Mikor hazaértünk elmentünk ebédelni, aztán vissza a szobába.

-Hát Szöszi még mindig nem fér a fejembe, h mennyire átvertél, de ezt még megbánod, azt remélem tudod?

-Ó, ne mondd! De láttam azért egy picit megrémültél!-kuncogtam.

-Hát még jóhogy, szeretném megtartani az állásom, szeretnék világbajnok lenni.!-ezt olyan határozottan és elszántan mondta, hogy csak na.A délután folyamán még beszélgettünk, aztán úgy döntöttünk, h este még elmegyünk egyet szórakozni. Mivel nem nagyon volt semmiféle buli, Kimi elráncigált egy kareoke bárba. Ott aztán jót szórakoztunk, hogy mennyire nem tud énekelni, az már fájt, de legalább halálra nevettem magam. Aztán én következtem, azt hittem majd jól kinevet, de épp egy lassú számot fogtam ki, az I´ll find a way-t, amit olyan meggyőzően sikerült előadnom, h az egész bár tapsviharban tört ki mikor befejeztem.

-Nagyon tetszett, amit műveltél!-mondta mikor kiléptünk az utcára.

-Te sem voltál rossz-hülyültem.

-Na hagyjál már! De én ezt most tök komolyan mondom, nagyon szép hangod van. És amennyire beleélted magad. Élveztem nagyon ezt a dalt. Gyönyörű voltál.-érzem, h elvörösödtem, és Kimi is hirtelen nagyon csöndbe lett.Az út hátra levő részét a szállodáig beszélgetés nélkül tettük meg. Aztán elbúcsúztunk egymástól és lefeküdtünk aludni. Reggel korán indult a gépünk. Én ébresztettem Kimit, mert ő persze elfelejtett órát húzni. „Ha én nem lennék“ Az út nem volt hosszú, így nem nagyon lehetett aludni, de Kimi persze ezt a kis időt is az alvásnak szentelte. Végül aztán mikor odaértünk rögtön a pályára siettünk. Ott Kimi részt vett egy sajtótájékoztatón, a „promóciós izé“ ahogy Kimi nevezte végülis elmaradt, így még hamarabb találkozhattam Fernivel. De mielőtt elindultam volna Fernando után még megvártam míg Kimi visszaér.

-Hát izé! Én most elmennék Ferni után ha nem túl nagy baj.-meghúzta a száját.

-Bajnak nem baj.

-Ennyi? Akkor remélem, nem fogsz semmi őrültséget csinálni amíg nem vagyok, mert akkor nekem végem. Este remélem nem mész bulizni?

-Mi??? Este se leszel??

-Dehogy! Én úgy terveztem, h ezt a két napot Fernandoval töltöm.-ááá látok az arcán némi csalódottságot.

-Hát ez csak természetes. Ne félj nem csinálok semmi rosszat. Azt hiszem csak megnézek vmi filmet.

-Jól van oké ennek örülök. Ne félj észre se veszed a hiányom, olyan gyorsan elmegy az a két nap.-próbáltam elviccelni a dolgot

-Hát ha szerelmes vagy akkor tuti.De amúgy nem kell félned, hiányozni azért nem fogsz.-azzal hátat fordított és lelépett.Én megbántódva indultam el a McLaren motorhomeja felé, h meg keressem Fernandot. Nagyon jó volt végre újra látni. Örültünk egymásnak. A két nap tényleg nagyon gyorsan eltelt, főleg úgy, hogy szinte ki se dugtuk az orrunkat a szállodai szobánkból. Végül elérkezett a csütörtök, mikoris tudtuk, h újra elválnak útjaink, és csak minimumot fogjuk látni egymást. Elbúcsúztunk egymástól, ki-ki a maga motorhomeja felé vette az irányt. Odaértem, de Kimit még nem találtam sehol. Ekkor láttam meg a felém közeledő Stefanot.

-Szia Rami! Hát Kimi?

-Kimi még nincs itt?

-És ezt te kérded? Veled kellett volna jönnie nem?

-Hát izé igen.-ekkor láttam meg a Stefao háta mögött érkező Kimit.-Épp ott jön.-mutattam Kimi felé, és nekem is nagy kő zuhant le a szívemről, mert egy pillanatig már azt hittem megint elkövetett vmit, amiért talán nekem kellett volna vállalnom a felelősséget, végülis én vagyok a felügyelője.

-Hál Isten! Épp időben. Mindjárt kezdődik a boxutcalátogatás.

-Szia Kimi-szólt Stefano Kimihez.

-Hello!-köszöntem én is. Ő meg ránk se hederített, úgy viharzott el mellettünk köszönés nélkül.

-Ennek meg mi baja?-nézett rám kérdőn Stef.

-Sejtésem sincs! De utána megyek és kiderítem!-indultam is.

-Nem tartom jó ötletnek, de te tudod.

-Kimi várj!-kiabáltam utána, de a szokásosat tette, ment tovább mintha süket lenne. Aztán elkezdtem futni utána, mire végre behoztam.

-Kimi mi a baj?

-Közöd?

-Igen is van! Mért vagy már megint ilyen? Történt vmi?

-És ha történt? Zavar? Ugyanmár! Foglalkozz csak a magánéleteddel, meg a te kis Fernandoddal, az való neked, nem az én problémáim. Ami majd elmúlik, megoldódik úgyis...egyszer...és most ha megbocsátasz...kérlek el a utamból-félre lökött elég durván és bement a szobájába, és még, h véletlenül se kövessem, ráfordította a kulcsot. Nem értem őt! Megint mi lehet a baj?