22. rész
2008.11.04. 21:06
- Szevasz, bátyó – üdvözölte Kimi örömmel Ramit, aki a nyitott ajtóban állt. Szorosan átölelték egymást, a szülők pedig boldogan figyelték a két fiút. Kimi és Rami nagyon jó testvérek és jó barátok is voltak. Kimi kíváncsian tekintgetett Rami háta mögé, mire a bátyja megrázta a fejét.
- Az ikrek nincsenek itt, egyedül jöttem. Kriistina otthon akart maradni, mert valami munkája volt és a fiúk persze az anyjuk nyakán lógnak.
- Kár – szomorodott el egy kicsit Kimi. Imádta két keresztfiát, Justuut és Titust. – Na mindegy. Majd legközelebb.
- Gyere, Rami, egyél egy kis sütit, de előbb üdvözöld öreg szüleidet – állt fel mosolyogva Matti. Rami megölelte mindkettejüket és gyors tempóban az arcába tolt három szelet sütit.
- Mi járatban itt, Kimi? – kérdezte Rami érdeklődve. Mostanában sajnos nem volt jellemző a testvérére, hogy meglátogassa a szülőket. – És ki az, akit, muszáj anyáéknak megismerniük?
Kimi szégyenlősen elmosolyodott, azzal a jellegzetes félmosollyal az orra alatt, amiért lányok és asszonyok tömege megőrül érte a világon. Visszaült az asztalhoz és elmesélt mindent töviről-hegyire: a megismerkedésüket Cristinával, Mark betegségét, a lány vallomását, mindent. És most – talán először életében – az érzéseiről is beszélt, nyíltan, őszintén. Rami alaposan szemügyre vette az öccsét, miközben az mesélt. Kimi nyugodt volt, kiegyensúlyozott. És boldog. És ez volt a lényeg.
- …de attól félek, hogy Jenni valami gonoszságot művel. Megfenyegetett, hogy kikészít benneteket. Tartok tőle – vallotta be Kimi és elsötétült a tekintete. Olyan dühöt érzett Jenni iránt, mint még soha. És tudta, hogy ha Jenni egyetlen egy jelét is mutatja annak, hogy valóra váltja a fenyegetését, hát akkor ő sem fog vele kesztyűs kézzel bánni. A szülei és a bátyja igyekeztek megnyugtatni. Késő éjszakáig beszélgettek, aztán Kimi lefeküdt, mert korán reggel indult vissza Helsinkibe a repülőtérre. Szeretett a szüleihez jönni, de már alig várta, hogy Milánóban lehessen.
Milánó. A dolgok az olasz városban is alakultak. Cristina húga egyre jobban lett, így már fel is kelhetett az ágyból. Atte ott volt vele egész nap, Cristinával felváltva vigyáztak Gabyra. A két testvér kapcsolata pillanatról pillanatra mélyebb, szorosabb és bensőségesebb lett. És ugyanilyen rohamtempóban lett egymásba szerelmes Atte és Gaby. Cristina mosolyogva figyelte a fiatalokat, ahogy tapogatózva ismerkedtek egymással. A lánynak iszonyatosan hiányzott Kimi. Épp bent voltak Attéval Gaby szobájában, amikor végre megcsörrent a telefonja. Megnézte a kijelzőt, és a szíve gyorsabban kezdett verni. Gyorsan felvette, miközben kiment a szobából.
- Hiányzol – hallotta Kimi szexi hangját a telefonban, mire sóhajtott egyet.
- Te is nekem. Nagyon. A repülőtéren vagy?
- Igen. Jössz értem vagy hívjak taxit?
- Megyek.
- Siess. Várlak.
Cristina kinyomta a telefont és be akart nyitni a húga szobájába, de félúton abbamaradt a mozdulat.
- Gaby, szeretnék neked mondani valamit – hallatszott Atte hangja. Cristina tudta, hogy nem szép dolog a hallgatózás, de nem tudta megállni.
A szobában Gaby az ágy szélén ült, Atte mellette és a kezét fogta.
- Igen? Mit szeretnél mondani? – kérdezte Gaby és a szíve hevesebben dobogott, ahogy Atte ránézett. A fiatal fiú rettenetesen zavarban volt, még el is pirult.
- Szóval…tudom, hogy még csak napok óta ismersz, de…vigyázhatnék én rád, amíg teljesen felépülsz? Persze ha nem akarod, akkor én azt is megér…
Atte nem tudta befejezni a mondatot, mert Gaby először az ujjával zárta le az ajkát, aztán gyengéden megcsókolta. Cristina elmosolyodott és óvatosan ellopakodott a szobaajtóból. Kisietett a kórházból, bevágódott a Camaróba és a repülőtérre sietett. Türelmetlenül várta, hogy két hosszú nap után végre láthassa Kimit.
Kimi pont akkor lépett ki az automata üvegajtón, amikor Cristina kiszállt a Camaróból. A fiú felgyorsította a lépteit, Cristina pedig futni kezdett. Kimi ledobta a táskáját a földre és felkapta a lányt, aki a nyakába ugrott és a derekára kulcsolta a lábait. Olyan szorosan ölelték egymást, mintha évek óta nem találkoztak volna. Kimi folyamatosan simogatta Cristina haját, arcát és csókokkal halmozta el a lányt. Persze megjelentek a paparazzik is, és villogtak a fényképezőgépek, de egyikük sem törődött velük.
- Istenem, azt hittem, soha nem érek haza – suttogta rekedt hangon a lány fülébe, miközben letette a földre.
- Én is azt hittem – válaszolta Cristina és könny csillogott a szemében. – Gyere, menjünk. Együtt akarok lenni veled – csókolta meg Kimit.
Átverekedték magukat a fotósok hadán, bedobták a fiú táskáját a hátsó ülésre és elporzottak. Alig nyitották ki a ház ajtaját, egymásnak estek. Villámgyorsan megszabadultak a ruháiktól. Mivel nem bírtak parancsolni maguknak, nem jutottak el a hálószobáig. Kimi a konyhapultra ültette Cristinát és utat engedtek a bennük lakozó vágyaknak. Gyors, vad, ám annál jobb szeretkezés volt, aminek a végén alig kaptak levegőt. Kimi lába remegett, bele kellett kapaszkodnia a pult szélébe, nehogy összerogyjon. Folyt róla az izzadság, de Cristina teste is verejtékben úszott, haja csapzottan hullott a homlokába. Egymásra mosolyogtak. Rendbe szedték magukat. Kimi éppen a nadrágját gombolta, amikor nyílt az ajtó és Mark lépett be. A férfi egy pillanatra zavarba jött.
- Ó…bocs…Nem akarlak zavarni…
- Szia, Mark! Gyere csak, te soha nem zavarsz! – üdvözölte vidáman Kimi a barátját. – Na jó, azért vannak bizonyos helyzetek… - nevette el magát. – Jól vagy? Pihensz eleget? Voltál orvosnál? – zúdította a kérdéseket Kimi, mire Mark felemelte a kezét.
- Állj, állj! 2 napig nem voltál csak itthon!
- Tudom, de ez a 2 nap egy örökkévalóság volt. Jaj, most jutott eszembe a nyilatkozatod Jenniről…Elég röhejes volt, már bocs…
- Tudom, de akkor perpillanat nem jutott semmi más az eszembe. Mondtam volna azt, hogy: „Igen, tényleg külön élnek, Kimi most utazott Finnországba, hogy beadja a válókeresetet”? Tényleg, mi volt az ügyvédnél?
Kimi jókedve egyből elmúlt. Elkomorodott és a fejét csóválta.
- Nem tudom, hogyan mondjam meg Cristinának…
- Nem tudsz elválni Jennitől?
- De igen, csak van egy kitétel a házassági szerződésben, amit lehet, hogy nem tudok kikerülni és akkor…ha szerencsénk van és Jenni eléggé pénzéhes, akkor nincs gond. De ha nem elég neki a pénzem és tényleg tönkre akarja tenni az életünket…
- Mi az a kitétel? – hallották meg Cristina remegő hangját a lépcső tetejéről.
|