Reggel korán ébredtem. De olyan furcsa érzésem volt, mintha az éjjel történt volna vmi, vmi nagyon jou. Ezt inkább csak egy álomnak tudtam be. Aztán felültem az ágyban. Hoppá ez az én ágyam, de én Kimi ágyában aludtam el azt hiszem. Ahha Kimi, biztos az ő keze van a dologban. Kimiről meg eszembe jutott, h mára beterveztem neki egy kis büntit, nem csak ő fog szórakozni, nem ússza meg szárazon a tegnapit. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem és elkészítettem a reggelit. Majd kezdetét vette a tervem első része. Beosontam a szobájába, hogy megnézzem alszik e még egyátalán, nem kellett csalódnom, olyan mélyen aludt, hogy csak na!!! Ekkor elővettem az eddig hátam mögött rejtegetett poharat, amibe jó hideg vizet töltöttem, és nyakonöntöttem.

-Jó reggelt bulikirááááály!-üvöltöttem

-Ááá, te nem vagy magadnál! Váá! Csurom víz vagyok. Te nem vagy tekintettel a másikra? Mondd, mégis hány óra van?-kérdezte szegénykém álmos szemekkel. Szegénykém? Mit sajnálom? Ő vert át engem.

-Pontban fél 7.

-Jézusom, alig aludtam 6 órát!

-Az már a te bajod. Na de ki az ágyból, reggeli!- és bevetettem a trükköt, amit a nagymamám szokott, kitártam rá az ablakot. Erre ő nyakig betakarózott, a párnát meg a fejére húzta. Jellemző, nekem is mindig ez volt a reakcióm. Ekkor nekem több se kellett az ágyához léptem és lerántottam róla a takarót.

-Te megőrültél, esküszöm!-modnta immár kikászálódva ágyából, belátta, h adig úgysem tágítok.

-Gyere enni!-kiment a fürdőbe, rendbe szedte magát, én addig megfőztem a kávét. Mikor kilépett a fürdőből, nagyon meglepett arcot vágott.

-Hmm! Ezt nevezem! Látom nem is haragszol a tegnapiakért.-magabiztos mosoly jelent meg az arcán, ezzel előhozva a tegnapi buliját. De ő még nem tudott az „ádáz“ tervemről.

-Á semmiség, és azt hiszem a büntidet már meg is kaptad.-mosolyogtam ártatlanul.

-Komolyan? Ennyi? Mondjuk én sokkal rosszabbra számítottam, nem hittem volna, h ennyivel beéred.-mert nem is...csak ő ezt még nem is sejti.

-Ahha, komolyan! Ne stresszelj már. Inkább fogj hozzá.-mutttam az asztalon levo kajára.

-Oké.-azzal nekiláttunk. Elég jól elbeszélgettünk. A reggeli elfogyasztása után nekiláttam a mosogatásnak.Kimi először ott tétlenkedett a konyhában, aztán nem tudta mitévő legyen és elindult a szobája felé.

-Én még ledőlök picit, hulla vagyok.

-Jajjj, oké! Dőljél, de én vmit akartam neked mondani, csak kiment a fejemből mi is lehet az.-tettem neki a hülyét.

-Oké, ha eszedbe jut, nyugotan szóljál ám.

-Rendben!-kuncogtam már, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Még tettem-vettem, rendet raktam, majd jöhetett a tervem másik fele. Oda áltam az ajtója elé, h jól hallja és felhívtam magamat.

-Stefano! Jajjj az én hibám, elfelejtettem szólni neki! Miiii??? Dehogy falazok neki! Hogy? Nem volt bulizni!! Esküszöm! Milyen képek?-ekkor Kimi kómás feje jelent meg az ajtóban, értetlenül és kérdőn bámult rám. –Oké megmondom neki, de mondom, nem volt bulizni. Hisz végig velem volt! Stefano hinned kell nekem. Hogy részeg? Nem na.....jóóó...5 perc és ott vagyunk. Na jó akkor kettő. Rendben megyünk viszh.........

-A francba letette!-mondtam Kimi felé fordulva.

-Mégis mi volt ez?

-Ez az amit elfelejtettem mondani, Stef már korán reggel hívott, h menjünk be, elméletileg már 1 órája ott kéne lennünk. És most totál ki van bukva..és még azok a képek rólad abban az újságban.

-Mi van? Milyen képek? És ma nem Felipe tesztel?

-Felipe beteg lett! És képek, ehhez annyit fűznék, h tudtam. Ebből már én se moslak ki, nagy bajban vagyunk mindketten, Stefano azt mondta kirúg mindekettőnket. Siess öltözz fel!

-Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Mért nem szóltál, h mennünk kell? Méghogy felügyelő? Mit sem érsz!-azzal berohant a szobájába felöltözni, én meg majd meg haltam a röhögéstő, azt az arcot látni kellett volna. Egy perc alatt felöltözött és már idnultunk is. Hívtam egy taxit, de nem a pályára mentünk, hanem a városban volt egy go-kart pálya, oda vitettem magunkat. Mikor kiszálltunk Kimi feláborodva felém fordult, majd ordítai kezdte.

-Mégis mit jelentsen ez? Te meg vagy zavarodva? Az jó hogy a saját állásoddal játszol, de h miattad elveszítsem az enyémet is, na köszi abból nem kérek.

-Gyere csak! Már ugyis mindegy!-vonszoltam magam után.

-Lehethogy neked igen, de nekem....-szegénynek nem volt más választása, gyorsan a fejére nyomtam a sisakot.

-Na ha mérges vagy rám, mutasd meg mennyire.-azzal bevágódtam az egyik kis kocsiba. Őrült hajszába kezdtünk, hol az egyikünk, hol a másikunk vezetett, mikoris elérkeztünk az utolsó körhöz, ahol nagy nehezen a kör közepén sikerült átvennem a vezetést és győzni tudtam.

-Most ez mire volt jó? Kidobnak és még egy ilyen amatőr is megver. Mondhatom jó nap.

-Ne félj nem dobtak ki, amúgy meg kössz a gratulációt! Szép revans volt.- azzal nyugodtan elindultam a bár felé. Kimiben pedig kezdett összeállni a kép.

-Ugye nem mondod hogy ezt tetaláltad ki, tudtam hogy az a buli nincs még lerendezve, te kis perszóna.-utánam szaladt, felkapott a vállára és a gyermekmegőrzőként kialakított játszóhelyig rohant, ahol bevágott az ezernyi apró színes golyó közé. Én se hagytam magam, végül mindketten ott kötöttünk ki, óriási röhögés közepedte.

-Azért bevallhatod, h ügyes voltam.-kötözködtem.

-Szerencséd volt semmi más. Ja meg hogy ideges voltam!

-A magánéletedet nem lehet a pályára vinni.-folytattam.

-Neeee csináld!-azzal újra folytatódott az őrület. Végül mikor már jól kijátszottuk magunkat mint a kisgyerekek, hívtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába.