- Van valami ötleted, hogy mit csináljunk vagy csak egyszerűen összedobunk valamit? – kérdezte Chester a lánytól miután lefektették a gyerekeket

- Először teszek be valami zenét, mert nélküle nem megy a dolog.

- Had én, addig te pakolj ki mindennel, és bízd rám magad. – mondta Chester és visszament a nappaliba, bekapcsolta Tim több ezer dollárt érő cuccát majd visszament a lányhoz. – Fogadjunk, hogy ezt nem ismered. – mondta Chazzy.

- Azt hiszed nekem nem volt gyerekkorom, már hogyne ismerném, Stone Temple Pilots - Interstate Love Song.

- Hát nem gondoltam volna rólad.

- Rólad én sem hogy ilyet is hallgatsz. – mondta mosollyal az arcán a lány.

- Akkor Christ is ismerted?

- Persze hogy a Sound is megvolt, meg a Pearl és a Nirvana, de kinőttem belőle mielőtt még kihalt volna a kultusz. De amúgy jó zene volt, béke poraira, és ha lehet váltsunk témát. - mondta Lucy miközben mindent kipakolt a konyhapultra.

- Látom kajával el vagytok látva.

- Végül is ezért vagyok itt, tudod házvezető vagyok. De jó lenne eldönteni, hogy mit is főzünk.

- Hát a fiúknak valami tartalmasat, Vickynek meg valami salátát.

- Annyira nem bírom az ilyet. – szaladt ki Lucy szálán a meggondolatlan mondat.

- Milyet? – kérdett vissza Chester

- Semmi, csak miért kell valakinek magát sanyargatnia, én ha úgy gondolom, akkor bevágok akár 3 tányér pörköltet.

- Az meg mi? – kérdezte Chester elkerekedett szemekkel

- Anyám ti nem ismeritek a pörköltet, akkor ezt be kell pótolnunk. Ez egy igazi emberes kaja lesz. – vigyorodott el Lucy, és így jutottak el oda, hogy marhapörköltet csinálni

- Chazzy vágd fel a hagymát meg a húst, addig én bedagasztom a kenyeret, mert ilyen finomsághoz házikenyér dukál.

- Oké. – azzal belevetették magukat a főzésbe, végig marháskodtak.

- Anyám azért a saliba is kellene valami kis hagyma. – kapott a fejéhez Lucy mikor már a finisben voltak. Még vetett egy utolsó pillantást a kenyérre a sültőben, felbontott egy üveg vöröset töltött ki két pohárba, és a maradékot beleöntötte a pörköltbe. – ezzel meglennék. – mondta és az egyik poharat Chesternek adta. – Fegyvereink győzelmére. – azzal koccintott a pasival, majd kortyolt az italból, és visszafordult a konyhapulthoz. Nekiállt a hagyma aprításának, már elég rendesen folytak a könnyei pedig próbálta minél gyorsabban csinálni, egyszer csak valaki átkarolta a derekát és két tetovált kéz fogta meg az övét. 

- A szívbajt hozod rám. – mondta Chesternek ahogy hátrafordult, az arcuk veszélyesen közel volt egymáshoz. – Mit vigyorogsz mint aranyhörcsög az apró szemű kölesre?

- Szívem ne sírj, nem érek annyit, tudnod kell, hogy szeretlek, de mi együtt sosem lehetünk boldogok. – mondta Chester hihetetlenül komoly arcot vágva. – Mert más valakit szeretek. – hatásszünet. – Magamat. – fejezte be és éktelen röhögésbe tört ki.

- Mekkora egy hülye vagy. – mondta Lucy.

- Tudod mit mond az alkoholista, mikor a villamos elviszi mind a két lábát?

- Na? – kérdet vissza Lucy, de tudta, hogy ez egy fájdalmas vicc lesz.

- A faszom nem kéne?

- Chazzy te egy címeres marha vagy. – mondta Lucy és megölelte a férfit, hosszú percekig csak ölelték egymás, és simogatták egymás hátát, nem is vették észre, hogy nyílt az ajtó, és Tim meg a többiek megjelentek a konyhában. Lucy még akkor sem engedte el Chester nyakát, mikor meghallotta, ahogy Tim megköszörüli a torkát. Chester sem vette el a kezét a lány derekáról, csak lassan az ajtóban állókra emelte a tekintetét, és így szólt

- Jó hogy itthon vagytok épp kész lett a kaja. – azzal nem törődött a többiekkel, Lucy füléhez emelte az ajkát és belesúgta, hogy köszönöm, de úgy hogy csak Lucy hallja, azt nyomott egy lágy puszit a lány arcára, de a szeme sarkából figyelte Chris arcát. Még nem régről ismerte a férfit, de már hosszú időt töltött vele, és már ismerte annyira, hogy meglátta a szemében azt a bizonyos zöld szemű szörnyet. Lucy zavarban volt, nem értette, hogy Chesternek ez mire volt jó, és amint lehetett elkapta a tekintetét a férfiról. Kivette a kenyeret a sütőből, az illata átjárta a konyhát.

- Mindenki üljön asztalhoz, mi Lucyval megterítünk. – mondta Chester és még mindig Christ leste, egyre inkább bizonyos volt abban hogy a pasinak nem közömbös a lány. Egy halvány mosollyal az arcán nyugtázta, hogy igaza van. Aztán arra gondolt, hogy vajon Lucy mit érez Chris iránt, és mit tenne, ha tudná hogy a pasi vonzódik hozzá. Tim kicsit furán érezte magát , a saját házában a házvezetőnője és egy vendég kínálja hellyel, sajátos szituáció, gondolta magában. De azért asztalhoz ült és várta a vacsorát amit ezek ketten összeügyködtek. Chester rakta az asztalra a tányérokat míg Lucy felvágta a kenyeret és az asztalra rakta a pörkölttel együtt.

- Jó étvágyat. – mondta Chester és mielőtt még leült volna hellyel kínálta Lucyt. Chris végig őket nézte, nem tudta mire vélni a helyzetet, el sem tudta képzelni Chesterről hogy megcsalná feleségét. Azon tűnődött, hogy mi lehet a dolog mögött. Egész idő alatt senki sem szólt egyetlen szót sem, elég feszült volt a hangulat.

- És akkor a vacsora fénypontja a desszert. – mondta Ches és felállt az asztaltól, és behozta a konyhából a tejszínes tortát.

- ez igazán finom volt, de belém már más nem fér. – mondta Vicky, aki persze csak a salátából evett pár falatot. Chester felvágta a tortát és mindenkinek adott egy, egy szeletet, majd maga is visszaült a helyére és megette a maga kis szeletét.

- Na akkor Lucy köszönöm ezt a szép napot, de azt hiszem, hogy ideje indulnom, elég rendesen elszaladt az idő.

- Várj csomagolok a tortából a gyerekeknek.

- Rendben addig én felmegyek az emeletre Tylerért. – azzal Ches eltűnt a lépcsőn Lucy meg a konyhában.

- Ezek ketten kavarnak? – kérdezte meg szinte azonnal Vicky.

- Nem hiszem, szerintem csak haverok. – győzködte magát Tim, nem tudta elképzelni Lucyról hogy Chesterrel lefeküdjön, nem illett hozzá. Ha már nős ember akkor inkább Chris legyen az.

- Ugyan mit érdekel benneteket, hogy van e köztük valami, az teljes mértékben az ő dolguk, és nekik kell majd elszámolniuk a lelkiismeretükkel. – mondta Chris és hallani lehetett az indulatot a hangjában.

- Na én már itt is vagyok. – lépett be az étkezőbe Chester karján az alvó Tylerrel, meg a másik két fiával, Lucy is megérkezett. Majd Chester mindenkitől elbúcsúzott, Lucy pedig kikísérte a kocsihoz.

- Jó volt a mai nap, máskor is összefuthatunk, ha lesz időd. – mondta Chester és még egyszer megölelte a lányt

- Mindenképp én is élveztem. – mondta a lány, majd megvárta míg Chester bepakolja a gyerekeket a kocsiba, addig nem ment el, míg Chazzy kocsija el nem tűnt a felhajtón. Visszament a házba, Tim és Vickyék a nappaliban ültek és beszélgettek.

- Milyen volt New York?

- Olyan min mindig. – válaszolta kicsit durván Chris.

- Akkor jó, ha nem értek meglepetések. – mondta azzal megfordult s kiment a konyhába. El sem tudta képzelni, hogy mi baja lehet Chrisnek vele olyan furcsán néz rá. Töltött magának egy újabb pohár bort, és erős késztetést érzett arra, hogy felkutassa azt a jól elrejtet doboz cigijét amihez már hosszú hónapok óta nem nyúlt. Ideges volt, csak azt nem tudta hogy miért, a keze is reszketetett ahogy a szájához emelte a poharat. De annyira hogy miután kortyolt az italból kiejtette a poharat és az apró szilánkokra tört a konyha márványán.

- A franc esne beléd. – kiáltotta el magát, és akkor lépett be Tim a konyhába.

- Hey mi a jó élet van veled, olyan dezorientált vagy.

- Semmi sincs velem, csak fáradt vagyok.

- Várj segítek összeszedni, és utána majd készítsd elő az egyik vendégszobát, mert Chrissék itt maradnak éjszakára. Nem akarják felkelteni a gyerekeket.

- Azt sem tudják mi van velük, mióta itt vannak meg sem kérdezték, hogy egyáltalán élnek e még. – mondta Lucy ingerülten és ahogy szedte össze a pohár darabjait, az egyik egy óvatlan pillanatban megvágta, és elkezdett évezni az tenyere. – A faszom, még ez is. – mondta és a szájához emelte a kezét, és Timet is ott hagyta a konyhában, majd felment az emeletre és előkészített egy szobát a gyerekeké mellett. Miután ott is végzet a saját szobájába ment hogy bekösse a kezét, mert az még mindig vérzett. Még mindig mérges volt, de legfőképp magára, hogy ennyire felidegesítette magát. A fürdőben a mosdó felett a tenyerére öntött fél üvegnyi peroxidod hátha elállítja a vérzést, akkor látta hogy elég mély a seb, de varrni nem kell, csak sokáig tart míg beheged. Szorosan bekötötte majd mikor végzett úgy döntött, hogy még megnézi a gyerekeket. Óvatosan lépett be a szobába nemhogy felkeltse őket. Még szerencse hogy bement kicsi Chris a földön feküdt, biztosa leesett az ágyról álmában. Lucy odalépett hozzá és óvatosan felemelte és visszafektette az ágyba, betakarta és egy széket rakott az ágy mellé, hogy nehogy újra leessen. A kissrác mozdulatlanul aludt tovább. Lucy nyomott egy csókot a kicsi homlokára, majd megnézte Tonit, hogy vele minden rendben van e. a kislány viszont nyugtalanul aludt, dobálta magát az ágyban Lucy az ágya szélére ült és megsimította a kislány homlokát.

- Törpe nyugodj meg csak álmodsz. – mondta

- Apa. – a kislány álmában beszélt, halkan nyöszörgött még valamit de Lucy nem értette. Mikor felállt és az ajtó felé nézett Christ találta magával szemben, nem volt kedve a pasihoz szólni, most mégis az következik. A férfi annyira megváltozott a vacsora óta, most megint teljesen másképp néz rá. 

- Köszönök mindent, hogy vigyázol rájuk, ugyan nincs mit, ez a dolgom. – Lucy minél előbb szabadulni akart a szobából, de a pasi nem tágított az ajtóból, így Lucy nem tudott kimenni, nem akart közel menni a férfihoz, mert félt hogy megégeti a pasit körülvevő levegő , a szemébe sem mert nézni, és egyáltalán nem mert ránézni, félt attól hogy elveszti az önuralmát, és még valami meggondolatlanságot csinál. Chris tette egy lépést a lány felé, vágyott a közelségére, hogy megérinthesse, úgy. Úgy ahogy Chester tette mikor megérkeztek. Chris érezte, hogy elönti a testét az ideg eszébe jutott a látvány ahogy az egyik legjobb barátja a lányt öleli. Minden megváltozott benne, megmagyarázhatatlan dühöt érzett, és az egyetlen ember, aki most itt van az Lucy. Lucy is látta hogy valami megváltozott Chrisben és megrémült attól az embertől aki most vele szemben áll.

- Mit akarsz Chestertől? – kérdezte miközben erősen megragadta a lány karját, muszáj volt megérinteni, érezni, hogy milyen a bőre.

- semmit sem akarok, csak barátok vagyunk. – mondta Lucy és kirántotta a karját a férfi szorításából.

- Ne nézz hülyének, akkor miért ölelgettétek egymást?

- Nem tarozom neked magyarázattal, semmi közöd hozzá, és én nem kezdek nős emberrel, és azt hiszem, hogy neked sem kell kimenned az otthonodból. – mondta Lucy egy szúrós tekintete kíséretében, azzal ott hagyat Chris a gyerekekkel a szobában. Chris a szobában maradt és a gondolataiba merülve leroskadt az egyik üres ágyra. Vajon hol romlott el minden, vajon helyrehozható még a viszony kettőjük közt, vagy már csak gyűlölködve tud majd a lányra nézni. Vajon Lucy fog még rá mosolyogni, és kedvesen szólni hozzá. Lucy érezte hogy vérzik a tenyere, de annyira hogy már átvérezte a kötést és csöpög a padóra. Nem érdekelte hogy nagyon vérzik, de azért a mellkasához emelte, hogy ne vérezzen össze mindent. A szobájában aztán levette a kötést és arra jutott hogy összevarrja a tenyerét. Bár patológus volt, ez nagyon ment neki, fogta a tűt és egész apró öltésekkel megcsinálta a tenyerét. Újra bekötötte és lefeküdt aludni. Másnap reggel úgy tett mintha semmi sem történt volna Chris és közte tegnap, készített reggelit a vendégeknek, majd nyakába vette a házvezetői feladatait, került a férfit és a gyerekeket is. A tenyere eszeveszettül fájt, de nem mondta senkinek, fájdalomcsillapító gyanánt meg ráját a vodkára ami a hűtőben volt.