-        Kat, te mit keresel itt? Michael nem mondta, hogy nem kell bejönnöd?

-        De mondta, csak unatkoztam otthon, és bejöttem, hátha lesz valami meló. Baj? – édes drága Nuňez-em megint bunkó vagy!

-        Dehogy baj! Ha akarsz, akkor beállsz a pult mögé, ha nem, akkor nem tudom… csinálj, amit akarsz! – és visszafordult a munkájához. Néha le tudnám verni, annyira tuskó, mióta Ami elment.

Hát jó, úgy se tudok mit csinálni, így leültem a pultra. Nem pihenhettem sokat a pulton, mert jött is egy vendég. Na neeee!

-        Szépfiú! Te vagy a legjobb ügyfelem eddig! Mindennap hozol egy másik vendéget.  Lesz még valaki holnap és holnap után is? – igen. Megint Kimi az, csak most egy fiatal csajjal jött.

-        Még meglátom. – és megint úgy vigyorog, mint tegnap.

-        Tudod mit, hozd el az egész boxutcát! Olcsóbban megcsinálom, és így mindennap bejöhetsz! – ettől tuti behalsz kisapám! És hátradobtam a hajamat. – Na, de kit hoztál el nekem?

-        Szia, Pilar vagyok. Nekem is, úgy, mint Heikkinek, Kimi tetkója adta meg a lökést, hogy eljöjjek hozzád. – nekem szimpi a csaj. Nem rázza magát, nem kényes és sportosan öltözködik. Nem olyan, mint Star. Jaj, az a csaj!

-        Értem. És mire gondoltál? Esetleg vannak terveid róla? – és elém tolta a papírokat.

-        Igen, itt vannak. A „fast girl” feliratot szeretném a derekamra. Jó nagyba, hogy körbeérje. A betűtípust rád bízom.

-        Oké. Szerintem hozzád az Old English illik a legjobban. Kimi, add ide a kezed! – áthajoltam a pulton, és megfogtam a kezét. – Látod, ilyenre gondoltam. – és gyengéden végig húztam az ujjam a tetkóján. Megint éreztem, hogy libabőrös lesz. Felnéztem rá, és láttam, hogy kitágul a pupillája. Na nee! Csak nem? Hűha!

-        Aha, ez nagyon tetszik. Sok időbe telik, míg megcsinálod a vázlatot?

-        Nem. Üljetek le, majd szólok, ha jöhetsz.

5 perc alatt meg is volt a vázlat. Aztán a szokásos dolgok következtek: stencil, szerelés, stb.…

-        Gyere! – ráigazgattam a stencilt, majd levettem, és már a tükörben nézte magát.

-        Király! De lehetne még olyasmi vonalakat, mint ami Kiminek is van?

-        Persze! – Kimit ne rajzoljam még mellé egy Calvin Klein-ban? Akkor legalább az is közös lenne rajtatok! Mindegy, kezdjünk hozzá!

Már megvolt a betűk fele, mikor nagyon el kezdett neki fájni. És persze ilyenkor én is rosszul érzem magam, mert fájdalmat okozok a vendégeknek. Próbáltam nem annyira hozzányomni, de akkor meg nem fogja be rendesen. Kimi „önzetlenül” odanyújtotta neki a kezét, amibe Pilar nagyon belekapaszkodott. Na, bennem itt ment fel a pumpa. Megmutatom én neked, hogy mit szorongass ennyire! És „teljesen véletlenül” még jobban belenyomtam a tűt a bőrébe.

-        Áááá, ez nagyon fáj!!! – hát most kivételesen nem éreztem rosszul magam miatta… sőt!

-        Bocsi, nem direkt volt! – persze. Szegénykém, de sajnállak! De még mindig nem engedi el Kimi kezét, sőt még erősebben szorítja. Huh, nyugi Kat! Nem is tudom, miért húzom fel magam ennyire, de nagyon zavar. Nyomjuk bele még egyszer a tűt? Persze! Ez után az összes vonalat jó erősen húztam meg, a bőre rendesen vérzett is, de nem hatott meg nagyon. – Készen is van! – túlélted, nyugi. És végre elengedted Kimi kezét! Puszillak!

-        Nagyon tuti lett! – most legalább egy normális megnyil… - Köszi, imádlak! Nagy vagy! – és csak úgy megölelt. Azt hittem, hogy utál, erre a nyakamba ugrik.

-        Örülök, hogy tetszik! – művigyor. Azt viszont nem fogom mondani, hogy én is imádom, mert nem így van. De valami mást viszont nagyon imádok! Ez Kimi idegeinek tépése. – Ó, de ügyetlen vagyok. – persze most is teljesen véletlenül leejtettem az egyik kesztyűmet Kimi lábai közzé. Szintén teljesen véletlenül ott van előttem a másik szék, így nem tudok felállni, és muszáj lesz Kimi lábába kapaszkodnom, hogy fel tudjam venni a kesztyűmet. Mikor felvettem lassan húztam fel magamat és pont a gyönyörű szemeivel álltam, vagyis ültem szemben, és érzetem a leheletét az arcomon.

-        Kimi, te nőcsábász, tudtam, hogy sosem fogsz változni! – mosolygott ránk Pilar, de még nem mozdultunk, csak néztünk egymás szemébe. Oké, fel kéne állni. Persze megint tök lassan húztam fel magam, és még az ujjaimat is végighúztam a combján, amitől már sokadszorra is libabőrös lett, és csak vigyorogva nézett utánam.

Behalok ettől a pasitól! És szerintem ez már rég nem szívatás, hanem… nem is tudom. Talán vonzódnék hozzá? Hát fizikailag tuti, mert egy irtó szexi pasi, aki után csak bomlanak a nők, de nem tudom, hogy más is van-e mögötte. Biztos, hogy nem szerelem. A szerelem nem is létezik, csak egy fizikai kényszert érez az ember a másik iránt, és ezt különböző módon elégíti ki. Tiszta fizikus, vagy mit tudom én mi lett belőlem!

Már Pilar is kigyönyörködte magát a tükörben, mikor Kimi rászólt.

-        Drága! Mehetünk? – drága??? Ez a barátnője??? ÁÁÁ, te szemét dög!!

-        Persze szivi!! – ó, hogy az a…! Szivi? Mindjárt adok én neked olyat!

-        Hellóztok! – még egyet vicsorogtam rájuk neki mielőtt elindultak volna.

-        Sziasztok!

Szokásosan most is könyököltem a pulton, mikor az ujjaival lágyan végigsimogatta a kezeimet. Én is libabőrös lettem, és azt hittem, menten összeesek! Ez a csávó engem egyszer ki fog nyírni!! Bejött a barátnőjével, nyíltan flörtölünk, és nem is zavartatja magát. De annyira Pilart sem érdekelte. Hát engem meg ő nem érdekel. De az már igen, hogy mihelyst kimentek Pilar Kimi nyakába borulva nevetett. Biztos rajtam, te… á, nem is mondok inkább semmit!