Másnap a verseny papírforma szerint zajlott, Kimi megnyerte a versenyt, Fernando csak a harmaik lett, de ennek nem túlságosan örült, a kötelező futam utáni nyilatkozatok után elbúcsúztunk Fernandoval, aki szomorú volt, h két hétig nem látjuk majd egymást, de azért beletörődött, azzal a feltétellel, h mindennap hívjuk egymást. Visszamentünk Kimi lakására Zürichbe. Még mindig kerültük a közös beszélgetéseket. Hétfőn reggel aztán a csengőre ébredtem. Mivel nem tudtam Kimi fent van-e, és kinyitja-e az ajtót, így kitámojogtam. Nagy meglepetésemre a nappaliban Kimit egy lány társaságában találtam.

-Jó reggelt.-köszöntem oda, és megnéztem magamnak a lányt.

-Jó reggelt!-köszönt a lány is, de volt benne nekem vmi ellenszenves.-Feltételezem, ön a ház úrnője.

-Hát az túlzás. Tulajdonképpen , ő is nekem dolgozik.-bökött fejével felém Kimi.-Apropó Szöszi hadd mutassam be az új bejárónőmet Vikyt. Viky, ő itt Ramona, a személyi felügyelőm. –kezet fogtunk, a lány gőggel nézett rám, nagyon nem volt szimpatikus.

-Akkor minden részletet megbeszéltünk, szóval már csak önön múlik, holnap reggel akár kezdhetne is.

-Persze örömmel vállalom. Akkor holnap reggel 8ra elég lesz ha jövök?

-Legyen inkább 9, h önnek is jobb legyen. Meg hát én is szeretek tovább aludni.-ezt nem hiszem el, rákacsintott erre a ...... lányra.

-Jól van nem bánom, akkor holnap reggel kilenckor találkozunk.-azzal Kimi egész a kapuig kísérte őt. Majd mikor visszatámolygott a a házba, leült az asztalhoz. Én épp műzlit rágcsáltam.

-Látod, kell egy nő a házhoz, mert ha rajtad múlna, folyton csak ezt ennénk.

-Nem vagyok a feleséged, ne várd, h főzzek rád! És mit gondolsz? Mit tud ez a lány, azon kívül, h itt illegeti neked magát?

-Ó csak nem féltékeny vagy?

-Arra a lányra? Soha!

-Pedig nekem nagyon úgy tűnik!-vigyorgott ezerrel.

-Ne is álmodj róla.-fogtam magam és visszavonultam a szobámba. Csak nem gondolja, h én majd pont rá leszek féltékeny. Másnap reggel a lány rögtön jött a beígért időpontra. Hát most mit mondjak, ha vhova én bejárónőnek megyek, akkor nem miniszoknya, kivágott top szerelésben lépek be a lakásba, de hát ő tudja. Szépen lassan teltek a napok, már három napja nálunk dolgozott a kis tündi-bündi, akit még mindig nem nagyon csípek. Sőt ezzel még szépen is fogalmaztam. Kint ültem a nappaliban, és épp egy újságot olvastam, mikor Kimire tévedt a tekintetem, aki épp a lányt bámulta elkerekedett szemekkel. Aztán mikor megpillantottam a lányt, már nem csodálkoztam egy percig sem, ott hajolgatott, direkt Kimi előtt. Én tudtam, csak rá akar mászni Kimire, az meg azt hiszi, h ez nem olyan mint a többi. De hoppá, mit csinálok...igaza lenne? Féltékeny vagyok? Á inkább felhívom Fernandot, az lesz a legjobb ha most rá koncentrálok. A beszélgetés elég hosszúra sikeredett, láttam hogy Kimi többször is árgus szemekkel bámul rám, de mikor felé néztem, rögtön elkapta a tekintetét. Mikor letettem a telefont, éppen addigra időzítette, az egy picit lesúlytó kérédését a lányhoz.

-Viky, szerintem ideje lenne egy kis kávészünetet tartanod nem?-közben lopva rámnézett, én meg igyekeztem leplezni, meglepődöttségemet, mondjuk nem nagyon sikerült, mert egy picit tátva maradt a szám. Ezek meg mióta tegeződnek? Elég gyors tempóban haladnak, én meg szépecskén végignézem, ahogy ezek ketten itt összejönnek?

-Hát, most nem lehet, előbb befejezem a főzést, és ha mindennell kész leszek, akkor miattam megihatunk egy kávét.-mosolygott á édi-bédin Kimire. Rám pedig amilyen megvetően csak tudott, úgy nézett.

-Hát figyelj, jobb ötletem van! Mi lenne, ha ma ketten elmennénk vacsorázni.- az előbbi kijelentésén lepődtem meg? Akkor most már a szélütés határán állok. Igyekeztem meglepődöttségemet az újság olvasásba temetni, de eléggé idegesen tépkedtem a lapokat.

-Hű ez egy randi?-kérdezte a lány szemlesütve.

-Hmm, hát nevezhetjük annak is!-válaszolta Kimi.

-Oké, akkor sietek.-annyira nem bírtam már ezt hallgatni, hogy felmentem a szobámba. Kimi az orra alatt mosolygott, hogy elérte a célját, sikerült féltékennyé tennie a lányt. Tehát az mégiscsak érez vmit iránta.Bent feküdtem az ágyamon, az Ipodomat hallgatva, mikor Kimi benyitott.

-Szia!-köszönt kedvességgel a hangjában.

-Mit akarsz?

-Jajjj most mit kell már megint így nekem esned. Én csak szólni akartam, h mi most indulunk, és ha vmi lenne, akkor nyugodtan hívjál!

-Ne félj, véletlenül se fogok zavarni, nem fog történni semmi.

-Jól van csak szóltam a biztonság kedvéért!

-Nyugi nagy lány vagyok már, tudok magamra vigyázni!

-Oké oké, na akkor szia. És jó éjt, vigyázz magadra!

-Nektek is jo éjt!-mondtam az orrom alatt morcogva. Tehát egyedül maradtam ebben az óriási kégliben.