14. rész
2008.11.08. 21:48
- Végre! Tudod, hogy mennyire izgultam érted!- mondta Kimi kissé idegesen, majd lágyan és érzékien megcsókolta a lányt. – Várj, segítek! – azzal elvette a szatyrokat és elindultak a konyha felé.
- Eszméletlen ez az autó! Imádom!- mondta Barbi fülig érő szájjal.
- Tényleg tetszik? Akkor innentől fogva ez a tied!!!- mondta Kimi.
- Mi? Enyém? Dehogy?
- De-de, a tied!!!- mondta, majd a nyakába ugrott a lány és csókolgatni kezdte.
- Na, ezért valami finomat csinálok ebédre.
- Oké! Én lemegyek edzeni!- mondta, majd egy hatalmas puszit, nyomot a lány homlokára, aki elkapta a srácot és először gyengéden, majd egyre vadabbul kezdte csókolni. Kimi vette a lapot, felkapta a lányt és a konyha pultra ültette. Egyre hevesebben csókolóztak és már nagyon rajta voltak a dolgon.
- Jó reggelt fi…– köszönt volna Mark, de meglepődőségtől, illetve a zavarba jövöltségtől nem tudta befejezni mondatát. A két fiatal nem vette észre, hogy már nem csak ketten vannak, mert Kimi már a nadrágját akarta lefele húzni, mikor a lány előrébb hajolt és meglátta barátja döbbent és meglepődött arcát. Azonnal hátrébb húzódott és a lányt is levette a pultról, aki csalódottan és meglepődötten nézett a srácra; aki nem szólt semmit csak az ajtó felé nézett. Mikor Barbi is arra vetette tekintetét, megértette miért történt minden.
- Ne, haragudjatok, de nem láttam mozgást, ezért jöttem be kulccsal. – szavatkozot Mark.
- Ugyan… nem történt semmi… felejtsd el!- mondta Kimi, aki Barbival együtt rák vörösek volta. Én, hogy leplezzem szégyenem-nekiálltam kipakolni a szatyrokból, majd ebédet készíteni. A fiúk pedig lementek a konditerembe.
- Haver, tényleg ne haragudj!- mondta Mark ismételten.
- Öreg, nem történt semmi, előfordul az ilyen. - mondta Kimi, bár kívülről nem látszott, de még mindig szégyellte magát barátja előtt. A délelőtt nagy részét munkával töltötték, beszélgettek. Én időközben főztem fent. Az anyutól tanult kedvenc ételem csináltam nekik ebédre. Gombócos káposztát.
- Hm… de finom az illata! – mondta Kimi, miközben hátulról átölelt és kaptam egy csókot.
- Gombócos káposzta, az egyik kedvencem.
- Hm...jól hangzik, olyat még nem ettem.
- Akkor majd most fogsz. Üljetek le és máris tálalom. – mondtam, majd tálaltam.
- Ugye tudod, hogy ezért duplán fogsz holnap edzeni! –mondta Mark vigyorogva. Jóízűen elfogyasztottuk az ebédet, majd a fiúk elmentek úszni. Én összepakoltam, majd leültem a nappaliba tv-ni. A telefonom csörgése hozott vissza a valóságba annyira belemerültem a kedvenc sorozatom nézésébe. Nem is csoda, hisz ki tudna ellenállni Gale Haroldnak!
- Hallo, tessék, Forrás Barbara!
- Jó napot kívánok, Urbán főkapitány vagyok a Pest megyei rendőr-főkapitányságról. A vizsgálatok lezárultak és kiderült ki követte el Ön ellen a gyilkossági kísérletet.
- Ohh… köszönöm! Letartoztatták már? Azonosítanom kell? Mennyi időre ítélik el?- zúdítottam rá kérdéseimet.
- Kisasszony nézze, az édesapja már elrendezett mindent. A férfi ellen nem indul eljárás…
- Hogy mi?? Ezt ugye nem mondja komolyan?? Miért?- Kimi és Mark ekkor léptek be az ajtón kissé hiányos öltözékben. Értetlenül néztek rám, hogy miért és kivel kiabálok.
- Nézze, ha visszajön, Pestre jöjjön be a kapitányságra és itt kaphat tájékozta…
- NEM, én most akarok mindnet tudni… de tudja mit… Köszönöm! Viszlát!- bontottam a vonalat és az emeletre rohantam csomagolni.
- Kicsim mi történt? –állt mögém Kimi.
- Semmi, hagyj csomagolni! –löktem el magamtól.
- Barbi! Nyugodj meg! Kérlek, mond el mi a baj?!- állt elém Kimi, megfogta mindkét kezemet és az ölébe ültetett. Elkezdte simogatni a hátamat, így picit megnyugodtam. Csak ekkor vettem észre jobban, hogy csak egy törölköző volt rajta, a haja vizes volt még. A mellkasára hajtottam a fejem. Így maradtunk egy darabig. – Most már mond el, kérlek, hogy mi történt!- mondta, majd felemelte a fejemet és lágyan megcsókolt.
- A rendőrkapitány hívott, hogy meg van a vizsgálatok eredménye. Tudják ki lőtt rám.
- Hisz ez jó hír! –mondta.
- Ja, az, de van egy ˝kis˝ bibi, hogy nem mondhatta el, hogy ki a tettes, mert apám hírzárlatot rendelt el, illetve nem emelnek vádat a tettes ellen. Unom már, de nagyon!! Mit képzel magáról, azt hiszi ő az atya úr isten vagy mi??!!!
- Nyugodj meg!- mondta, majd megölelt. Ez most nagyon jól eset.
- Nem, nem tudok megnyugodni! El tudod képzelni, hogy milyen életem volt mellette. Mindentől óvott, féltet. Az óvodába is gorillák kísértek. A helyzet később sem változott. Sőt rosszabb lett. Buli? Mi az? Én oda sem járhattam! Vásárolni is csak az ˝állatkerttel˝mehettem, meg mindenhova. NEM VOLT GYEREKKOROM!!!!!Persze őt csak akkor láttuk, ha a tv-ben adták vagy anya bevitt hozzá az irodába. – nem bírtam tovább és sírva fakadtam. Majd felálltam és tovább pakoltam. Kimi valamin elgondolkozott. Majd a telefonja után nyúlt. Felhívott valakit, nem igazán értettem mit mondott, mert finnül beszélt. Bár tanulgatom a nyelvet, de nem voltam képes koncentrálni arra, amit mondott.
- Kicsim, kérlek, hagyd abba a pakolást! Ha abbahagyod a pakolást, akkor elviszlek, egy helyre ahol levezetheted a feszültségedet!- mondta egy kaján vigyor.
- Micsoda? Hova? Minek?- szegeztem neki a kérdéseket
- Majd meglátod!- mondta, majd megfogta a kezem, lehúzott a földszintre. Adott egy csókot és öltözni kezdett. Mark már nem volt a házban, csak egy cetlit hagyott, hogy holnap majd hívják egymást az edzés miatt. Hiába a szünet, edzeni kell. Én is vettem a kabátomat és már a kocsiban ültünk. Az úton nem szóltunk egymáshoz. Helsinkitől északra vettük az irányt. Vantaa volt az úti célunk, mint kiderült. Végighajtottunk a városon. A város végét jelző tábla mellett egy földes útra hajtott Kimi. Én még mindig a tájat néztem, nem tudtam vele betelni. Gyönyörű a környék, az egész ország. Egy táblára lettem figyelmes, amin a következő állt: Tervetuloa K. R. T. hänen maailman!
- Na, jól kezdődik! –mondtam ki, amit gondoltam. Kimi csak mosolygót.
- Megjöttünk!- mondta, majd kiszállt és kinyitotta nekem is az ajtót. A hely egyszerű volt. Egy hatalmas erdő közepén volt egy nagyobb hangár szerűség.
- Moi! –jött oda egy magas barnás-szőke hajú, Kimi korabeli srác.
- Hei lapsi!- mondta a srácnak, majd megölelték egymást. – Szeretném bemutatni a barátnőmet! Toni ő Barbara Forrás, Barbi ő a legjobb barátom Toni Vilander.
- Örülők, hogy megismerhetlek!- mondta majd adott két puszit.
- Én is örülők!
- Na, ezt most, hogy így megbeszéltük ideje lenne, hogy átöltözzünk és pályára guruljunk. –mondta Toni.
- Mi? Hova? Hova gurulunk? –néztem Kimire értetlenül, hisz nincs is itt pálya.
- Jaj, kicsim ne nézz így! Gyere, körbevezetlek. – adott egy csókot, majd bementünk a hangárba. Beléptünk és a látvány, hát… wooo… mindenhol alkatrészek, csavarok, fogók, gokartok. Egyből jobb kedvem lett. Toni mindegyünk kezébe nyomott egy overált és egy sisakot, majd kiválasztottuk, hogy melyik gokarttal akarunk menni. De azt még mindig nem értettem, hogy hol fogunk körözgetni!?
|