Később meg is érkezett az orvos, aki egyben Kimi barátjai is volt. Megkérte a jelenlevőket, hogy hagyják el a szobát, egyedül akart maradni Rebeccával, hogy tüzetesebben át tudja vizsgálni.

-Sóval Kimi említette, hogy semmire nem emlékszik.-na lehet még Kimi bevette, de hát azért már ő is gyanakodott, de hogy egy orvost nem verek át már, azt száz százalékosan le merem fogadni.

-Hát pontosan úgy van ahogy mondta.

-Na és mit érez?

-Hogy hogy?-kérdeztem vissza.

-Úgy értem hol áj? Milye pontosan.- Rebecca régebben olvasott egy cikket az amnéziáról, amiben levoltak írva annak tünetei is, így igyekezett szépen sorban felsorolni mindet, amire emlékezett.

-Hát nagyon hasogat a fejem, leginkább hátul, vmint hányingerem is van, és nagyon szédülök.-nem tudta mennyire lehetett hiteles mert az orvos elég kétkedve nézett rá.

-Hát igen ez egy enyhe agyrázkódás lesz, de higgye el az emlékezete napokon belül vissza fog térni.-állapította meg a diagnózist, majd felírt egy receptet.-Ezt váltsák ki, majd Kiminek is megmondom, és még legalább 1 hétig szigorúan az ágyban kell maradnia a semmi megerőltetőt ne csináljon.-majd kisétált a szobámbó! Sikerült átvernem ez nem igaz?! Jajjj még hogy két hét, amint elmennek Kimi szülei én véget vetek ennek az egésznek.

-Kimi! A lánynak enyhe agyázkódása van, és már nem lehetnek kétségeid, ténylek elveszítette az emlékezetét, de nem szabad erőltetned, hagynod kell, hogy magától visszatérjenk az emlékei.-Kiminek is elmondta a diagnózist a doktor, persze kizárólag négyszemközt. â013Ja és haver, jobb ha nem csinál semmi megerőltetőt, és felírtam neki egy receptet, vegyétek ki ezt a gyógyszert.-majd az orvos osszeszedte a dolgait és távozott.

-Kisfiam semmi komoly?

-Anya, semmi komoly baja, enyhe agyrázkódás. De itt van ez a recept, megtennétek hogy elmentek a városba és kivennétek? Szeretnék kettesben maradni Rebeccával.-Rebecca ezalatt a szobájában rettegett vajon mit mondhtott Kiminek a doktor. Kintről autómotor hallatszott. Egyszercsak óvatosan vki benyitott a szobájába.

-Azt hittem alszol!-szólt

-Nem, nem tudok, hasogat a fejem.-eközben ő leült az ágyam szélére.

-Nyugi a szüleim elmentek, kiveszik neked a gyógyszert. Ja és bocsánatot akarok tőled kérni.-fogta meg a lány kezét és megszorította.

-Tőlem? Miért is?- nézett rá a lány értetlenül.

-Mert bevallom kételkedtem a szvadban, hinnem kellett volna neked. De hát ezt te is megértheted, nem hihetsz akárkinek, aki csak úgy az utcáról betéved az otthonodba, Szóval kérlek bocsáss meg.-nézett rám bünbánó szemekkel, bevallom lesúlytott, de igaza volt, teljes mértékben.

-Figyelj! Nem neked kell bocsánatod kérned, én voltam az, aki csak úgy bepofátlankodott, és kihasznált téged. De nagyon jól esett a törődésed, még ha csak a szüleid miatt volt is! És most már ezt nem húzom tovább, holnap elmegyek, megmondod a szüleidnek, hogy vmit el kllett intéznem.

-Sajnálom, de ebbe nem egyezhetek bele. Egy az, h Kevin azt mondta még egy hétig legalább pihnned kell, kettő, nem is tudnál hova menni, hiszen magad sem tudod ki vagy, három pedig...pedig az hogy.....-megszorította a lány kezét még jobban-....szóval, hogy hát nagyon megkedvelt....megkedveltek a szüleim. Örülnek hogy végre van egy rendes barátnom.

-De így is csak akadályozlak.

-Dehogy akadályozol, sőt....-egyre közelebb kerültek egymáshoz, már majdnem összeért az ajkuk, mikor váratlanul benyitott Kimi mamája.

-Kisfiam...óóó elnézést, bocsánt, kopognom kellett volna. Szóval csak annyit akartam, hogy a bevásárló listát elfelejteted odadni.

-Jajj mama! Tessék itt van!

-Köszönöm és bocs a zavarásésért!

-Szóval hol tartottunk??-kérdezte Kimi.

-Ott hogy akkor én holnap elmegyek.-a lány nem tartotta helyesnek, amire éppen készültek, bármennyire is vonzódott a férfihoz.

-Nem ebbe nem egyezem bele, de ha annyira szeretnéd tudni ki vagy, nyomozni fogok utána.-jajjj ne Rebecca nagyon megrémült, vajon mi johet ezek után.