A kis ruhapróbám után felakasztottam a ruhát egy fogasra, majd fürödni mentem. Ahogy levetkőztem épp ki akartam dobni a szennyesbe a koszos ruháimat, mikor látom, hogy dugig van. Jaj, ne máár! Még mosnom is kéne. Mindegy, most úgyse nagyon tudnék aludni. Felvettem egy köntöst, bedobtam az összes ruhát a mosógépbe, és elindítottam a gépet. Bekapcsolom a tévét, hátha van benne valami érdekes. Kb. 10 percig kapcsolgattam a csatornák közt, mikor az egyiken megakadt a szemem.

„Ami James, a volt tetováló-művész most új babérokra tör: kipróbálja magát a Formula-1-ben. Nem sofőrként kell ugyan helyt állnia, de a bukósisak-tervezés is kemény meló lesz számára. Tehát ezen túl a Miami Ink egykori vezetőjének kell majd teljesíteni a kreatív pilóták kívánságát. Sok szerencsét Ami!

Tegnap frontálisan üt…”

Mi?????? Ami a Forma-1-ben? Ez hülye! De hát nekünk nem is szólt. Beszélnem kell vele. Meg anyuékkal is. De rég láttam már őket. Kíváncsi vagyok, mi van velük. Viszont már túl késő van, majd holnap felhívom őket. Még mindig ledöbbenten mentem be a fürdőszobába és szedtem ki a tiszta ruhákat a mosógépből. Nem akarom elhinni, hogy Ami meg az F1. Nem értem, miért döntött emellett, de majd megkérdezem. Utána még lezuhanyoztam, és már dőltem is be az ágyba olyan fél 2 körül.

-        Kat, ébredj! – valaki szól, fel kéne kelni. De mi az, hogy valaki itt van? Lassan a hang irányába fordultam, és kinyitottam a szemem.

-        Öcsi? Te mit keresel itt? – Michael az, az öcsém. Basszus, de megijedtem!

-        Mi van Kat? Már nem is örülsz nekem? – megértem a kérdését, mert elég értetlen képet vágtam.

-        Jaj, dehogynem!

-        Na, gyere ide! – kinyújtotta a kezeit, én meg jó szorosan hozzábújtam. – Azért levegőt had vegyek már! – mosolygott rám, de még nem engedtem el.

-        Olyan rég láttalak! Már nagyon hiányoztál! Nem kérsz valamit? Kávé és egy reggeli? – mindig feldob, ha látom őket.

-        A kávé és két tükörtojás jól jönne.

-        Oké, mindjárt hozom. Addig ülj le és mesélj! Hogy vannak anyuék? És miért nem jöttek? – közben a konyhából kiabáltam kifelé. Feltettem a kávét főni, és felütöttem a tojásokat.

-        Jól vannak. Most Lindy néninél pihennek San Franciscóban. Tudod apu beteg lett.

-        Hogy mi van?? – érzem, totál elfehéredtem és remeg a kezem. Apu és én nagyon közel állunk egymáshoz. Belehalok, ha valami baja lesz. – Azonnal szólok Chrisnek, tuti, hogy elenged pár napra. De ha nem, akkor is elme…

-        Hé, hé, hé! Nyugi Kat! Csak megfázott. Anyuval vasárnap értek haza Ottawából, és ott tudod, milyen idő van?! – csak bólogattam. – Na, akkor nem kell bepánikolni, mindketten jól vannak, csak egy kicsit magfáztak. És azt üzenik, ha apu meggyógyul, mindenféleképpen jönnek, és megnézik, mi van veled.

-        Jó, oké, megnyugodtam. – látom, hogy nagyon szaglászik valamit. – Mit érzel? – valami füstszag terjengett át a konyhából… - A tojás!! – gyorsan berohantam a konyhába, és lekaptam a gázról a tojást. Hát öcsikém, azt már nem fogod megenni. Hogy megelőzzem az újabb bajt ott maradtam a kávé mellett, ami fél perc múlva kész is lett. – Tessék a kávéd. Majd kaját meg veszünk egy étteremben, úgyis van a szalon mellett egy.

A következő fél órában jól eldumáltunk, miközben összeszedtem mindent és elindultunk a szalonba. Elmesélte, hogy nemrég megismerkedett egy rendes csajjal, valami Tamara a neve, és hogy el is viszi majd Anyuékhoz. Hát, ő tudja, bár én nem sietném el a dolgot.