43. rész - Nem várt látogatók
2008.11.19. 18:31
Kid meglepetten nézett barátnőjére, mikor felbukkant az ajtóban. Lorena odasietett hozzá és óvatosan átölelte.
- Mi történt?
- Nem tudom…de te hogyhogy itt vagy? –csodálkozott még mindig Kid.
- Jaj…el se hiszem, hogy megtaláltalak.- mondta megkönnyebbülve a lány, majd leült az ágy szélére.- Tudod nem vetted fel a telefont és Kimi se….szóval aggódtam.- folytatta a lány.
- De mégis honnan tudtad, hogy hol keress?
- Nem tudtam, csak egy megérzés volt.- magyarázta Lorena.
- Örülök, hogy itt vagy!
- Én is!
- És Kimi, minden rendben van akkor veletek?- faggatta Lorena.
- Rendben lenne? Nem tudom…mert mikor megérkeztem elküldött a fenébe…aztán mikor felébredtem már itt volt mellettem.- mesélte Kid elgondolkodva.
- Akkor nem is emlékszel mi történt veled?- kérdezte csodálkozva Lorena.
- Nem bizony. Kimi mondta balesetem volt.
- Mást nem mondott?
- Nem, mert orvosért sietett.
A beszélgetést nem tudták folytatni, mert megérkezett az orvos és az ápolók, és Kidet sokféle vizsgálatra vitték.
Lorena és Kimi kettesben maradtak a kihalt folyosón.
- Jó hogy feltalálták a mobilt!- mondta szemrehányón a lány.
Kimi értetlenül nézett a lányra.
- Már egy napja nem veszed fel a telefonod!- magyarázta kiakadva Lorena.
- Bocsi, de mióta Kiddel volt a balesetünk…nem akart senkit se látni…
- Balesetetek? És neked, hogy sikerült megúsznod? És mégis milyen balesete volt?- kérdezte számon kérőn a lány.
- Autóbaleset.- mondta röviden Kimi.
- Akkor veled volt?
- Nem.
- Mondj már valami értelmeset!- szólította fel türelmetlenkedve a lány.
- Oké…csak olyan nehéz, és hihetetlen az egész.
- De Kidnek is kell mondanod majd. Nem árt ha gyakorlod.- mondta cinikusan a lány.
Kimi leült az egyik székre és a padlót bámulva belekezdett:
- Kid tegnap jött, és úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna…én pedig nem tudtam úgy tekinteni rá, mintha semmit nem tett volna….
- És honnan tudod, hogy tett?- kérdezte csodálkozva Lorena.
- Mert lelépett, és szó nélkül.
- Persze, és te ebből azt vontad le, hogy biztos máshoz „menekült”.
- Igen, biztos.
- De magabiztos vagy! Csak nem mindenki olyan, mint te!. Mondta szemrehányón a lány.
- Ezt most hogy érted?
- Úgy, hogy Kidnek esze ágában se volt másnál vígasztalódnia, inkább hazajött…nem úgy, mint te…
- Hagyd abba!- kérte Kimi fájdalmas tekintettel.
- Akkor ennyit arról, hogy mennyire ismered őt. Folytathatod.- mondta nagylelkűen Lorena.
- Szóval miután elküldtem….elmentem autózni egyet….- Kimi itt megállt erőt gyűjteni a folytatáshoz, a lány várakozó tekintettel nézett rá.- És akkor a semmiből bukkant fel a szembe jövő autó, és egy csattanást érzékeltem….majd sötétség. Mikor magamhoz tértem, és kimásztam a kocsiból, láttam, hogy egy másik….akivel ütköztem….az árokba borult.
- És???- kérdezte türelmetlenül a lány.
- Kid vezette az autót.- mondta alig halhatón a srác.
- Ezt nem hiszem el!- mondta kikelve magából a lány.- Te majdnem megölted a barátnőm!
- Sajnálom, de nem láttam….és szerintem ő se vett észre….
- Megáll az eszem!- mondta Lorena dühösen, miközben felállt a székről és idegesen sétálni kezdett.
- Nyugodj meg, a legrosszabbon már túl van.- próbálta nyugtatni a lányt Kimi.
- Neeem, Raikkonen ez már sok, amit vele műveltél!- mondta határozottan a lány.
- Lorena….ezt Kiddel nekem kell megbeszélnem.- próbálkozott Kimi.
- Azt már nem! Menj ahova akarsz, de őt hagyd békén!- Lorena már kiabált a sráccal.
- De én…
- Csönd!- kiáltott rá a lány.
- Jól van, most elmegyek…- mondta kifejezéstelen arccal a srác.
- Jobban is teszed.
- Vigyázz rá!- kérte Kimi még távozóban, de a lány nem válaszolt a kérésére.
Mikor Kimi beszállt a liftbe akkor bukkant fel Kid egy ápoló kíséretében a folyosón. Rögtön Kimi felöl érdeklődött.
- Majd elmesélem, de előbb pihenj le!- kérte a lány. Karon fogta barátnőjét és segített neki visszafeküdni az ágyba.
- Szóval?- kérdezte türelmetlenül Kid.
- Hú, hát nem is tudom, hogy mondjam…
- Mindegy, csak gyorsan!- kérte Kid.
- Oké, szóval arra még emlékszel, hogy tegnap jöttél Zürichbe…aztán Kimi elküldött.- kezdte lassan Lorena.
- Igen, és aztán mi volt?
- Hát az, hogy te béreltél valószínűleg egy kocsit és Kiminek is autózni volt kedve….és pont vele ütköztél…- mondta lehangoltan a lány.
Kid elképedve nézett barátnőjére. Nem akarta felfogni az előbb hallottakat. Valahogy olyan hihetetlen volt. Aztán lassan megszólalt:
- Ez biztos?- kérdezte elcsukló hangon.
- Igen….ő mondta el.
Kidben kavarogtak az érzések. Nem tudta összerakni a részleteket, ha elküldte Kimi, utána mért volt itt mellette….lehet, hogy csak a bűntudata miatt. De akkor mért lépett le olyan gyorsan? És most akkor mit akar tőle?
- Kid, jól vagy?- kérdezte aggódó tekintettel Lorena.
- Az túlzás. – mondta hátrasimítva a haját a lány.
- Próbálj megnyugodni! Engem is szinte sokkolt…elhiszem, hogy téged még jobban ledöbbentett….ezért is küldtem el.- vallotta be Lorena.
- Szóval te? Ezért ment el?- kérdezett rá Kid.
- Aha. Nem bírtam volna ki, ha melletted láttam volna….azok után, amit tett.- magyarázta Lorena.
- Értem.- mondta lehangoltan Kid.
- Mi a baj?- kérdezte még mindig aggódó tekintettel Lorena.
- Semmi. Vagyis minden. Pihenni akarok, és nem gondolkodni…egyelőre.- válaszolta a lány lehangoltan.
- Megértelek. És mégis meddig kell bent maradnod? És ugye nincs semmi komoly bajod? Ugye?
- Nem, kemény fejem van…úgy , mint…- itt nem tudta folytatni, mert elcsuklott a hangja és a szeme megtelt könnyel.
- Sajnálom.- mondta együtt érzőn Lorena, és átölelte barátnőjét.
- Jó, hogy itt vagy! Köszönöm!
- Ugyan, hisz félig a testvérem vagy.
- De rég hallottam már ezt tőled!
Eközben Kimi magányosan üldögélt a zürichi lakásában. Aludni egyáltalán nem tudott, és persze nem is akart. Nem tudta mit is kéne tennie, mit vár tőle Kid a történtek után. Feltéve, ha egyáltalán még szóba áll vele. Tudta, hogy most ő követett el hibát, mégpedig azzal, hogy elküldte a lányt, mert ha nem küldte volna el, akkor nem ültek volna kocsiba feldúltan, és nem vezettek volna figyelmetlenül.
Kimi biztos volt benne, hogy Kid is csak felejteni akart, és elfelejteni a fájdalmat, amit a srác okozott neki. Félt, talán most először igazán félt attól, hogy elveszíti a lányt.
Ahogy így merengett, kopogás zavarta meg a lakás csöndjét. Kimi, mint valami lelkes kölyök sietett az ajtóhoz, reményekkel telve nyitott ajtót. De nem ő volt. Hogy is gondolhatta, hogy Kid lesz az? Hisz ő kórházban van.
- Stefano.- mondta ki a férfi nevét.
- Igen, így hívnak.- mondta felvont szemöldökkel a csapatfőnöke.- És tudtommal téged pedig még mindig Kimi Räikkönennek, aki a Ferrari csapat egyik pilótája….egyenlőre.- kezdte a mondandóját nem túl kedves hangnemben.
- Nézd Stefano….
- Nem vagyok kíváncsi több kifogásra Kimi!- mondta határozottan. Csak egyszer végre azt akarom, hogy pontos legyél, és lehessen rád számítani, vagyis legyél elérhető!- mondta idegesen Stefano.
- Akkor meghallgatnál?- kérdezte kérlelő tekintettel a srác.
- Egy perc. Ennyit adok. Aztán majd eldöntöm, hogy elfogadom e a kifogásod.
- Kösz.- mondta komolyan Kimi, majd beljebb invitálta Stefanot.
- Nos?- kérdezte érdeklődő tekintettel Stefano, miután helyet foglalt az egyik fotelba.
Kimi mély levegőt vett, majd megszólalt:
- Kid kórházban van.
- Miiiii????- kapta fel erre a kijelentésre a fejét a csapatfőnök.
- Balesete volt.
- Milyen baleset? És mért nem ezzel kezdted? És mért nem szóltatok rögtön?- zúdította a kérdéseket Kimire Stefano.
Kimi lassan belekezdett a történetbe, hogy is került a lány kórházba.
- Nem semmi vagy.- mondta végül Stefano gondterhelten.
- Ne kezd te is, kérlek!
- Mért, ki kezdte még?
- Kid barátnője….nem is enged a közelébe…- panaszkodott Kimi.
- Csodálkozol?
- Nem, de ő is figyelmetlen volt….
- Minden bizonnyal, de tudod, hogy ha nem bánsz vele úgy, akkor nem történt volna ez a baleset, ugye?- kérdezte érdeklődve a csapatfőnök.
- Tudom.- ismerte el a srác.
- Akkor, Kidnek betegszabadság, te pedig boldogulsz egyedül.- váltott gyorsan témát Stefano.
Kimi csak értetlenül bámult rá.
- Holnap reggel 10-kor Japánban sajtótájékoztatón leszel. Itt van a jegy!- dobta a repülőjegyet az asztalra Stefano.
- De…
- Semmi kifogás. Úgy hiszem, Kid jó kezekben van, főleg, hogy a barátnője is vele van. Ja, és be ne merj menni hozzá!- szólította fel Stefano.
- De én…
- 10-kor Japánban, a motorhome-unkban!- mondta ellenvetést nem tűrő hangon, miközben az ajtó felé vette az irányt.
|