12. rész - Család mindenek előtt
2008.11.29. 23:08
Hazaérve csak az üres szobákat láttam.
- Öcsi! Hol vagy? – kiabáltam, de semmi. Kezdtem megijedni. Bemenetem a nappaliba, ahol egy kis cetli várt az asztalon.
„Szia, Nővérkém! – megöllek, ha még egyszer így hívsz! Na, igen? – Anya hívott miután elmentél, hogy Karoline lázas és gyomorgörcsei vannak, ezért menjek haza. Nyugi, nincs semmi baja, valószínűleg elronthatta a gyomrát. Hívtalak is, de nem vetted fel, de ha lesznek fejlemények és hívlak, akkor azért legyél elérhető! Puszil a család! Jó légy!”
Jaj, ne már! Miért mindig az én családommal történik valami? Először Apu betegszik le, most Karoline, a bulira én fogok? Á, kit érdekel a buli, megyek és felhívom öcsit, utána meg foglalok jegyet Los Angelesbe!
- Jobban van már? Nincs semmi baj, ugye? – öcsi biztos meglepődött egy kicsit, elég kétségbeesett voltam.
- Neked is szia!
- Jó, szia! De mi van hugival? Ugye nincs semmi gond?
- Nincs, nyugi! Adtak neki valami fájdalomcsillapító és görcsoldó gyógyszert, szóval már jobban van. Holnap reggel megyünk is haza.
- Jó, akkor lefoglalok egy jegyet, és estére már otthon is vagyok.
- Nem Kat! Te szépen ott maradsz a fenekeden, és holnap elmész egy jót bulizni! Vili? – vette át a telefont Karoline.
- Jaj, hugi! Úgy aggódok érted! És nem érdekel a buli, te sokkal fontosabb vagy! – már kezdtem is előszedni a bőröndöket.
- Jól hallom, hogy már a bőröndöt veszed elő? Tetted le azonnal! Nincs semmi bajom, nem kell idejönnöd!
- De…
- Nincs semmi de, Kat! Ottmaradsz, és kész!
- Jó, itt maradok, de akkor mindennap fel foglak hívni, oké?
- Persze! De most megyek, mert kezdődik a futam ismétlése…
- Forma-1? Akkor megyek én is! – bevágtam a bőröndömet vissza, a szekrénybe, s leültem a tévé elé.
- Te mióta nézel Forma-1-et? – pont ekkor mentek az interjúk a rajt előtt. Most jön Kimi! Áh, az a mosoly, meg az a szexis rekedt hangja… totál bevadulok tőle!! – Hahó! Föld hívja Kat-et, Kat jelentkezz!
- Ki? Mi? Mi van?
- Igen, pont Kimi van a tévében. Tényleg, hallottam, hogy új tetkója van és te csináltad neki, meg hogy összejöttetek. Ez igaz? – már mindenki ezzel idegesít?
- Addig igen, hogy én csináltam neki a tetkót. De a többi nem! – az utolsó mondatomat már meg sem hallotta, mert az óriási zaj keletkezett a szobájában.
- Bocsi, le kell tennem! Megjöttek Robert bácsiék. Szia!
Meg sem várta, hogy elköszönjek, azonnal lerakta. Mondhatom, szép kis családom van! De ezért imádom őket!
|