, ha baj van, hívj!- kérte Loren.
- Ne anyáskodj már!
- Oké.- egyezett bele a lány.
- Akkor pár óra múlva itt vagyok.- jelentette ki a lány, és felkapta a táskáját, majd el is tűnt az ajtó mögött.
|