Kb. 2 órahosszáig beszélgettünk még öcsivel. Megmutattam neki a ruhámat, neki majd holnap veszünk egy öltönyt. Egy kicsit meglepődött, hogy nem tudok semmit a buliról, mégis elmegyek. De azt mondta, mindenképpen elkísér. Ezután elment a szállodába, pedig mondtam neki, hogy maradjon itt nálam, de nem akart, hadd pihenjek. De majd holnap átcuccol hozzám, azt már nem engedtem, hogy hétfőig egy szállodában aludjon, és azt se tudom, mi van vele. Szóval holnap jön öcsi, én meg most megyek aludni, csak előtte még kajálok valamit. Nézzük csak. A hűtőben alig van valami, sőt semmi. Mehetek vásárolni, de jó! Felkaptam a kocsi kulcsot, meg a pénztárcámat, és már száguldottam is a boltba.

Szerencsére a bolt egy benzinkút mellett van, ezért tankolni is tudtam. Holnap meg kéne lepni valami finommal Michael-t. Mit szeret nagyon? Hm… spagetti! Akkor kell tészta, spagetti szósz, sajt, gomba, kóla, kávé, cigi, meg csoki! Naná, csokit muszáj vennem! Jó, szerintem minden megvan. Felpakoltam mindent a pultra.

-        Szia, Kat! Rég láttalak! Hogy vagy?

-        Szia, Marci! Kösz jól vagyok. És ti? Mi van a srácokkal? – Marci egy volt osztálytársam. Nem is hittem volna, hogy egy boltban köt ki. Nagyon jó barátnők voltunk a suliban, és 16 évesen én csináltam meg neki az első tetkóját.

-        Köszi, mi is jól vagyunk. Ben az apjával van, Mark most van szabin, Kylie meg anyunál. Hogy megy az üzlet? – már beütött mindent, de még beszélgetünk egy kicsit.

-        Jól megy, sok a vendég. Mindig van munka, néha már ki is vagyok rendesen. – oké, mindent összepakoltam, mehetünk is. – Puszilom a fiúkat! Majd még találkozunk, szia! – kapott még egy ölelést, és mentem is a kocsihoz.

Hazamentem, bepakoltam a hűtőbe, amik most nem kellenek. Elővettem egy lábast, teleengedtem forró vízzel és beletettem a tésztát. Oké, ez megvan, akkor jöhet a szósz! Megint levettem egy edényt a polcról, öntöttem bele egy kis vizet meg a szószt, és még beledobálgattam a gombát. Fél óra múlva kész is voltam. Végre! Otthagytam a gázon, hogy kihűljön. Nézzük meg, mi van a tévében!

-        Kat ébredj! Menni kéne bevásárolni meg pakolni! – Michael vigyorog a képembe. Már reggel van? Úgy látszik igen, mert megy a tévé és a tegnapi ruhámba vagyok.

-        Neked is jó reggelt! – csak morcosan nézett rám. – Jól van, csak lezuhanyozok és mehetünk is. – még jó, hogy tegnap kimostam a ruhákat. 10 perc múlva már frissebben jelentem meg imádott öcsikém előtt. – Meg is vagyok!

-        Hűha! Mitől van ilyen jó kedved? Csak nem Kimi hívott? – kapd be!

-        Képzeld, nem! Még a száma sincs meg!

-        Ja, persze! – nagyon rá van kattanva a témára, pedig tudja, hogy nem szeretem, ha szívatnak. – Áú! Ezt miért kaptam? – egy kicsit megneveltem a saját módszeremmel.

-        Még kérded? De komolyra fordítva a szót, ha most vásárolni megyünk, akkor én mikor megyek be dolgozni?

-        Beszéltem Chris-szel, mondtam neki a bulit, meg, hogy most pakolnék át hozzád, és elengedett. Ma nem kell bemenned!

-        De én be szeretnék menni délután! Ha nem is dolgozom, legalább csak benézek, oké? – nem tudom, valahogy érzem, hogy be kell mennem.

-        Jó, nekem mindegy.

Meg is érkeztünk a Hugo Boss-hoz. Jó, tudom, hogy rohadt drága öltönyök vannak itt, de mégis az öcsémről van szó és egy kiöltözős buliról. Körbenéztem és szebbnél szebb és drága öltönyökkel találtam szembe magam. Michael máris kettőt vitt be a fülkébe, egy szürke csíkosat, és egy egyszínű feketét. Először a feketét vette fel, tök jól állt neki, de a szürke még jobban. A feketét vissza is tettük, és még választott mellé egy cipőt is, így indultunk el a szállodába. Összeszedtük a ruháit a táskáiba, meg a bőröndjébe is bepakoltunk. Nem volt sok cucca, így otthon is hamar megvoltunk a pakolással.

-        Figyi öcsi, én bemegyek a szalonba. Jössz te is, vagy pihensz inkább?

-        Inkább maradnék, majd nézek tévét, vagy nem tudom.

-        Oké. Ha meg éhes leszel, akkor ott lesz a spagetti a konyhában.

-        Kösz, a kedvencem. – kaptam is érte egy puszit.

-        Tudom. Na, szia!

-        Helló! Aztán szólj, ha Kimi is ott lesz! – hah, és még nevet is rajta. Már nem mondtam rá semmit, csak beültem a Z4 Coupé-ba és célba vettem a szalont.