Az éjjel folyamán mikor Fernando már elaludt, nekem volt időm gondolkodni a délutáni eseményeken. Arra a következtetésre jutottam, h helyesen cselekedtem, mikor otthagytam Kimit, hiszen nekem itt van Fernando, és ez Kimi iránt, ez csak egy fellángolás. Mert igen, az tény, h míg meg nem ismertem ezt a két fickót, míg csak civilként, egyszerű szurkolóként figyeltem az F1-et, addig Kimi volt a kedvenc, biztos ez miatt lehet az egész! Nem lehetek egyszerre két pasiba szerelmes. Aztán végülis úgy hajtottam álomra a szememet, hogy jobb lesz, ha Kimivel ezt a témát többé már elő sem hozzuk, szerintem..... Reggel lágy cirógatásra ébredtem.

-Szívem, nem fogsz elkésni? Én ma hamarabb megyek, mert még részt kell vennem egy eligazításon, de biztos ami biztos alapon felébresztettelek, nem hogy nekem elalszol!

-Köszönöm, aranyos vagy.-csókoltam meg, majd kimentem a fürdőbe rendbehozni magam, mire visszatértem a szobába, már csak Ferni hűlt helyét találtam. Gondoltam ha már ennyi időm van, felhívhatnám Khloét, hisz úgyis le fogja szedni a fejem, amiért megígértem neki, h találkozunk és mégse jött létre a találkozó.

-Szia kis virágszálam, tudtál szakítani időt, h felhívd kedvenc barátnődet?-kérdezte.

-Hű! Ma vkinek nagyon jou napja van!

-Az tény, de ne akard, h most részletes beszámolót tartsak......legyen annyi elég, h ilyen jóóó még sose volt.

-Na jóóó te kis, hadd ne mondjam mim, befejezhetnéd.

-Csak mert neked nincs olyanod mint Nico, miii??? Amúgy nem úgy egyeztünk meg, h egész hétvégén az enyém vagy?-vágta a fejemhez.

-Hát ja! De vedd úgy, h ha mi tegnap este találkozunk, akkor ma reggel nem vagy ilyen boldog.

-Ja tényleg ebben igazad van! Na de gonolom nem ok nélkül hívtál.-elszorult a torkom.- Tehát megint igazam van! Na halljam nagyokos, mi történt már megint?-hosszú mesélésbe kezdtem, és részletes beszámolót adtam neki az elmúlt napról.

-Jééééé, na te csaj, te aztán nem vagy normális, azt hiszem találkoznunk kell és fel kell h világosístalak!

-Nem kell hidd el! Én ezt már lerendeztem magamban, elfelejtjük ezt a kis balesetet, többé nem fordulhat elő.

-Kis baleset? Na és Kimi? Ő is lerendezte? Szerinted ő is el akarja ezt felejteni? Mert én kétlem, ha ő a maga beszédes stílusában el tudtam mondani, h nem vagy neki közönbös.

-Márpedig ennek folytatása nem lesz és kész.-kezdtem ideges lenni.-Amúgy meg most mennem kell a pályára, majd ott találkozunk. Rendben?

-Rendben, de látom fáj az igazság, mindig is ilyen voltál.

-Na még most te is mondjál ilyeneket! Kimi is ezt vágta a fejemhez, h menekülök az igazság elől!

-Hát lehet h Kimivel nem sokban értek egyet, de ez egyszer igazat adok neki. Na de megyek én is! Hello te lány, és kérlek, nagyon vigyázz mit csinálsz!

-Oké, te meg vigyázz magadra, és üdvözlöm Nicot.-bontottuk a vonalat. De rájöttem, h túl sokan vannak ellenem, vagy éppen csak nekik van igazuk?! Nem törődve tovább ezzel, kimentem a pályára. Mikor megláttam Kimit, egy pillanatig hevesen kezdett dobogni a szívem, a tegnapi érzések és minden. Kimi is egy pillanatra rám nézett, majd rögtön elkapta a fejét, amint észre vett egem.Az edzés eltelt, délután következett az időmérő. A két edzés között Kimivel csak néhány szót váltottunk, de már abból le tudtam szűrni, h ma nincs nagyon jó napja. Viszont ha jobban megnéztem, csak megint velem volt ennyire....hogy is mondjam...jobb kifejezés nincs rá...bunkó. Az időmérőn végül kialakult a sorrend, ami nagy örömmel, de ugyanakkor egy kis bánattal töltött el, hiszen Fernando nyerte az edzést, de Kimi csak az 5. lett. Na mind1, majd meglátjuk mit hoz ki magából a futamon. Minednesetre látszott rajta, h ma vhogy nincs csúcsformában. Lementek a riportok, Fernando nagyon boldog volt, de ekkor megláttam Stefanot, amint egy újsággal a kezében rohan felém. Montam Fernandonak, h inkább menjen a vissza a hotelbe és ott várjon meg.

-Na Ramona, csakhogy megtaláltalak. Erre kérek magyarázatot-majd ledobta elém az újságot, aminek a címlapján egy óriási kép volt Kimiről és egy nőről, ahogy vadul csókolóznak, a szlagcím pedig: Kimi Räikkönen most sem hazudtolta meg önmagát, megint bulizott a finn klasszis. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, elkapott a rosszullét, nem tudtam mit is csinálhatnék, de nem is tudtam volna, mert elájultam. Percekkel később arra ébredtem, h Stefano és Kimi állnak fölöttem, az első pillantásom rögtön az aggódó Kimire vetült, majd kezdett derengeni, h mi rázhatott meg ennyire.

-Jajjj Rami nem akartalak felizgatni-magyarázkodott Stefano-ne félj, semmilyen büntetést most nem fogsz kapni, ezt Kimivel már lerendeztük. És most Kimi szépen hazavisz.-Kimi nyúlt utánam, h segítsen felállni, de elhúztam a kezem.

-Te ne érj hozzám.-furcsán néztek rám mindketten.-Nincs szükségem rá, h bonyolítsam szegénynek az életét, biztosan siet a kis barátnőjéhez. Hazatalálok én egyedül is.-azzal fogtam magam és kisétáltam.

-Bocs Stef, de utána kell mennem.

-Menj!-Stefano is már látta rajtuk, h ezt kettőjüknek kell elintézniük.

-Szöszi!!!!-kiabállt utánam.-Nem gondolod h ezt meg kéne beszélnünk?

-Te meg nem gondolod, h ezt a kérdést túl sokszor teszed már fel?-azzal hátatfordítottam neki és folytattam utamat.

-De te férre érted.-majd azt vettem észre hogy hátulról átkarol és maga felé fordít,a szám már majdnem az ajkát érintette- én nem szeretem azt a lányt, totál részeg voltam.-nehezemre esett, de kimondtam.

-Engem hidegen hagy, miattam akár feleségül is veheted, nekem a mondatod másik fele nem tetszik, h megint seggrészegre ittad magad. És most kérlek, mennem kell! Szia.

-Hello! Hát már te is itt hagysz-mondta Kimi, de inkább már csak magának, mert a lány már rá se hederített.