Még csak 4 órája nyitottunk ki, de volt már 2 ügyfelem, akiket holnapra és holnap utánra jegyeztem elő. Chrishez is épp most jött Tania, egy gésa tetkó mintáit hozta. Ez a pár héttel ezelőtti japán címlapfotóira emlékezteti majd. Hát nem tudom Chris, hogy van vele, de én tuti nem csinálnék ilyen tetkót. Csak én nem kellek senkinek? Nézzük csak: Yoji most stencilezi Darren kis angyalkáját, ami Lily-t szimbolizálja. Lily Darren kislánya, most lesz 4 éves, és ez lesz neki Darren ajándéka. Pedig eleinte hogy parázott az apaságtól, most meg szinte elválaszthatatlanok Lily-vel, és Carolina is megváltozott. Már Amival is kibékültek. Azok a régi szép idők, mikor, még Ami is itt volt… Anyám, mennyit baromkodtunk. Eleinte mindenki azt hitte, hogy én meg Ami együtt vagyunk, de csak jó haverok voltunk, mint most is. Kár, hogy itt hagyta a szalont, nagyon hiányzik. Azóta Chris és Nuňez vezetik a boltot, Yoji és én is állandó munkaidősök lettünk, Charlie pedig a mindenesünk. Nagyon jól megy az üzlet. Mikor idekerültem azt se hittem volna, hogy ennyire befogadnak a srácok, azt meg főleg nem, hogy pár év múlva Miami legjobb szalonja leszünk. Sok híresség is megfordult már itt. Vegyük például Lloyd Banks-et, David Arquette-t, David Lee Roth-ot, mind nagy nevek és azt akarták, hogy mi varrjuk ki őket. Eddig a hírességek tetoválásait inkább Chris, Nuňez, vagy régebben Ami csinálta, mert mindig olyan tetkót kértek, ami az ő stílusuknak fekszik. Eddig nem is hittem volna, hogy egyszer én is csinálhatok egy tetkót egy ismert embernek. De ezt most hagyjuk, épp most jött egy újabb ügyfél.

-        Szia! Kimi vagyok. Egy tetkót szeretnék. – jött a pulthoz egy szőke srác feltehetőleg egy haverjával.

-        Szia! Kat vagyok. Milyen tetoválásra gondoltál? – fogtunk kezet. Hmm… Kimi… valahonnan ismerős ez a pasi, csak nem tudom, hogy honnan.

-        Itt vannak a terveim. A rajzokat egy barátom készítette. – tett le az asztalra pár lapot, amin egy japán sárkány volt lerajzolva.

-        Jók a rajzok, csak az a bibi, hogy én nem szoktam ilyen stílusú tetkókat készíteni. Az én specialitásom a portrék és a szürke-fekete tetoválások. De ha gondolod… - és ekkor Garverre és Nuňezre néztem, akik elég szigorúan néztek vissza rám. -… akár meg is csinálhatom. Hova szeretnéd? – ha nem csinálom meg Chrissék kinyírnak.

-        A lábszáramra gondoltam.

-        Igen, ott jól fog mutatni. Kell kb. egy óra, addig menjetek el, kajáljatok egyet, és mire visszajöttök kész lesz a vázlat.

-        Oké, akkor egy óra múlva. Helló! – mikor kimentek az ajtón, letettem a fejemet az asztalra.

-        Úristen! Mire vállalkoztam…

-        A nagy Kat olyan tetkót rajzol, amit nem szokott?? Wáú! – jött oda vigyorogva Chris. Kár volt, mert egy enyhe nyakas volt rá a válaszom.

-        Kapd be! – röhögtem el magam én is, majd a tervezőasztalhoz mentem.

Remélem, hogy jól fog sikerülni, és tetszeni is fog majd neki. Legalább, már Ami is büszke lesz rám. Emlékszek, míg itt volt, állandóan szekált, hogy elutasítom azokat az ügyfeleket, akik ilyen tetkótervekkel jönnek hozzám, mert hát „Fejlődnöd kell! Nem csinálhatsz mindig ugyanolyan tetkókat!” . Akkor csak utasítgatásoknak vettem őket, most viszont be kell látnom, ha nem csinálnék másfajta tetoválásokat, akkor veszteségünk lenne, és nem maradna fent sokáig az üzlet.

Szóval kezdjünk neki. A rajzok nagyon kidolgozottak és szépek, tuti, hogy nem egy amatőr rajza. De ezt én egyedül úgysem fogom tudni megcsinálni. Alig rajzoltam még sárkányokat, meg ilyen japán figurákat, azokat mindig a srácok varrták fel.

-        Hé, Garver! Gyere, segíts már! – Chris nagy nehezen felállt a székéből, és oda könyökölt mellém. – Tudod, hogy nem szoktam japán tetkókat csinálni, most mégis muszáj lesz. A rajzok, amiket hozott, nagyon jók, és a lábszárára akarja varratni. Tetszik az elképzelése, de egyszerűen nem tudom, hogy kezdjek hozzá.

-        Mutasd! – odaadtam neki a vázlatot. Egy ideig csak nézte, majd hozzákezdett a körvonalakhoz, miközben bőszen magyarázta a japán tetkók jellemzőit. Tök jó, legalább tanulok valamit. Megcsinálta a körvonalakat, de a többit rám hagyta. Oké Kat, mutasd meg a világnak, hogy mire vagy képes! Úristen, ezt is csak én mondhatom…

Próbáltam úgy csinálni, mint Garver. Csak néztem a rajzot, hátha beugrik valami. Először semmi, majd csak úgy zúdultak rám az ötletek. Kb. fél óra múlva szinte kész is voltam, mikor Chris mellém lépett.

-        Hm… Ez nagyon jó lett. Csak itt kell egy kicsit javítani, és jobban térbelinek fog tűnni. – kivette a kezemből a cerkát, és egy kicsit radírozott a sárkányom hátából, majd ívesebb vonalakkal újra rajzolta.

-        Köszi! Tényleg jobb lett. – pont ekkor léptek be az ajtón Kimiék. Na, jól van Kat, nyugi. Tuti tetszeni fog neki, hisz Chris is segített. – Sziasztok! Itt van a vázlat. Mondd meg, mi nem tetszik rajta, és azt át is rajzolom. – toltam elé a rajzot.

-        Ez oltári! Nagyon tetszik, jobb lett, mint amire számítottam! – ezek szerint bejön neki. Huh, ez az!

-        Ezt majd akkor mondd, mikor kész lesz a tetkó is. Szóval nem kell semmit sem változtatni rajta?

-        Nem. Így pont jó lesz.

-        Jó. Kell 5 perc, míg lestencilezem, addig üljetek le.