-Anya, apa! Ő itt a barátnőm őőő...-Kimi megszorította a lány kezét.

-Jó napot kívánok, Rebecca vagyok.-azzal kezet nyújtott a fiú szüleinek.

-Jó napot, én Paula vagyok, ő pedig Matti.-és megpuszilták a megilletődött lányt.

-Anya, biztos fáradtak és álmosak vagytok, csinálok nektek vacsorát és utána lefekhettek aludni. Rebecca addig elkészíti nektek a vendégszobát.-ránézett a lányra egy sokatmondó pillantással, aki már ebből értette, h fel kell mennie. Már előre félt, h mi fog történni, mikor a szülei nyugovóra térnek. Neki be kell majd számolnia arról, h mi történt vele, hogy hogy került ide, és ha ez a férfi ezt megtudja, rögtön kiteszi őt az utcára. Már épp indult is felfelé a lépcsőn, mikor Paula rászólt.

-Várj kislányom, segítek neked, legalább addigis beszélgetünk. Ezalatt meg a fiúk elkészítik nekünk a vacsorát. Ugye fiam?-azzal elindult ő is a lány után. Rebecca kérdőn nézett a férfire, aki hirtelen édesanyja elé állt és megfota a kezét.

-Fiam mit csinálsz? Eleresztenél?

-Anya! De te ne fáradj!

-Fiam, ne vicelj, mióta fáradtság nekem az ilyen?-azzal elkezdte felfelé löködni a lányt, aki még utoljára küldött egy segélykérő pillantást a fiú felé, de ő már nem tudott mit csinálni, csak állt és nézte a két távozó nőt. Akik közül az egyiket nem is ismerte, de annyira összezavarta őt a fürdőben történ jelenet. Kimi kezdett pánikba esni, mi lesz ha anyja rögtön faggatni kezdi a lányt, akkor ő rögtön lebukik.

-Na fiam, akkor megcsináljuk azt a vacsorát vagy nem??? Mert nagyon úgy néz ki, h anyád ezt ránkhagyta.-Kimi meg sem hallotta, amit az apja mondott neki.-Fiam! Figyelsz te egyátalán? Képben vagy?

-Jajjj persze! Mit is mondtál?

-Fiam nem tudom mi van veled! De nagyon furán viselkedsz mióta megjöttünk. Remélem nincs semmi baj, és ez a lány végre el tudja feledtetni amit az a szörnyeteg művelt veled.-mondta az öreg és megveregette fia vállát.

-Apa kérlek ezt hagyjuk, jóóó?

-Oké, de akkor menjünk és csináljunk vmi kaját.

-Persze menjünk.-azzal bementek a konyhába, Kimi mindent kipakolt, ami a hűtőjében volt. És letette édesapja elé.

-Apa kérlek ezt felszeletelnéd? Nekem még el kell intéznem vmit.-majd rohant fel az emeletre, csak remélni tudta, h még nem késett el. Apja meg csak állt, köpni-nyelni nem tudott. Eközben az emeleten Paula faggatni kezdte Rebeccát.

 -És mégis hogyan ismerkedtetek meg a fiammal?

-Hát az úgy történt, hogy én éppen kint álltam az aj....

-Anya, Rebe! Hát ti?-esett be Kimi a vendégszoba ajtaján. Rebecca hálás pillantása láttán tudta h éppen jókor érkezett. Anyja elég furcsán nézett rá.

-Ezt mi is kérdezhetnénk fiam...

-Jajjj gondoltam benézek. Amúgy meg mi jót csináltok?-jobb nem jutott eszébe.

-Hát anyukád éppen arról érdeklődött, h hogyan ismerkedtünk meg.-a lány is kíváncsi volt, h mi lesz a fiu válasza.

-Igen fiam.

-Hát az úgy volt, h az egyik futamon egymásba botlottunk és hát szerelem volt elso látásra.

-És Jenni?-Rebecca látta, h a fiú zavarba jön.

-Jajjj anya kérlek, apa és te is folyton ezen lovagoltok, nem lehetne már hanyagolni ezt a témát? Amúgy is szeretem Rebeccát.-ezen a lány felkapta a fejét. –Amúgy anya most menj le, apa már bizonyára elkészítette a vacsorát. Mi Rebével most nem tartunk veletek, nagyon fáradtak vagyunk mindketten. –Paula kicsit furcsán nézett a fiatalokra, de magukra hagyta őket, biztosan váratlanul érte őkt az érkezésük.

-Na sajnálom ezt a kis incidenst, de hát aggódóak a szüleim. Amúgy meg még be se mutatkoztam rendesen, Kimi Räikkönen vagyok.

-Én meg Rebecca Lopez.-azzal kezet ráztak, de vhogy egyiküknek sem akaródzott elengedni a másik kezét. Végül a lány húzta ki a fiú markából.

-Nos azt hiszem nekünk van némi megbeszélni valónk.-köszörülte meg a fiú a hangját.

-Hát igen-húzta el a száját a lány- én is azt hiszem.