Kimi Finnországban találta meg Jennit, ráadásul a közös lakásukban. Már ezen felhúzta magát, és elég „paprikás” hangulatban ért a házukhoz. Annyira fel volt dúlva, hogy még a kulcsokat se találta, így kénytelen volt becsöngetni.

Kisvártatva megjelent a nő az ajtóban, és olyan képet vágott, mint aki kísértetet lát.

-          Szia drágám!- köszöntötte gúnyosan Kimi a falfehérré váló nőt.- Mi az, már nem is örülsz a férjednek?- folytatta gúnyosan tovább.

A nő alig bírt megszólalni, és Kimi gyanította, hogy másvalakire számított.

- Jé, Kimi.- mondta kissé zavartan a nő.- Hogy kerülsz te ide? Neked nem…- itt nem tudta folytatni, mert Kimi a szavába vágott.

- Nem! Nem Kiddel kéne lennem, ha erre gondolsz.- jelentette ki határozottan.

- Hát én sajnálom…

- Még hogy sajnálod?- kérdezte felháborodottan Kimi.- Nem is gyanítod ki miatt nem lehetek vele?

- Ugyan Kimi, mért gondolod, hogy közöm van hozzá?- kérdezte ártatlan tekintettel a nő.

- Nem gondolom, tudom. Menjünk be, beszélnünk kell!- szólította fel a nőt és azzal beljebb is rángatta az ajtóból.

- Hééé, ez fáj!- szisszent felt Jenni.

- Nem érdekel!- kiabálta Kimi.

- Kicsim… nyugodj meg!- kérte szelíden Jenni.

- Ne kicsimezz itt!- Kimi még mindig kiabált.

- Mi a baj?- kérdezte tettetett aggodalommal a nő.

- Azonnal el akarok válni! Nem érdekel mi kell, viheted…viheted minden vagyonomat, csak hagyj békén végre!- jelentette ki dühösen Kimi.

Jenni egy pillanatra elképedt, majd felcsillant a szeme.

-          Mindent?- kérdezte felderülve.

-          Mindent.- ismételte halkan Kimi.

-          Ó, milyen jó férj vagy!- hálálkodott Jenni.- De már az elején kezdhetted volna ezzel, sok bosszúságtól megkímélhetted volna magatokat.- mondta ömlengve a nő.

-          Jenni! Fejezd be!- kérte nyugalmat erőltetve magára Kimi.

Mielőtt még a nő válaszolni tudott volna, egy Kimi számára ismeretlen pasas jelent meg az ajtóban. Kimi elkerekedett szemekkel nézett hol az idegenre, hol pedig Jennire. Aztán összeszűkült a szeme, és ha azokkal a tekintetekkel ölni lehetett volna, hát Jenni már távozott volna az élők sorából.

-          Ezt nem hiszem el!- mondta felháborodottan Kimi magához térve az ámulatból.

-          Kimi, ő nem…nem az amire gondolsz.- habogta a nő.

-          Ezt nem meséled be nekem! És ezek után örülj, ha lesz hol meghúznod magad!

-          De drágám!

Az idegen idáig csendben figyelte, hogy mi zajlik kettőjük közt, de Jenni utolsó mondatára felkapta a fejét, és nem hagyta szó nélkül.

-          Minek hívtad őt? Drágádnak? – kérdezte méltatlankodva a férfi.

-          Jaaaj, James, nem úgy gondoltam.

-          Neeeem? És ő se azért van itt, ugye?- kérdezte idegesen a férfi és Kimire mutatott.

-          Á, szia James…szóval te lennél Jenni új barátja!- lelkesedett Kimi, miközben kezét nyújtotta a férfi felé, aki elfogadta azt, és kezet ráztak. Bár James arcán döbbenet látszott, úgy tűnt nem érti mi is történik itt.

-          Jenni, már sok jót mesélt rólad.- tette még hozzá Kimi.

-          Jenni? Te, miről beszél a pasi?- fordult a nőhöz.

-          Ne is törődj vele drágám!

-          Á ő is a drágád?- faggatta most Kimi a nőt.

-          És mi az, hogy örülj neki, ha lesz hol meghúznod magad? Te nem ezt ígérted Jenni!

Na itt Kimi lélegzete is elakadt. Jenni, egy „kitartott” pasival? Ezen elmosolyodott. Mindketten értetlenül néztek rá, de Kimi nem adott választ a jókedvére.

-          Hát örültem, de sajnos mennem kell! Remélem James, lesz még módunk beszélgetni a kilakoltatás előtt…gondolom Jenni említette a házassági szerződésünk záradékát.- mondta távozóban Kimi, és elégedett arccal lépett ki a házból.

Még hallotta a kiszűrődő, és nem épp csendes társalgásukat. De ő már nyugodtabb volt. Mivel tudta, hogy egy feltétellel ment bele a szerződésbe, hogy Jennit csak akkor illeti bármi vagyon a válásuknál, ha végig hűséges marad a férjéhez.

-          Ez az!- lelkesedett Kimi miután beszállt a kocsijába, de a jókedve hamar el is szállt, mert eszébe jutott Kid, akit nem lesz ilyen egyszerű visszakapnia.

Eközben Kid elmerengve sétált a kihalt utcákon. Persze ilyen melegben nem sok ember merészkedett ki a házából, ha csak nem volt muszáj neki.  Szóval a gondolataiba mélyedt, és annyira elmerengett, hogy nem vette észre a kis gödröt a lába előtt, és bele is lépett. Kibillent az egyensúlyából és az oldalára esett. Felszisszent, amikor próbálta megmozdítani a bokáját. Fájdalmas képet vágott, mert sejtette, hogy egyedül nem bír tovább menni. Eszébe jutottak a barátnője szavai. Hát nem gondolta volna, hogy tényleg fel kell majd hívnia. Egy lélek se járt az utcán, így Kid előkereste a telefonját.

Loren pár perc múlva már barátnője mellett volt, és a mentő is elindult már.

-          Azért mentőt nem kellett volna hívnod.- méltatlankodott Kid.

-          De, kellett!

-          Mért is?

-          Mert ismerlek, és nem akarom, hogy ne vedd komolyan a baleseted.

-          De ez csak egy rándulás!- próbálkozott Kid.

-          Sportoló vagy Kid…ficam, rándulás, húzódás…nem gyerekjáték!

Ekkor meg is érkezett a mentő. A lányt hordágyra rakták, majd a kórházba vitték. Ott ellátták a bokáját, és pár nap pihenőt írtak elő neki, mivel „csak” megrándult a bokája és a sérülés nem volt túl komoly.

-          Ez is több a semminél.- mondta Kid mikor már hazaértek.

Loren kérdőn nézett rá.

-          Néhány nap haladékot csak kaptam.- magyarázta.

-          Á, értem. Kérsz valamit enni vagy inni?

-          Már megint anyáskodsz?

-          Igen, mert pihenned kell.

-          De azért el tudok menni a konyháig…

-          Nem, te most pihensz.- jelentette ki Loren fenyegetőn emelte fel a kezét.

-          Jó, de azért telefonálhatok?- kérdezte az engedélyre várva Kid.

-          Ha nem akarsz közbe sétálni, akkor igen.

-          Kösz…magamra hagynál?

Loren bólintott és kiment a lány szobájából. Kid pedig felhívta Stefanot és közölte vele a „jó hírt”. Aki nem volt túl boldog, de jobbulást kívánt neki. És meglepte, hogy Kid azt kérte tőle, hogy ő közölje Kimivel a tényeket. Stefano beleegyezett, de a kérdésére nem kapott választ, ugyanis Kid nem volt hajlandó beszélni arról mi is van kettőjükkel.

Másnap aztán Kid nagy késztetést érzett, hogy felkeljen végre az ágyból és egy kicsit mozogjon. Ez abból állt, hogy lebotorkált a földszintre, majd a házhoz tartozó kertbe igyekezett, mikor belenyilallt a bokájába a fájdalom. Kid a lábához kapott fájdalmában. Egy aggódó hangot hallott meg maga mögött.

-          Jól vagy?!

Kid a fejét a hang irányába fordította, és mikor meglátta a srácot nem akart hinni a szemének. Mit keres ő itt már megint?

-          Kid?

-          Jól vagyok.- hadarta gyorsan a lány.- De Sebastian te mit…

-          A barátnőd hívott fel.- mondta röviden a srác.

-          Loren? Megölöm!

-          Ne már!- kérte a srác.- Ő csak jót akart.

-          Remélem is…de már elfelejtette mi történt a legutóbb?

-          Ezt ne tőlem kérdezd! De biztosított afelől, hogy nem lesz semmi gond…feltéve, ha szóba állsz még velem.

Kid bocsánatkérőn nézett a srácra. Sebastian karon fogta a lányt és segített neki visszamenni a szobájába.

Megkönnyebbülten dőlt hátra az ágyon.

-          Sajnálom.- kezdte a lány.

-          Én is.- válaszolta a srác.

-          Hát idáig mindig eljutunk.- állapította meg Kid.

-          Ez igaz. De mi van utána?- firtatta a srác.

-          Nem tudom…igazán nem.

-          Akkor nem is gondoltad komolyan, amit a folyosón mondtál? – kérdezte óvatosan a srác.

-          De. Azt komolyan mondtam…csak nem tudom… hogy tényleg… ezt akarom e.- nyögte ki nagy nehezen a lány.

-          Nem értelek.

-          Én se magam…de nem tudom, hogy mondjam….

-          Ha jól értelek…azt nem tudod, hogy akarod e vagy sem?- kérdezett rá a srác.

-          Hát…a lényege ez….De a miértet nem tudom, hogy mért nem tudok dönteni.- magyarázta a lány, miközben már nem mert a srácra nézni.

Aztán minden olyan gyorsan történt, hogy Kid már csak arra eszmélt, hogy a srác ajkait az övén érezte. Nem tiltakozott a csókja ellen.

-          Remélem, ez segít a döntésben.- mondta Sebastian miután abbamaradt a csók.

Kid értetlenül nézett rá.

-          Tudod te is, hogy ez nem ilyen könnyű.- válaszolta Kid.- Ha csak kettőnkről lenne szó…de tudod, hogy nem ez a helyzet.- folytatta.

-          Tudom.- mondta csalódottan a srác.

-          De akkor mi a helyzet? Kimi elküldött, ne is tagadd, de akkor mit akarsz még tőle?

-          Sebastian, azt hiszem, hogy ez csak kettőnkre tartozik Kimivel…

-          Biztos?

-          Igen.

-          És vajon Kimi mit akar? Neki sokkal egyszerűbb lenne Jenni mellett maradnia…

-          Ezt hagyd abba!- kérte komoran Kid.

-          Én csak azt mondom, amit kívülállóként látok.

-          Vagy, amit látni akarsz ahhoz, hogy elérd a célod.- mondta lemondón a lány.

-          Szerinted mi a célom?- kérdezte értetlenül a srác.

-          Hogy megkapj….vagy ilyesmi…

-          Kid, én azt akarom, hogy boldog légy!

-          És ennek ez a módja? Ez, hogy leveszel a lábamról?

-          Ha kell… tudod, csak azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy Kimi megérdemel téged…

-          De…

-          Tudod, mikor először találkoztunk, mikor sárosan bicikliztél hazafelé….és Kimit nem érdekelte mi van veled…akkor elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy több fájdalmat okozzon neked.

Kid elképedve hallgatta a srácot. És nem tudta mit gondoljon róla, Kimiről és a helyzetről.

-          De én akkor is őt szeretem.- jelentette ki végül a lány.

-          Sajnálom…- mondta lehangoltan a srác.

-          Nézd Sebastian! Nagyon sok mindent kaptam tőled, és örülök neki, hogy mellettem voltál, és köszönettel tartozom mindenért….de ne kérd tőlem azt, amit nem tudok megtenni! Hidd el, ha meg tudnám tenni, már megtettem volna miattad.- válaszolta könnyes szemekkel a lány.

A srác nem válaszolt, csak végigsimította a lány arcát. Kid szomorúan nézett a srácra.

- Nem kell többet mondanod.- mondta szelíden a srác.

Kid átölelte a srácot. Sokáig ölelték egymást. Most már a srác is értette, mért nem őt választja, és bármilyen nehezére is esett, elfogadta.