Kid már a vissza úton elaludt. Kimi kivételesen átadta Marknak a volánt, így a lány Kimi ölébe hajtva fejét aludt el. Mikor megérkeztek, Kimi óvatosan megemelte a lány fejét és kihátrált a kocsiból, majd a lehető legkíméletesebben a karjába vette és így vitte fel a szobájába, amit újra a lánnyal oszthatott meg.

Kimi némán és megkönnyebbülten nézte a békésen alvó lányt.

Kid nagyjából fél óra múlva ébredt fel. Kinyitotta a szemét, de először csak értetlenül bámult a kék szempárra, majd elmosolyodott.

-          Azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet.- mondta halkan a lány.

-          És honnan tudod, hogy nem álmodtad?- kérdezte érdeklődve Kimi.

-          Mert itt vagy mellettem, és nem egy kórházi szobában ébredtem.

-          Értem.- mondta kedvesen a srác.

Hosszú pillanatig egyikük se szólalt meg, csak nézték egymást merengve.

-          Szeretném, ha ez a pillanat sose múlna el!- kezdte Kimi- De sajnos, mennem kell. Még egyszer köszönöm, hogy nem hagytad, hogy lemaradjak a szabadedzésről! Mondtam már, hogy imádlak?- kérdezte huncut mosollyal Kimi, és megpuszilta a lány száját.

-          Nincs mit! Örülök, hogy még időben érkeztem! És nem is emlékszem már mikor mondtad ezt.- válaszolta elgondolkodva a lány.

-          Imádlak!- ismételte újra Kimi.

-          Én is!- válaszolta elégedett mosollyal a lány.

-          Most már tudom….de tényleg mennem kell. Te pihenj nyugodtan, ha kell valami Marknak szólj, itt lesz a szemközti szobában!- kérte Kimi.

Még egy hosszú és édes csókot váltottak, majd Kimi elindult a második szabadedzésre.

 Kid pedig elnyúlt az ágyon. Már nem bír visszaaludni így felkelt és ennivaló után nézett. Csinált néhány szendvicset, majd bekapcsolta a tévét, hogy le ne maradjon a szabadedzésről.

Gyorsan változott az élen állók sora, és a végére nagyon szoros lett a verseny. A végeredmény pedig, Kimi az ötödik lett, de úgy, hogy csak század másodpercekkel maradt el az első helyen végző Glocktól. Felipét sajnos megelőzte Hamilton, de végül is ez „csak” egy szabadedzés volt, úgyis az időmérő lesz a mérvadó.

Kid épp befejezte az evést, mikor kopogtak. Kicsit összerezzent, mert nem számított látogatóra, aztán arra gondolt, hogy lehet, hogy Mark az.

Az ajtóhoz sietett. És nem tévedett, Mark állt az ajtóban.

-          Szia, gyere be!- kérte a lány.

-          Szia! Jöttem volna hamarabb is, hogy ne unatkozz, de gondolom, aludtál…

-          Egy kicsit, de a szabadedzést már néztem.- válaszolta Kid, miközben mindketten leültek.

-          És hogy vagy? Biztos nem kéne kórházban lenned?- kérdezett rá Mark.

-          Nyugi jól vagyok! Csak pihennem kell.- magyarázta Kid.- Egyébként meg te beszélsz?- kérdezett vissza a lány.

-          Hát, tudod….vészhelyzet volt.- magyarázta Mark.

-          Igen? És egyáltalán jól vagy annyira, hogy munkába állj?- kérdezte csodálkozó tekintettel a lány.

-          Igen, jól vagyok annyira és….Stefano úgy érezte, hogy Kiminek a magánéleti problémák miatt nem megy a vezetés. Arra gondolt, hogy mint régi jó barátja tudok Kiminek segíteni.

-          És tudtál?- kérdezte érdeklődve a lány.

-          Nem igazán. Nagyon makacs volt, ha rólad volt szó….- mesélte Mark elmosolyodva.

-          Nem gondoltam ezt róla.- mondta elgondolkodva Kid.

-          Akkor mit gondoltál?

-          Hát, őszintén azt, hogy haragszik rám és látni se akar. És a kórházban is csak a lelkiismerete megnyugtatása miatt volt mellettem.- magyarázta Kid elszomorodva.

-          De most már tudod, hogy nem így volt, ugye?

-          Persze, főleg, hogy már épp a reptérre indult, mikor megérkeztem.

-          Eléd????- kérdezte értetlenül Mark.

-          Nem.- válaszolta Kid elcsodálkozva Mark kérdésén.

-          Hát?

-          Svájcba akart repülni…

-          Megölöm ezt a pasit!- mondta felháborodottan Mark.

-          De még időben érkeztem szerencsére.

-          Ja.- válaszolta Mark lemondóan.

-          Mark, kérlek, nem ess neki, ha visszajön!- kérlelte a lány.

Mark egy ideig csak ült és nézett maga elé.

-          Na jó, de csak miattad.- egyezett bele végül.

-          Köszönöm.- örvendezett a lány.

Mint egy végszóra megérkezett Kimi. Mark és Kid kicsit zavartan nézett rá. Kiminek ez fel is tűnt és nem is hagyta szó nélkül.

-          Mi van fiatalok, mitől lettetek ilyen zavarba?- kérdezte miközben Kid mellé ült, és adott neki egy puszit. Mindketten kerülték Kimi tekintetét.

-          Nos?- kérdezte türelmetlenül Kimi.

-           Ugye tudod, hogy csak a lány miatt nem vesztetted el az állásod?- kérdezte kissé bosszúsan Mark.

-          Ugye nem akarsz most ezen veszekedni?- kérdezte csodálkozva Kimi.

-          Nem, de csak azért, mert megígértem.

-          Kösz, akkor téma lezárva.- állapította meg Kimi.

-          Persze….és én akkor megyek is. Gondolom, még sok mindent meg kell beszélnetek.- mondta Mark miközben felállt a székről és az ajtó felé indult. Kifelé menet még gratulált Kiminek az ötödik helyhez.

Kid és Kimi kettesben maradtak.

-          Tényleg van mit megbeszélnünk.- állapította meg Kimi, miközben magához húzta a lányt és gyengéden megcsókolta.

-          De halaszthatjuk későbbre is.- állapította meg Kid sejtelmesen elmosolyodva.

-          Kid mi a baj?- kérdezte a mellette fekvő lánytól Kimi. Látta, hogy valami nyomasztja, mert nem volt felhőtlen boldogság az arcán, inkább gondterhelt mosolyt látott a srác rajta.

-          Semmi.- válaszolta a lány elmerengve.

-          Jaj, te lány! – mondta nagyot sóhajtva Kimi és átkarolta az oldalára forduló lányt.- Ne haragudj rám! Tudom, hogy már sokadjára kérem ezt tőled.

-          És én sokadjára nem haragszom.- válaszolta a lány.

-          De valami akkor is bánt. Mi az?- kérdezett rá a srác.

-          Hidd el nincs semmi, csak még olyan hihetetlen, hogy itt vagy…- próbált mentegetőzni a lány.

-          Nekem is, hidd el. Mikor a barátnőd elküldött azt hittem, hogy sose látlak már. Arra gondoltam, hogy biztos teli beszéli a fejed, hogy milyen szörnyű és gonosz ember vagyok, és te nem akarsz többet látni.- panaszolta Kimi.

-          Nem is akartalak…..egy ideig. De nem tudtam, nem a szívemre hallgatni. De féltem, hogy mi lesz, ha újra találkozunk…mert tudtam, hogy haragszol rám Sebastian miatt.- itt a lány abbahagyta a mondandóját és várt a srác reakciójára.

-          Még mindig haragszom….- kezdte Kimi.

Kid idegesen bontakozott ki a srác karjaiból és kétségbe esetten nézett rá.

-          Ne aggódj, nem úgy értettem!- mondta gyorsan Kimi és ő is felült az ágyon.

-          Akkor hogy?- kérdezte kissé remegő hangon a lány.

-          Inkább magamra haragszom, hogy kétségeket ébresztettem benned.- magyarázta a srác.- Megértem ha….- Kid nem hagyta a srácnak, hogy tovább mondja.

-          Ide figyelj Räikkönen! Utoljára mondom el. Nincs köztünk semmi, az egész, ami történt egy csók volt, mert abban a pillanatban nem éreztem azt, hogy szükséged lenne rám és nekem rád. Ezért történhetett meg.- jelentette ki a lány.

Kimi lesütött szemekkel ült az ágyon, és nem válaszolt. Kid azért nem hagyta annyiban.

-          Remélem, ezt a hallgatást vehetem annak, hogy megértetted!

Kimi csak ekkor nézett fel. Szemében szomorúság és bűntudat látszódott. Kid arcvonásai megenyhültek a srác láttán.

-          Ebben is igaza volt Marknak…..és megértettem. Tudom, hogy én rontottam el a dolgokat….

-          A legtöbbet igen, de én is hibáztam, mert nem hittem, hogy tényleg el akarsz válni….- vette át a szót Kid.

-          Akkor szerintem zárjuk le a múltat.- ajánlotta Kimi és közelebb ült a lányhoz.

-          És tényleg le tudjuk zárni?- kérdezte kissé kételkedve a lány.

-          Persze, hisz már független ember vagyok.- jelentette ki komolyan a srác.

Kid szólni se tudott a meglepetéstől. Nem is akart hinni a fülének. Tényleg azt mondta Kimi, hogy független? De hogy? Mióta? Vagy csak képzelte az előbbi kijelentését? Kiminek feltűnt a lány zavarsága:

-          Kid?- szólította meg tétován.

-          Aham….vagyis jól hallottam azt mondtad az előbb, hogy független?- kérdezte az ámulatból magához térve a lány.

-          Igen.- mondta büszkén a srác és elmosolyodott. Ez már a lányt is meggyőzte és nevetve ugrott a srác nyakába.

-          Te jó ég! El se hiszem!- mondta felszabadultan, megkönnyebbülten és mosolyogva a lány, miközben ragaszkodón kapaszkodott a srácba.