-         H�t… netezek.

-         Figyelj, t�nyleg nem igaz, amit �rnak! Mikor tesztpil�ta voltam sokat marh�skodtam Sebastiannal, de…

-         Nyugi. Tudom. Nem tudtam n�zni az id�m�r�t.

-         Nem sokat vesztett�l.

-         Igen, hallottam. Ut�na megn�ztem. Az�rt tetszett.

-         Mi tetszett benne?

-         H�t te. – felelte – mindig helyes vagy, mikor leteszed a buk�sisakot.

-         Erre nem tudok mit mondani. Nekem az a kedvencem egy meccsben, mikor leveszed a mezt.

-         Ah… figyelj, majd h�vlak m�g, j�? Besz�lnem kell J�rgennel. Hi�nyzol.

-         Te is. Szeretlek.

-         �n jobban. – tette le.

Vajon ki lenne c�mlapon? Neh�z k�rd�s? Nem hiszem… a k�v�mat iszogattam, mikor Seb mell�m l�pett.

-         Olvastad? – k�rdezte f�lig �r� sz�jjal, mik�zben a sz�kre t�maszkodott.

-         M�g nem volt r� id�m. De a c�mlapot l�ttam.

-         Tudtad, hogy titokban elvettelek Mallorc�n?

-         Az komoly. – kezdtem el nevetni. – �n meg m�g t�len elv�ltam Bastiant�l… hm, nem is tudtam r�la.

-         Pilar, Stef nagyon v�r. – �t�gette meg a v�llamat Esmeralda (szeg�ny emberek, akiket ilyen n�vvel vert a sors)

-         Megyek! Bocs, Seb…

Amint bel�ptem, a csapatf�n�k�m sz�lesen elmosolyodott.

-         Igen, � itt Pilar Vanderfsott, teljes �letnagys�gban! – mutatott a k�z�pmagas sr�cnak, aki h�ttal �llt nekem. M�gis mi vagyok �n? Kirakati b�bu? Megfordult, �s a kezet cs�kolt.

-         Cristiano Ronaldo – mutatkozott be. Hello, �n meg a dalai l�ma!

-         Pilar Vanderfsott. – mondtam kelletlen�l. Ok�, vil�gos, hogy az ilyen h�res emberek sokat sz�m�tanak, de nekem meg a kint v�rakoz� k�v�m jelent sokat…

-         Ha szabad ezt mondanom, �l�ben szebb vagy, mint k�perny�m – mondta mosolyogva.

-         Ezt mondani fogod a bar�tn�dnek is?– morogtam. Stef oldalba l�k�tt.

-         L�gyszives. – sziszegte. Mit v�r? Ugorjak a nyak�ba, csak mert Cristiano Ronaldonak h�vj�k?

A rajtn�l felborult a sorrend egy t�megkarambol miatt, teh�t ha el�l lettem volna, most bizony m�r a kavics�gyon pihenn�k. Teh�t kiesett Fred, Hami, Heikki, Seb… �s mivel a rajtn�l el�ztem h�rom embert, most negyedik vagyok. Az�rt erre nem sz�m�tottam volna. El�ttem Fernando. Ja, nem, most el�zte meg Nicket. Ok�, tal�n Nick k�nnyebb pr�da. Az h�t, m�r csak k�t tized van k�zt�nk. Itt az egyenes. Egy vonalban vagyunk, de a kanyar elm�letileg neki kedvez. Csakhogy elrontja, f�kez, �gy siker�l megel�zn�m. Rendben, Fernando, ha hi�nyoztam, ha nem, m�r itt vagyok. � azt�n nem fogja mag�t hagyni… de mit tegyek, ha egyszer sokkal gyorsabb vagyok, mint �? Az egyenesbe h�rom k�rrel leint�s el�tt megel�ztem. El�ttem van Nico, ez lenne az els� futamgy�zelme… �s lesz is, m�r nincs id�m megel�zni.�rj�ng, �s �n is nehezen hiszem el, hogy tizenegyedik helyr�l ilyen rossz k�r�lm�nyek k�z�tt be tudom hozni az aut�t m�sodiknak. Nathan belecsap a kezembe. Szuper! Nico k�zel �ll a sz�vsz�l�t�shez. �n meg nemcsak, hogy k�zel �llok, meg is szerzem a vezet�st az �sszetettben.

1. Pilar Vanderfsott – 42p

2. Frderic Gourday – 39p

3. Robert Kubica – 33p

4. Lewis Hamilton – 32p

Nagyon el�gedett vagyok. Holnap megyek haza… j�v� h�ten meg esk�v�re megyek. Katie �s Tobias esk�v�j�re. Most viszont voltam olyan �gyes, hogy meg�rdemeljek egy j� kis vacsor�t! Ronald menteset, mert ha rajta m�lna �n s�rgar�p�n �ln�k, az tuti. Cs�rg�tt a telefonom. Ismeretlen sz�m.

-         Pilar Vanderfsott.

-         Szia, Cristiano vagyok. - Stefano megadta neki a mobilsz�momat, h�t ez hihetetlen… m�r csak ez hi�nyzott.

-         Az j�. – feleltem mogorv�n. Elnevette mag�t.

-         Ha nincs est�re programod…

-         De van, bocs, de m�r megyek is. Szia… - tettem le. Nekem m�r van kedvenc focist�m, sz�val hi�ba pr�b�lkozik.

- Szia! – sz�ltam bele a mobilomba. Ez Bastian…

- Szia. Holnap j�ssz?

- Persze! Ki sem b�rn�k t�bbet.

- Hallom udvarl�d akadt.

- Hogy mi? Ja, hogy Sebastian… mondtam, hogy r�gen j�ba voltunk…

- Nem r� gondoltam.

- Akkor kire? – �tk�ztem meg.

- Arra a portug�l bunk�ra.

- Ja, �gy m�r vil�gos. Stef bemutatott neki.

- T�bbet �rt volna vele, ha a k�z�ps� ujj�t mutatja be neki, nem t�ged.

- Na ja, elh�vott vacsor�zni. – a vonal v�g�n csend lett. – nyugi van, nem megyek el.

- H�la az �gnek, azt hittem m�r…

- A francokat, nekem csak egy focista sz�m�t. M�ghozz� te. Szerintem filmet n�zek vagy nem tudom…

- Aha. Ok�. Akkor v�rlak. Szeretlek.

- �n is. – tettem le. Na j�, akkor ker�ts�nk egy DVD-filmet, �s bambuljunk a t�v� el�tt. Nem ilyen est�t terveztem. Cs�rg�tt a telefon, csakhogy most a vezet�kes. Szobaszerviz?

- Miss Vanderfsott? Itt �ll el�ttem egy �r, bizonyos Nathan Johnson…

- Engedje fel.

Egy perc m�lva m�r ott toporgott az ajt�ban. �lt�nyben.

-         Szia. Csak… arra gondoltam… sz�val, ne �rts f�lre, t�nyleg, de… huh… - a kez�t t�rdelte.

-         Elmehetn�nk valahov�? – seg�tettem.

-         Igen. – mondta megk�nnyebb�lten – de ha… nem �rsz r�… csak akivel menni akartam… lemondta… �gy…

-         Ok�, �rtem, k�t perc �s k�sz vagyok, �lj csak le. – toltam be a nappaliba. Az utaz�t�sk�mb�l kiszedtem egy lila ruh�t. Egyszer� szab�s�, t�rdig �r�.

- Pontosan… hov� is megy�nk? – k�rdeztem. M�r j� t�z perce s�t�ltunk. (a paparazzik boldogs�g�ra)

- Nagyon sz�p �tterem, majd megl�tod. J�l �ll a lila.

- K�sz, neked az inged vag�ny. – mutattam fel a h�velykujjamat.

Sz�p �tterem volt, a kaja sem volt utols�. S�t, m�g interj�t is adtunk egy hapsinak, aki nem l�tott az �r�mt�l, hogy siker�lt lekapnia Pilar Vanderfsottot, amint �ppen a m�rn�k�vel besz�lget egy �tteremben.

-         Mondja, mi is a neve? Honnan j�tt? – tette fel az els� k�rd�st Nathannak.

-         Nathan Johnson. De olasz vagyok. Angol ap�val.

-         �h�. �s, �n, Miss Vanderfsott, val�ban elhagyta a v�leg�ny�t?

-         Dehogyis! Nemsok�ra lesz az esk�v�nk, �s a vil�g�rt sem hagyn�m el.

-         Igaz, hogy nem hordja a gy�r�j�t?

-         Maga szerint? – emeltem fel a kezemet. A feh�rarany gy�r�n apr� gy�m�ntok sorakoztak.

-         Mit sz�l hozz�, hogy h�rbe hozt�k Sebastian Vettelel?

-         Semmit. Nagyon r�g�ta j�ban vagyunk. B�rjuk egym�st, de… �rti, nem?

-         Persze, persze. �s, �n… Mr… - belepillantott a jegyzetf�zet�be – Johnson, Mr Johnson… milyen embernek l�tja Pilar Vanderfsottot?

-         Hihetetlen�l m�s, mint a t�bbi versenyz�. N�ha d�hbe gurul, �s akkor k�pes durc�skodni, de alapvet�en j� term�szet�, kedves, rendes… m�s nem jut eszembe…

-         K�sz�n�m, k�sz�n�m! Ha tudn�k, az �ll�somat mentett�k meg! – mondta a riporter. A szem�ben k�nnyek csillogtak… hihetetlen, milyen krapekok j�rj�k az utc�kat…

Alig v�rtam, hogy lesz�lljunk…

-         �jra itthon. – f�jtam ki magamat. Az utaz�t�sk�mat a sarokba sz�m�ztem.

-         Azt hittem m�r mindig rendelnem kell a vacsor�t… - vigyorodott el. – Mit akart az a paraszt?

-         Ki?

-         Az a portug�l s…

-         Ja, mondom semmi �rdekes, nem foglalkoztam vele.

-         Biztos?

-         H�! – tettem cs�p�re a kezemet.

-         Ok�, �n csak mondom.

-         Mit vett�l a b�ty�dnak? – huppantam le mell�.

-         Hogy �rted?

-         Itt dekkolt�l eg�sz h�ten, nem igaz, hogy nem volt id�d venni valami aj�nd�kot nekik…

-         Az�rt volt jobb dolgom is. Azt hiszed, k�t�gettem?

-         Nem, persze, hogy nem, de…

-         Na l�tod. Felteszel egy te�t? – azt�n r�n�ztem – Ja, persze, bocs. K�rsz?

-         Aha. Akkor mit vesz�nk nekik?

-         �gyes k�rd�s. Fogalmam sincs. Am�gy hova mennek n�sz�tra?

-         Mallorc�ra.

-         �s mi hova megy�nk? – n�ztem r�. Tudom, hogy m�r mindent lebesz�lt, de val�sz�n�leg meglepet�snek sz�nja.

-         K�v�ncsi vagy, mi? – vigyorodott el.