-        Mondták már neked, hogy tiszta hülye vagy? Bele vagy zúgva Katbe, és még vacsorázni se hívod el? – kezdte Pilar Kimi kioktatását a kocsiban.

-        Nem vagyok belezúgva, csak nagyon jó csaj. Amúgy vacsorázni lehet, hogy nem hívtam el, de a bulimra igen.

-        Wáú ember! Király vagy! És estélyiben hívtad el? – Pilar nem olyan csaj volt, aki ráveti magát Kimire, neki Kimi a legjobb barátja volt. Mindent megosztott vele, ami a szívét nyomta, de ez kölcsönös volt. Pilar az egyetlen ember, aki olyan dolgokat tud Kimiről, amit más nem.

-        Igen. Küldtem neki névtelenül egy estélyit, meg egy üzenetet a címmel. De ne mondd el senkinek! Meglepi lesz. – mondta Kimi, és mosolyogva fordult be a Miami International Circuit Ferraris Motorhome-jának parkolójába, de nem vette észre, hogy valaki követi őket.

-        Bátyó, olyannak ismernél, hogy bármit is kikotyognék rólad a sajtónak? – állt meg Kimi előtt karba tett kezekkel. Pilar és Kimi szinte elválaszthatatlanok, olyanok, mint két testvér.

-        Nem, nem is úgy értettem.

-        Azért! – egy kis csend következett, majd Pilar sokat sejtetően elmosolyodott. - Amúgy nagyon jó ötlet, csak hívd el táncolni vagy csináljatok valami romantikust, oké?

-        Majd meglátom, de semmi rosszra ne gondolj! Olyan azért nem vagyok! De megyek is. Szi…

-        Várj! Csak annyit, ha összejön a dolog, akkor jó lenne, ha elmondanád neki, hogy nincs köztünk semmi.

-        Nyugi, én is ezt terveztem. Jó éjt, szia!

-        Neked is, szia!

Itt dekkolok a pult mögött kerek ööö… 1 órája, és semmi. Jobb lesz, ha haza megyek, és készülődök, holnap nagy nap lesz. Nem is tudom, miért izgulok ennyire miatta, hisz azt se tudom, hogy mire számítsak. Azt viszont érzem, tudom, hogy el kell mennem!

-        Srácok nagy baj lenne, ha haza mennék? Nem jól érzem magam, szerintem beteg vagyok. – ja, agyilag tuti biztos!

-        Nem dehogy! Ma amúgy sem kellett volna bejönnöd. – mondtam már, hogy imádlak Garver?! Ő legalább mindig normális és kedves velem, nem úgy, mint Nuňez.

-        Köszi, srácok! De holnap viszont tényleg nem tudok bejönni, mert halaszthatatlan dolgom van… Nem lesz belőle baj? – féltem egy kicsit, hogy kiakadnak majd tőle, hogy nem tudok bejönni, de ha törik, ha szakad, én elmegyek arra a bulira!

-        Nem. Michael mondta, hogy valami bulira mentek. De mégis milyen bulira?

-        Egy nagy partira vagyok hivatalos. – büszkélkedjünk egy kicsit.

-        Ohohó, álljunk csak meg! Milyen nagy buliról van szó? Lesznek ott jó pénzes csajok is? – Nuňez nagyon aktivizálja magát, ha bulikról és csajokról van szó. Tipikus hímpéldány…

-        Drágaságom, ez zártkörű lesz, – szerintem – szóval, ha akarnál, se jöhetnél be. Amúgy minden bizonnyal lesznek csini, pénzes macák… de sajnos te nem láthatod őket. Ez van! Na, én ment…

-        Várj! Nem tudsz valahogy mégis bejuttatni? – és kis boci szemekkel nézett rám.

-        Nem! Az előbb mondtam, hogy nem, és amúgy is van már kísérőm. – vetettem rá egy ellenállhatatlan pillantást, de úgy látszik, csak kötözködni tud.

-        Kimi az? Te kis mocskos! – és kajánul elvigyorodott.

-        Nem! Öcsi visz el, és le lehet szállni rólunk… vagyis rólam! – egy kicsit zavarba jöttem. – Sziasztok!

Rólunk? Nincs is mi! Csak én és ő van. Meg a buli, amiről még mindig nem tudok semmit. Egy kicsit mégis nyugtalanít, hogy csak úgy a semmiből jött egy titokzatos levél, hogy menjek el egy nagyszabású partira. Jut eszembe, az estélyi! Annyira be vagyok halva tőle, hogy már szinte fáj. Hozzá vagyok nőve! Annyira tetszik, sose volt még ilyen ruhám. De nem is nagyon szeretem az ilyen csicsás dolgokat, csak ez a ruha hihetetlenül megfogott! És még jól is áll, csak az a baj, hogy hiába nézek ki benne jól, ha kiutálnak a tetoválásaim miatt, így dögunalom lesz az egész parti. Most már totál elbizonytalanodtam…