Jenni türelmetlenül várta a kávézóban a magánnyomozót. Az, hogy a férfi felhívta, számára azt jelentette, hogy talált valamit arról a szukáról. Valami rosszat. Valami olyat, amivel igazán nagyot üthet rajta és a drágalátos férjén is. Már a második kávéját itta és a sokadik cigarettáját szívta, amikor megérkezett a magánnyomozó. Első ránézésre nem volt túl bizalomgerjesztő, de amikor megszólalt, hát az sem volt egy leányálom. Rágója majdnem kiesett a szájából, miközben beszélt, és állandóan az orrát piszkálta. Jenni egy pillanatra megborzongott, de undorát végül legyőzte a várakozás izgalma. A pasi leült vele szemben a székre és vetkőztető pillantással bámulta.

-                     Várok – szólalt meg Jenni, mire a pasas elvigyorodott. Elővillantak hegyes sárga fogai, és Jenni észrevette, hogy valami kajamaradék szorult a két első foga közé. Megint kirázta a hideg.

-                     Mire vár, aranyom?

-                     Arra, amit megfizettem.

-                     Háááát…azt hiszem, azokért az infókért, amiket találtam, még igen sok pénzt ki fog nekem fizetni, aranyom! – vigyorgott még mindig a pasas.

-                     Ne hívjon aranyomnak! – csattant fel Jenni -, és mutassa, mit tudott meg!

A pasas felemelte a kezét.

-           Álljunk csak meg? Mit kínál érte, aranyom?

-           Már fizettem. És most adja ide az anyagot. Azonnal – nyújtotta Jenni a kezét a dossziéért, ami az asztalon hevert, de a pasi elkapta előle. Jenni gyilkos pillantást vetett rá és hátradőlt a széken.

-           Na jó. Rendben. Kössünk egyezséget. Én elolvasom. Maga mond egy árat. Én pedig eldöntöm, hogy megér-e nekem annyit.

A pasi átnyújtotta a dossziét. Vastag volt és nehéz. Ez jó jel. Ha nem lenne benne semmi értékes és használható információ, akkor biztosan nem lenne ilyen súlya. Jenni mohón belelapozott. Gyorsan átfutotta egyik oldalt a másik után, átpörgette az ujjai között a fényképeket. Szája gonosz mosolyra húzódott. Megvagy, te ócska kis cafka. Neked annyi. Ezek után Kimi garantáltan kirakja a szűrödet, az biztos. Ó. Nagyon jó. Régi, ám annál fontosabb dolgok…És azt hitted, sosem derül ki? – gondolta magában kárörvendően.

-           Kétszázezer euró – szólalt meg a „nyomozó”, amikor látta Jenni reakcióját, de a nő megrázta a fejét.

-           Százezernél többet nem adok érte.

A „nyomozó” felállt és kikapta Jenni kezéből a dossziét.

-           Rendben. Azt hiszem, a férjét igencsak érdekelni fogja, hogy magácska milyen módszerekhez folyamodik ellene. Az eredeti iratok egy bank széfjében vannak letétbe helyezve egy rövid, ám annál fontosabb levéllel együtt, amiben mindent részletesen leírok magácskáról és az eszközeiről. Szóval azt felejtse el szépen, hogy nekiáll fenyegetőzni. Viszlát, aranyom!

-           Százötvenezer euró – mondta Jenni fogcsikorgatva. Kellett neki a dosszié, kellettek a fényképek, kellett minden információ.

-           Na ugye, hogy megmondtam, aranyom? – vigyorgott a pasas.

-           Nekem az eredeti anyag kell. Ha elhozza, megkapja a pénzét. Előbb nem.

-           Holnap 10-kor ugyanitt. És el ne késsen…aranyom! – röhögött fel a „nyomozó”, az asztalra dobta a dossziét és otthagyta Jennit. A nő a hóna alá kapta és hazasietett. Elővett egy üveg bort, felbontotta és letelepedett a kanapéra. Alaposan, sorról sorra átolvasta a kapott információkat. Mire a bor elfogyott, az olvasással is végzett. Rengeteg adat szerepelt a papírokon. És rengeteg fénykép. Jenni nagyon elégedett volt. Akármennyire is taszította a magánnyomozó személye, azt el kellett ismernie, hogy nagyon alapos munkát végzett. A kis szuka születési idejétől kezdve egészen a tegnapi napig minden szerepelt az aktában. És Jenni óriási megelégedettségére sok olyan dolgot tartalmazott, amivel első lépésben meg lehet zsarolni Cristinát. Ahogy elolvasta a lány gyerekkorát, egy pillanatra majdnem megsajnálta, de aztán úrrá lett rajta a gyűlölet. Minek sajnáljon egy ilyen nőt? Aki elveszi más férjét? Jenni tudat alatt tisztában volt azzal, hogy Kimi egyébként is elhagyta volna, de jó volt mások előtt eljátszani a mártírt és mindenért Kimit hibáztatni. Előkerült még egy üveg bor és Jenni tervezni kezdte a támadás első lépéseit. Ahogy lenyelte az első korty bort, hirtelen eszébe jutott egy név: Kendra.

-           Ó, drága Cristina! Vajon tudsz-e Kendráról? – tette fel hangosan a kérdést magának Jenni és nevetni kezdett.

-           Hát persze, hogy nem tudsz róla! Ez nem egy olyan dolog, amire az ember büszke lehet! – válaszolt is saját magának. Kitöltött egy másik pohárba is bort, koccintott saját magával és belemerült a képekbe és az irathalmazba. Fejében lassan körvonalazódni kezdett egy terv. Egy nagyon gonosz terv, egy velejéig romlott ember terve. Jenni bevonult a dolgozószobába és munkához látott. Fénymásolt, vagdosott, ragasztgatott, borítékolt és közben dudorászott. Nagyon jól érezte magát. Napra szóló tervet készített, előre beosztva, hogy mikor mit fog csinálni. Reggelig ezen dolgozott, közben megivott még két üveg bort, elszívott egy doboz cigarettát, mindezt bent a lakásban. Élvezte, hogy azt csinál, amit akar. Egyedül van, nincs Kimi, aki mindig dünnyögött, ha rágyújtott, és aki állandóan azzal nyúzta, hogy mikor szül neki egy kisbabát. Hah! Gyerek! Minek neki gyerek? Jenni nem is akart szülni, mert bár már nem volt aktív modell, azért a fáradságosan kidolgozott testét sajnálta elrontani egy gyerek kedvéért, aki aztán majd állandóan ott fog neki ordítani, nem lehet tőle se aludni, se semmit csinálni. Hát neki ez nem hiányzik. Nem akarta feladni a kényelmes kis életét, a sok partit, amire elmehetett, a lovaglást…Nem, egy kölyök nem ér ennyit – döntötte el Jenni. Mindezt azonban elfelejtette közölni Kimivel. Mindig csak hitegette, hogy „majd amikor visszavonulsz, drágám, hisz sokat kell vele itthon lenned”, satöbbi, satöbbi. A kis naiv persze elhitte.

Kimiék eközben gőzerővel készültek a Japán Nagydíjra. Azonban egyikőjük sem volt nyugodt, mert bár szerették a másikat, nem voltak őszinték egymáshoz teljes mértékben. Cristina a múltjának csak egy részét osztotta meg Kimivel, a sötétebb részek még hátravoltak. A lány rengeteget gondolkodott azon, hogy hogyan is mondja el Kiminek. Az időt és a módját azonban még nem találta meg, és tudta, hogy sietnie kell, mielőtt túl késő lesz. Néha annyira elgondolkozott, hogy nem is vette észre, ha Kimi beszélt hozzá. Ilyenkor mindig sikerült valami kifogást vagy indokot találnia, de a lány tudta, hogy ez nem mehet így a végtelenségig. Kiminek meg kell tudnia mindent. A teljes igazságot. Ami után lehet, hogy a kapcsolatuknak annyi is lesz. Cristina még nem tudta, hogy Kimi mennyit visel el a rosszból. És az ő múltja elég rossz volt.

Kimi is rágta magát. Tartott Jennitől. Nem csak azért, mert sejtette, hogy a nő nem fog aláírni semmilyen papírt, hanem mert Jenni tudott róla valamit, amit a családján kívül senki más nem tudott. A családja soha nem árulná el őt, ebben biztos volt. Jenni viszont megteszi. És ha kell, habozás nélkül felhasználja ellene azt, amit tudott. Lelkiismeretfurdalás nélkül. Kimi jól ismerte a feleségét. Ha orvos lenne, már régen bezáratta volna és kezeltetné mint mániás depresszióst. És Kimi félt Jennitől. Félt tőle, hogy a farkasok elé veti Kendrát, nem törődve azzal, hogy kinek mekkora kárt és szenvedést okoz.