Chris már rég végzett Star rózsaszín csillagával, Garver is megrajzolta Louis kínai harcosát, Darren és Yoji hazamentek a családhoz. Chrissék is most szedelőzködnek.

-        Hé, Kat, te nem jössz? – épp Jasmine nagyanyjának a szemét körvonalaztam, mikor Nuňez rám szólt.

-        A frászt hozod rám! Most kezdhetem előröl a szemeit. De még nem megyek. Ezt befejezem, majd utána. – legalább evvel is lefoglalom magamat.

-        Bocs. Akkor majd bezársz?

-        Persze. – már vonultak is ki az ajtón, mikor utánuk kiáltottam. – Te gyagyás, azért a kulcsokat ideadhatnád!

-        Jól van már! Tessék. – és csak úgy odadobta a kulcsokat. Te kis bunkó! Holnap a szabadságodért fogsz imádkozni! Na, vigyorgok rá egyet, hogy ne sejtse meg a tervemet. Tuti, hogy Darrenék is benne lesznek. – Szia!

-        Jó éjt Kat! – legalább az egyik Chris normálisan is tud köszönni.

-        Nektek is! Sziasztok!

A srácok már vagy másfél órája elmentek, és még mindig nem végeztem Jasmine tetkójával.

-        Figyelj Kat, már mi is kivagyunk. – jött oda hozzám az egyik kamerás fickó, Mike. – Majd holnap folytatod a rajzolást, oké? Most menj haza, pihensz egy kicsit, és reggel találkozunk.

-        Már nem sok van hátra. Ti menjetek haza nyugodtan, én még ezt befejezem. – épphogy visszafordultam a művemhez, mikor Tyler lekönyököl mellém.

-        Tudom, hogy eszedbe jutott Oliver, de ne emészd magad miatta. Szeretett téged, és nem a te hibád, oké? – csak bólogatni tudtam. Basszus, megint bőgéshatáron vagyok. – Oké fiúk, pakoljátok össze a cuccokat, és mehetünk is! – úgy látszik, a srácok önfeledten pakolásznak, örülnek, hogy hazamehetnek. Hát én nem annyira.

-        Sziasztok, jó éjt! Reggel találkozunk! – oké, bezártam mindent, a fiúk elmentek, és mehetek haza. Hurrá!

Na, hallgassunk egy kis zenét! Bedugtam az iPodot a fülembe, és jöhet egy kis H.I.M. A kormányom, és a váltón doboltam a kezemmel, és énekeltem. Akik mellettem mentek el kocsival már megszokták a látványom. Mindig ilyen vagyok, ha zenét hallok.

Beparkoltam a garázsba, mikor látom, hogy a postaládámban van egy nagy… valami. Kivettem, és lehajtottam a postaláda fedelét, majd becsörtettem a házba. Ki küldhette nekem? És legfőképpen mit? Na, mindjárt megtudjuk.

Anyám! Ez… ez… gyönyörű! De minek küldenének nekem estélyit? Biztos felre címezték. Jó, akkor csomagoljuk vi… mi ez? Most esett ki valami papír a csomagból. Nézzük csak.

„Kérlek, gyere el a következő címre szombat este 8-ra! Az estélyi ruha viselete kötelező!

31. és a Collins sugárút sarka.”

Csak ennyi állt benne. Menten lehidalok! Mi ez? Hova kell, hogy menjek? Mi van? Totál nem értek semmit. Mi van, ha ki akarnak nyírni? Á, akkor csak nem lennének olyan hülyék, hogy egy méregdrága estélyit is küldjenek. De mi van ha… Ó, nem érdekel! Megyek és felpróbálom.

Hűha! És milyen jól áll. Határozottan vékonyabb lettem benne. Szerintem nem lehet benne semmi rossz, ha elmegyek. Max. kidobnak, vagy jobbik eset, ha csak furcsán néznek rám a tetkók miatt. Nézzük csak. Collins és a 31. sarka… az a bazi nagy szálloda lenne? Öcsém, akkor tényleg muszáj lesz elmennem.