Kimit váratlanul érte a csapatfőnöke telefonja, és az főleg, amit mondott. Végig próbált nyugodt maradni, de legbelül érezte, hogy ez nagyon nehezen megy neki. Miután elköszönt Stefanotól csak meredt maga elé, és nem tudta mit is tegyen. Legszívesebben rohant volna Kidhez, főleg, hogy balesete volt és már tudta is hogy hol van. De mit is mondhatna neki? Talán azt, hogy Jenninek van valakije, és a házassági szerződésük erre az esetre is kitér, és Jenninek nincs joga semmihez, ami Kimi tulajdona? Ezt nagyon béna magyarázatnak találta, mert ez még nem biztosíték arra, hogy a nő békén fogja őket hagyni. Ha pedig újra keresztbe akar tenni nekik…. Kimi nem akart ebbe bele gondolni. És még gyötörte egy kétely, hogy vajon Kid tényleg akar valamit Sebastiantól.

Azt szerette volna, ha még a Japán nagydíj előtt aláírják a válást kimondó papírt. És ha tényleg ezt akarja lépnie kellett. Rögtön fel is hívta az ügyvédjét, aki nagyon megörült a ténynek, hogy Kimi újra „rajta van” az ügyön. Meg is beszélték, hogy másnap találkoznak Zürichben személyesen is.

Kid napjai egyhangúan teltek. Sokat aludt és tévézett, főleg meséket nézett. Úgy érezte magát, mint egy tízéves kölyök. Nagyon szerette volna, ha ez az állapot sokáig megmaradhatott volna, még az időnkénti fájdalmai sem zavarták volna. De a hétvégén letelik a „szabadságolása” és ha az orvos is jónak látja, akkor újra munkába állhat.

-          Újra munkába…- elmélkedett hangosan a lány.- Milyen furcsán hangzik!

Azon gondolkodott mennyire volna menekülés tőle, ha felhívná Markot, és megkérné, persze ha már olyan állapotban van, hogy helyettesítse őt… de mégis meddig? És mire lenne ez jó? Már megint csak kétségei voltak. Ahogy így gondolkodott Lorena jelent meg a szobája ajtajában.

-          Szia, min merengsz?- szegezte neki a kérdést rögtön.

-          Sok mindenen.- mondta gondterhelten a lány.

-          De ettől nem lesz jobb.

-          Tudom, mert sose jutok egyről a kettőre.- magyarázta Kid.

-          Ezért kell találkoznod vele! Úgy, mint Sebastiannal is.

-          Ugye nem hívtad ide?- kérdezte ijedten a lány.

-          Nem… dehogy!- méltatlankodott Lorena.

-          Akkor jó.- mondta megkönnyebbülve a lány.

-          De mivel nem hívtam ide, neked hozzá menned.- jelentette ki Lorena.

-          Nem akarok… vagyis dehogynem akarok, csak… félek.- esdeklőn nézett Kid a barátnőjére.

-          Ugye szereted?- kérdezte, miközben leölt a lány mellé az ágyra.

-          Persze!- vágta rá Kid.

-          Akkor nincs mitől félned.

-          Biztos?

-          Te jó ég, olyan vagy, mint egy gyerek! Mikor féltél te ennyire utoljára?

-          Talán még soha….- gondolkodott el Kid.

-          Ne félj!

-          De nem tudok nem arra gondolni, hogy bármi kis hibát is követek el… elveszítem.

Kid már megint a sírással küszködött.

-           Ne gondolj erre! És nincs olyan nagy hiba, amit ne lehetne megbocsátani.- bölcselkedett Lorena.

Kid csak egy sóhajtással válaszolt.

-          És még valami, ő is sok hibát vétett a megismerkedésetek elején ugye? És mégis megbocsátottál neki, ugye?- faggatta a barátnőjét Lorena.

-          Meg…de….

-          Nincs, de! Azért bocsátottál meg, mert szereted. Ő pedig viszont szeret ezért döntött a válás mellett.- vonta le a tanulságot Lorena.

-          Á, a válás.- mondta ironikusan Kid.

-          Nézd, lehet, hogy már el is váltak mióta nem találkoztatok….

-          Hát, az valami csoda lenne…

-          Még lehet!

Kid vegyes érzelmekkel távozott az orvosi szobából. Örült annak, hogy már rendbe jött a bokája, de nem örült annak, hogy találkoznia kell Kimivel. Még sose félt ennyire. Még az első találkozásuk előtt se. Összeszedte magát, majd elbúcsúzott barátnőjétől. A reptérre már egyedül ment ki, rögtön a kórházból, mivel már a cuccait az ellenőrzés előtt összepakolta.

Lorena arcára aggodalom ült ki, miközben figyelte a barátnőjével távolodó taxit. Aztán elhessegette ezeket, és bízott abban, hogy a lány lelkileg is van olyan erős, mint fizikailag. Bár fiatalnak tartotta, de ismerve az elmúlt tíz évet és ez bizakodóvá tette. Kid csak egyszer beszélt a családjáról. A szülei szerették a kihívásokat, így sokat voltak távol, ilyenkor a lányt babysitterekre bízták általában. Ők pedig bejárták a világ legtávolibb, legeldugottabb és legveszélyesebb helyeit. Egy ilyen „kirándulásuk” alakalmával vesztették életüket. Kid tizennégy éves volt akkor. Mivel nem volt más rokona, Lorena szülei vették magukhoz és Angliában éltek egy ideig, majd a két lány Spanyolországba költözött vissza. Már két éve éltek ebben a közös kis házban.

Pár óra múlva már a zürichi reptéren állt Kid a csomagjaival. Majd elindult a kijárat felé. Szemével a forgalmat pásztázta szabad taxira vadászva. Pár per után sikerült is kerítenie egyet. Bemondta a címet, majd elhelyezkedett a hátsó ülésen. Próbálta kizárni agyából a gondolatokat, ami nem teljesen sikerült neki. Megérkeztek. Kid fizetett, majd arra eszmélt, hogy a járdán áll mélán, mellette a halom bőröndjével. Felkapott kettőt, majd elindult a ház felé. Idegesen állt az ajtóban arra várva, hogy felbukkanjon valaki.

Kimi elgyötört külseje jelent meg az ajtóban. Pár pillanatig mindketten leblokkoltak és csak elképedve álltak egymással szemben. Majd Kimi eszmélt először.

-          Hát te nem beteg vagy?- kérdezte értetlen képet vágva.

Kid ezen a kérdésen és főleg a nem túl barátságos hangon meglepődött. Aztán tudatosította magában, hogy Kimi joggal haragudhat rá.

-          Már nem.- mondta röviden a lány.

-          Értem, illetve nem.- válaszolta semleges hangon a srác.

-          Ma voltam orvosnál, a lábam rendbe jött, ezért vagyok itt, hogy folytassuk az edzéseket.- magyarázta a lány.

-          Folytassuk?- kérdezte értetlenkedve a srác.

-          Igen.- mondta elbizonytalanodva a lány.

-          És mi van, ha én nem akarom ezt?- kérdezte a srác.

Kid nem tudott mit válaszolni erre. Csak állt és nézett nagy csodálkozó tekintetekkel. Kimi pedig a szokásos kifejezéstelen arccal nézett rá. Így nem tudta a lány eldönteni, hogy komolyan gondolja, vagy csak poénkodni akar, bár az utóbbit- ismerve Kimit- valószínűtlennek tartotta.

-          Akkor beadhatom a felmondásom?- kérdezte hírtelen a lány.

-          Már beadtad, vagy nem?- kérdezett vissza Kimi.

Kid csalódott tekintettel nézett a srácra.

- De.- mondta röviden a lány, majd fogta a két táskáját és hátat fordított a srácnak. Lassan távolodott, mert azt remélte, hogy ez csak egy vicc és Kimi mindjárt utána rohan. De nem történt semmi. Mire visszafordult, Kimit már nem állt az ajtóban, és ő magára maradt a kihalt utcán a csomagjaival.