Cristina lassan lépkedett lefelé a lépcsőn. Kapaszkodnia kellett a korlátban, mert úgy érezte, a lábai nem bírják el. Ahogy leért, Kimi egyből átölelte. A fiú érezte, hogy Cristina minden tagja reszket. Mark követte őket, de előtte előrelátó módon felkapta a bontott cigisdobozt a konyhapultról. A teraszon Kimi leültette Cristinát egy fotelba és mellé ült.

-                     Mielőtt bármit is mondanátok, tudom, hogy az én hibám. Jobban kellett volna figyelnem arra, hogy mit is írok alá. Volt egy egészen apróbetűs rész a házassági szerződésünkben Jennivel. Ő utólag rakatta bele, én meg nem is foglalkoztam vele.

-                     Mi van benne? – kérdezte Cristina halkan, miközben rágyújtott. Ám a cigaretta sem tudta csillapítani az idegességét, így rögtön el is nyomta.

-                     Mondd már, mi van, haver – szólt Mark is. – Ha tudjuk, megoldjuk.

Kimi megrázta a fejét.

-                     Ezt csak Jenni és én tudjuk megoldani…Tehát az van, hogy ha én kezdeményezem a válást, akkor csak 1 év múlva tudok elválni Jennitől – nyögte ki a fiú nagy nehezen. – És még egy évet várnom kell az újranősüléssel.

-                     Hogy micsoda? – kérdezett vissza Mark hangosan és értetlenkedve, de Kimi nem rá figyelt. Cristina nem szólalt meg, csak hallgatott és a kert egy pontjára szegezte a tekintetét. Kimi megérintette a lány kezét. Jéghideg volt. Aztán Cristina hirtelen felállt és bement a házba.

-                     Most mi lesz, Mark? – nézett Kimi a barátjára. Mark megveregette a fiú vállát.

-                     Nyugodj meg. Megoldjuk. Nem lesz semmi baj. Menj, beszélj Cristinával, jó?

Kimi megölelte Markot, majd Cristina keresésére indult. A lányt az emeleti közös hálószobájukban találta meg. Az ágyon kuporgott törökülésben. Kimi leült mellé és kisimította az arcából hosszú haját. A lány sápadt arcából világítottak a szemei, szája széle fehér volt.

-                     Mi lesz velünk, Kimi? – kérdezte halkan és könnybe lábadt a szeme. – Egy év rengeteg idő. Mi lesz velünk?

-                     Cristina…Kérlek, ne aggódj. Csak ismételni tudom magam: nem lesz semmi baj. Remélem, hogy Jenni elég mohó, és akkor megveszem ezt a 2 évet. Ha kell, az utolsó gatyámat is odaadom neki, csak váljunk el!

-                     Na nem. Calvin Klein-t nem adom – mosolyodott el Cristina szomorúan. – És ha nem a pénzed kell neki, hanem hogy szenvedni lásson?

-                     Akkor is kihúzzuk ezt az időt. Együtt maradunk. Nem tud bennünket szétválasztani. Ugye? – nézett félve Kimi a lányra.

-                     Kimi, te vagy az életem – mondta Cristina és gyengéden megcsókolta a fiút. Kimi szorosan magához ölelte a lányt és így beszélgettek késő éjszakáig. A fiú elmesélte, hogy pontosan mit is beszéltek az ügyvéddel, elmesélte a találkozást a szüleivel és a testvérével. Cristina pedig megosztotta Kimivel az információt, mely szerint a Räikkönen Robertson Racing ifjú tagja szerelembe esett az ő húgával. Kimi elnevette magát, amikor Cristina elmesélte neki, hogy kihallgatta a fiatalokat.

A kórházban Atte és Gaby beszélgetésekkel és csókokkal töltötte az időt. Gaby elmesélte, hogyan lett Palik László az apja és hogy miért is jött Monzába az F1 Olasz Nagydíjára: a nevelőapja egyszer szeretné neki átadni a Hungarorong nevű magyar F1-birodalom irányítását, de ehhez meg kell ismernie az F1 belső világát. A monzai volt az első futam, amire Gabynak el kellett utaznia. Szerencséjére érdekelte a dolog, így nem volt teher. A lány mesélt Attének az igazi, legfontosabb szerelméről: a Dakarról. Néhány éven belül indulni akart a sivatagi versenyen. Atte pedig mesélt neki a versenyzésről, az életéről a Double R csapatban. Sokat nevettek egymás sztorijain és jól érezték magukat a másik társaságában.

Elérkezett a péntek, amikor is Gabyt elengedték a kórházból. A fiatal lány nem árulta el, hogy pontosan hol is lakik. Szerette volna meglepni Attét, és bízott benne, hogy a dolog jól fog elsülni. Időközben megérkezett a kórházba Kimi is Cristinával és így együtt mentek Gaby szállodájába, ahol gyorsan összepakolták a lány holmijait és már indultak is a repülőtérre. Cristina szorosan megölelte a húgát.

-                     Vigyázz magadra nagyon – kérte Gabyt és könny öntötte el a szemét.

-                     Rendben. Te is vigyázz magatokra Kimivel – válaszolta a húga és ő is elpityeredett. Atte a szemét kezdte forgatni Kimivel együtt, mire a lányoktól kaptak egy-egy legyintést az arcukra. Nagy nehezen elbúcsúztak egymástól és Gaby, Attével az oldalán felszállt a repülőre és elrepült. Monacoba. Gabriella Paliknak ugyanis Monte-Carloban volt egy háza. Megérkeztek a kicsiny állam fővárosának repülőterére, ahol Gabyékat autó várta, ami elvitte őket a lány lakásához. Atte tátott szájjal bámulta a házat. Egy sziklafal oldalára épült, gyönyörű kilátással a tengerre. Körülötte hatalmas fák, szép virágok, ápolt kert, gyönyörű zöld fű. Gaby megfogta a fiú kezét és bevezette a házba. Belülről még szebb volt. Fehér falak, tágas szobák, óriási ablakok, letisztult formák jellemezték a lakást belülről is.

-                     Hú. Gaby…ez…ez…- Atte nem talált szavakat. A nappaliban a sötétbarna padló éles ellentétben állt a krémszínű kanapéval és a szintén világos bútorokkal, a nagy ablakból egyenesen a tengerre és a kikötőre lehetett látni. A falak mentén és a sarkokban kisebb-nagyobb virágok díszítették a nappalit, barátságossá és vendégmarasztalóvá téve a helyiséget.

Gaby izgult, hogy Atte vajon mit fog szólni ehhez a helyzethez. Mivel még nem volt teljesen jól, érezte, hogy pihennie kell. Belekapaszkodott Atte kezébe és sápadtan szólt:

-                     Elvezetnél a kanapéig? Nem érzem magam túl fényesen…

-                     Miért nem szóltál? Hisz elvileg azért jöttem, hogy vigyázzak rád, nem pedig a számat tátani! – mondta Atte és óvatosan a kanapéhoz vezette Gabyt. A lány lerogyott és becsukott szemmel hátradőlt. Muszáj volt mélyeket lélegeznie, hogy ne ájuljon el. Atte megsimogatta az arcát.

-                     Pihenj, én addig behozom a cuccokat, mert a sofőr szerencsétlen még mindig itt szobrozik a ház előtt. Mindjárt jövök.

Atte kirohant a kocsihoz és kipakolta a bőröndöket és táskákat a csomagtartóból. Adott egy kis borravalót a sofőrnek, bár fogalma sem volt arról, hogy Monacoban szokás-e egyáltalán borravalót adni. Nem gondolta volna, hogy Gaby itt lakik. Attét lenyűgözte a miniállam fővárosa, pedig eddig nem sokat látott belőle. De ami, illetve aki még ennél is jobban elbűvölte, az Gaby volt. A lány rövid idő alatt belopta magát a szívébe. Gondolatai állandóan körülötte forogtak. Atte nem volt egy szerelmes típus, ráadásul a versenyzés volt az első az életében, így nem igazán foglalkozott a lányokkal. Persze mindig akadtak önkéntes barátnő-jelöltek, de ő soha nem használta ki a lehetőségeket. Most azonban a véletlen összehozta Gabyval, aki – talán- nem azért lesz vele, mert viszonylag híres. Hisz látszott, hogy a lánynak nincs szüksége Atte pénzére. Ahogy mondani szokták, kilóra megvehette volna a fiút. Gaby azonban nem hencegett a gazdagságával, látszott rajta, hogy félt Atte reakciójától. Biztosan voltak már rossz tapasztalatai ezen a téren. A fiú behordta a csomagokat a házba, és mivel nem tudta, mi merre található, mindent lerakott a nappaliban. Észrevette, hogy Gaby elaludt a kanapén. Halkan elkezdett körbejárni a házban. Elakadt a lélegzete a nappaliból és a teraszról nyíló kilátástól. Kékeszöld színű tenger, hatalmas jachtok és gyönyörű sziklák. Csodálatos. Elsétált a teraszról és elment egy garázsnak látszó épület mellett. Bekukkantott az ablakon. Nem is garázs, inkább műhely, annyi szerszám volt bent. És amit ott látott, hát attól meg aztán tényleg lement hídba. Hé! Ez egy Nissan 350 Z. Mivel Atte sokat utazott, sokat aludt szállodákban, a csapattársaival rendszeresen Playstation-partikat tartottak. Az egyik kedvenc játéka természetesen a Need For Speed Underground volt. Ez a 350 Z meg pont úgy néz ki, mint a játékban: metálzöld, az oldalán egy polipmintával. Mellette egy  lakkfekete Infiniti. És…na ne! Egy kék-ezüst Nissan Skyline. Pont olyan, mint a Halálosabb iramban című filmben Paul Walker kocsija volt. Ugyanaz a festés, ugyanaz az optikai tuning és hát valószínűleg a motor és minden más is ugyanaz. Atte még elbámészkodott volna egy darabig, de inkább visszament a konyhába. Azt gondolta, főz Gabynak egy teát, mire a lány felébred. Az ám, de mi hol van? – vakarta meg a fejét Atte és alaposan átnézett minden szekrényt. Hatodik próbálkozásra megtalálta a teát és 10 perc múlva már a cukrot és a citromot is, bár fogalma sem volt arról, hogy Gaby szereti-e egyáltalán a teát. Mindegy. A szándék a lényeg. Amíg itt leszek, úgyis meg fogjuk ismerni egymást. És nagyon remélem, hogy nem fogja azt gondolni rólam, hogy a pénze kell.

Gaby eközben felébredt, de nem mozdult meg. Félig lehunyt szemhéja alól leste a konyhában ügyetlenkedő fiút és melegség öntötte el a szívét. Az ösztönei azt súgták, hogy Atte lesz az Igazi…De az ösztönei mást is súgtak. Valami rosszat érzett, ami a nővérével van kapcsolatban. Érezte Cristina fájdalmát, ami a lelkét marcangolta és tudta, hogy a nővére még nem mondta el Kiminek. Remélte, hogy minél előbb képes lesz arra, hogy megossza Kimivel ezt a súlyos terhet, mielőtt késő nem lesz.