Teltek a napok, Chesterék heti két alkalommal jártak Lucyhoz edzeni, a kissrácoknak egyre jobban ment a dolog. Lucy tenyere még mindig fájt, de azért tartotta a gyerkőcöknek az órát.

- Ha gondolod, kihagyhassuk az edzést. – ajánlotta fel Chester minden egyes alkalommal.

- Dehogy tudod, ami nem öl meg az erősít. – válaszolta Lucy és intett Dravennek hogy induljon a küzdelem. A srác nagyon ügyes volt, egyre jobban ment neki a dolog.

- Amúgy hogy vagy? – tette fel a kérdést Chester miután végezetek. 

- Megvagyok, ki kellene szednem a varrást a tenyeremből.

- Van programod estére? – kérdezet óvatosan Chester.

- Még nincs, de nem is akarok nagyon elmenni itthonról. Vár a finom behűtött piám meg a csomag cigim, Tim sem lesz itthon, valami megbeszélésre megy Chrisékhez.

- Csak mert Talindával arra gondoltunk hogy átjöhetnél hozzánk vacsorázni, persze ha van kedved.

- Chazzy kedves vagy, de ma semmiképp. Ma nem lennék jó társaság.

- Baj van? – kérdezet Chester mert látta a lány szemében a szomorúságot.

- Dehogy csak rendeznem kell a gondolataimat.

- Rendben, de ha bármikor szükséged van egy barátra rám számíthatsz.

- Tisztában vagyok vele. – mondta Lucy és megölelte Chestert. Jól esett neki a férfi közelsége, talán olyan igaz barátra lelt benne mint odahaza abban a két fiúban akiket testvérié fogadott. Vajon mi lehet velük, annyira hiányoznak, de megfogadta, hogy nem hívja őket, hogy kilép az életükből.

- Akkor szombaton jövünk. – mondta Chester és elhajtottak azzal a piros gyönyörű sportkocsival, amivel érkeztek. Lucy visszament a házban és nekifogott a teendőinek, vagyis takarítás főzés és Tim ruháinak elpakolása. Miután mindennel végzett felment a szobájába és leszedte a kötést a kezéről. Egész szép volt a seb, nem volt begyulladva, főt még csak piros sem volt. Fogta a kilógó cérna egyik végét és egy hirtelen mozdulattal kirántotta a húsból, kicsit fájt az igaz, de már idd volt az ideje hogy megszabaduljon a varrattól. Tim a dolgozószobában volt, Lucy kopogott majd bement.

- Kitakarítottam, elpakoltam és főztem, ha nem gond elmegyek futni.

- Nyugodtan, én még bemegyek a Rodeo Drivera. Van ott egy kis elintézni valóm, utána meg megyek Chrishez, nem kell megvárnod, mert nem tudom mikor jövök haza.

- Akkor kellemes napot. – azzal Lucy megfordult és kiment a szobából, már az edzőcuccban volt, és épp kilépett a házból mikor Tim utána szólt.

- A telefonod azért legyen nálad, hátha történi valami, és fel tudj hívni. – Lucy nem válaszolt csak felmutatta a telefonját, hogy nála van. Feltöltött rá néhány számot. Arra gondolt, hogy ha már közelebbi barátságba került Chesterrel illő lenne megismernie a munkásságát. Ezért lehúzta a netről az összes Linkin Park számot, feltöltötte a mobiljára, bedugta a fülest a fülébe, elindította és elkezdett futni. Nem is nagyon figyelte, hogy merre meg, ismerte magát annyira, hogy nem félt attól visszatalál e. Újra szabadnak érezte magát, mint rég, mikor még Angliában élt a fogadott tesójával, meg a barátjával, akkor még azt hitte, hogy létezik örök boldogság, de mostanra már tudja, hogy az csak mese. A parton futott, a homokban. Október közepe volt, pontosan 16.-a, odahaza ilyenkor már szakadt az eső, itt meg még mindig perzsel a nap. Már az ő érzékeny bőre is kezdi megszokni a napot. Szeretett futni, jót tett a tesztének és a lelkének is. A Merlose Ave-en futott de hogy miért maga sem tudta, aztán egyszer csak azon vette magát hogy West Hollywood Park bejáratánál áll. Belépett, kicsit merésztelen lépetekkel, félve. De azért hogy boldogságot lopjon a fiatal szabadon szerető párocskáktól, a boldogan játszadozó családoktól. Egyre nehezebben kapott levegőt, érezte hogy lüktet az ér a homlokán. Le kell ülnie, így hát letért a futópályáról, és két tölgy közt kilépett a fűre. Jártányi ereje sem volt, csak annyi, hogy hanyatt vágta magát a fűben. Zenét hallgatott és hagyta a gondolatatit szabadon szárnyalni. Lehunyta a szemét és várta, hogy jöjjön a látomás.

- Lucy. - hallotta a nevét egész közelről. Kinyitotta a szemét és meglepetten látta, hogy a volt barátja

- Loui, hogy kerülsz ide?

- Hiányoztál. - válaszolta a srác és megsimította a lány arcát.

- Te is nekem, de tudod, hogy köztünk mindennek vége. - válaszolta a lány és újra az ég felé emelte a tekintetét.

- Miért nem próbáljuk meg újra?

- Nem lehet, mi már sosem leszünk együtt boldogok, túl sok minden történt köztünk. - válaszolta Lucy és mikor újra a srácra nézett már nem volt sehol. Lucy akkor döbbent rá hogy az egész csak látomás volt, s Loui nem is volt ott, csak a képzelete játszott vele. Felkászálódott és újra futni kezdett, a park túlsó vége felé. Ott voltak a hinták és a távolban meglátta Christ ahogy a két kicsit hintáztatja. Nem akart közelebb menni, csak a távolból nézte őket, csak arra tudott gondolni, hogy a pasinak nagyon sokat jelent a két kicsi, és hogy ő tuti hogy nem bántaná őket. De milyen anya az olyan aki kezet emel a saját gyerekeire. Kicsit közelebb lopózott, hogy hallja amit beszélnek.

- Apa, mikor mehetünk át Tim bácsihoz? Nekem nagyon hiányzik Lucy.

- Hercegnőm Tim bácsi ma jön hozzánk.

- De jó akkor Lucy is jön vele. - mondta kicsi Chris.

- Hát ebben nem vagyok olyan biztos. - Válaszolta az apjuk, miközben hajtotta a hintát.

- De miért hiszen a szülinapomon is eljött vele.

- Ez is igaz, akkor hagyjuk magunkat meglepni.

- Apa szerinted Lucynak van barátja?

- Nem tudom kicsim, ez nem tartozik ránk.

- Olyan jó lenne ha ő lenne az anyukánk. - mondta Christopher.

- Ö inkább lehetne a nővéretek mint az anyukátok. - mondta Chris mert más nem jutott az eszébe, de aztán egész úton hazafelé azon agyalt, hogy vajon Lucy anyának is olyan jó lenne-e. Elképzelte, hogy milyen lenne vele élni, hogy milyen lenne mellette ébredni reggel, milyen lenne ha Lucy lenne a felesége, és őt szeretné. Túl fiatal hozzád, mondta egy hang a fejében. Lucy megfordult és hazaindult, de még futott egy fél órát, hogy minél fáradtabb legyen, hogy még gondolkodni sem legyen ereje. Haragudott magára, haragudott hogy egyáltalán hogy jutott az eszébe olyan, hogy közte és Chris közt lehetne is valami. Hisz Chris nős és szereti a feleségét meg a gyerekeit. Mit is akarhatna ő egy érett férfitól, főleg hogy úgy néz rá mintha a lánya lenne. Hulla fáradt volt az arca vöröslött és nem kívánt mást csak hogy lezuhanyozhasson és lefekhessen aludni. Miután lefürdött még lement a konyhába, bekapcsolta a mosogatógépet, feltöltötte a hűtőt, és kivitte a szemetet. Majd miután mindennel végzett fogott egy üveg ásványvizet és bevágta magát a tv elé. Csak nyomkodta a távkapcsoló gombjait céltalanul kutatott a csatornák közt és egyszer csak megszólalt a mobilja. Tim nevét jelezte ki.

- Hello Lucy vagyok.

- Azonnal gyere ide Chrishez. - mondta Tim és már szét is kapcsolt. Vajon mi ütött beléjük, mit akarhatnak tőle, miért nem hagyják békén. El sem tudta képzelni, hogy mi a frász van Tim is fura volt, sőt egészen ijesztő. Fáradt volt nem akaródzott neki menni sehova, de mennie kell, mert Tim hívja, így hát fogta magát és útra kelt. Minden porcikája fájt de azért gyalog indult útra, mert Chrisék a közelben laktak, és feleslegesnek tartotta hogy bestartoljon akár egy kocsit is. Hamarosan megérkezett Chris házához, gond nélkül bejutott az ajtó is nyitva volt.

- Sziasztok megjöttem, merre vagytok?

- Az emeleten. - hallotta Tim hangját odafentről. Lucy kapkodta a lábait felfele a lépcsőn, vajon mi lehetett ennyire fontos hogy idehívják. Ismerte a járást, bár csak egyszer volt odafent de tudta, hogy a hangok Chris és Vicky hálószobájából jönnek. El sem tudta képzelni, hogy mi vár ott majd rá ezért óvatosan lépett be a szobába, Vicky a földön hevert és nem mozdult.

- Mióta fekszik így itt? - Kérdezte Lucy azonnal ahogy letérdelt a nő mellé.

- Az előbb még az eszméleténél volt. - válaszolta Tim, Chris meg csak tehetetlenül ült az ágyon és az eszméletlen feleségét bámulta.

- Vicky figyelj rám magadhoz kell térned. - mondta Lucy és kicsit megrázta a nőt, és az mintha megmozdult volna. - Hozzatok nekem meleg vizet meg sok sót. - mondta Lucy Timéknek.

- Minek? - kérdeztte Tim csodálkozva.

- Annak, mozogj nincs sok időnk. - válaszolta a lány kicsit idegesen, minek hívták ide ha megkérdőjelezik a döntéseit. - Vicky figyelj rám néhány pillanat is jobban leszel, csak bírd ki. - Lucy végig beszélt a nőhöz míg Tim vissza nem ért.

- Tessék. - tette le Lucy mellé a pohár vizet és a sót.

- Vicky figyelj rám, nem akarlak bántani. - mondta Lucy miközben az ölébe vette a nő fejét, lecsavarta a sószóró tetejét és a meleg vízbe öntötte. - Ezt most meg kell innod, nagyon rossz lesz, de tudni fogsz hányni, és az a sanda gyanúm, hogy beszedtél valami tablettákat. - a nő nem válaszolt, Lucy befogta az orrát és ő kinyitotta a száját, és leöntötte a torkán a sósvizet. - Tim vidd el hozzánk a gyerekeket, amint Vicky jobban lesz én is megyek. - Tim meredten bámulta a két nőt a földön.

- Na mi lesz mozduljatok már, és te Chris, te meg pakolj össze néhány holmit a gyerkőcöknek. - azzal mindkét férfit kitessékelte a szobából. Vikcy már nagyon rosszul volt, Lucynak csal pont annyi ideje volt hogy kivonszolja a nőt a fürdőbe, és az már hányt is. Gusztustalan volt, elég kiábrándító, egy ilyen nő mint Vicky akinek mindene megvan így lecsúszik. Míg Vicky a wc-t ölelgette addig Lucy körbenézett a szekrényekben. Ott talált egy doboz Dexamylt.

- Nem mondod komolyan, hogy Dexamylt szedsz. Jézus anyám, te nem vagy normális, ki volt az a marha aki kiírta ezt neked, és mennyitt vettél be belőle egy egész dobozzal, meg is halhattál volna. Kiabált Lucy a nővel, a szerencsétlen meg még mindig hányt

- Miért kiabálsz vele, hisz rosszul van. - lépett be Chris a fürdőbe.

- Rosszul, jah de meg is érdemli, ha ennyi antidepresszánst eszik. Ez nem normális, te tudtad ezt? - szegezte Chrisnek a kérdést.

- Nem fogalmam sem volt róla, hogy tablettákat szed.

- Hát ez szomorú, és akkor gondolom azt sem tudtad, hogy a gyerekeidet is veri? - kérdezte Lucy, nem bírta tovább magában tartani, tudta hogy nincs semmi a kezében, semmi bizonyíték, de ott vannak a tabletták, meg a változó kedélyállapot.

- Ezt nem hiszem el, róla nem tudom leképzelni, hogy bántaná őket.

- Én nem tudom, hogy mit higgy, de ezek a tények, most már talán nem lesz baj, kiürült a szervezete, most pihennie kell és holnap meg, meg kell beszélni az elvonót egy szakemberrel. - azzal segített felállni Vickynek beállította a zuhany alá, majd megnyitotta a hideg vizet, aztán pedig levetkőztette és lefektette az ágyba. - Nem kell félni minden rendben lesz, csak pihend ki magad. - mondta Lucy és felállt az ágytól. Chrishez lépett.

- Én most megyek, jobb lesz ha vigyázok a gyerekeidre, és gondold végig a dolgokat, mert szerintem, ez így nem egészséges. Nem csak a feleségednek, hanem a gyerekeidnek sem. - Vicky már aludt is, mire Lucy kiment a szobából, Chris vetett az alvó nőre egy gyors pillantást, majd Lucy után ment.

- Nem hagyhatom hogy így menj el. Szeretném megköszönni, hogy segítettél, te vagy a család őrangyala.

- Chris hagyj most menni, tudod nekem ez nagyon nehéz neki mindene megvan és mégis elcseszi az életét, én meg küzdök és nincs semmim. - mondta Lucy és megfordult hogy kimenjen az ajtón.

- Szükségem van rád. - mondta a férfi és elkapta a lány karját, magához rántotta és szenvedélyesen megcsókolta.

- Chris ezt nem szabad. - mondta Lucy, de urrá lettek rajta az érzelmek, és visszacsólokta a férfit tudta hogy hiba amit csinál, de a vére hajtotta, meg a férfi igézéoen kék szeme és ahogy hozzá ér ahogy a nyakába szuszog. Neki már ennyi nem elég, mindent akart, ott s azonnal. Valahogy nagy nehézségek árán eljutottak a nappaliig, és ott eszeveszett csókolózás közepette vetkőzették egymást.

- Gyönyörű vagy. - mondta Chris és vetett még egy pillantást a lányra mielőtt egymáséi lesznek. Egy ritmusra vert a szívük és egymáséi lettek. Lucy végre újra szabadnak érezte magát addig a néhány pillanatig, utána meg csak ürességet érzett, tudta hogy nagy hiba volt amit tett és hogy ezt már nem lehet visszacsinálni. Csak kimászott Chris öleléséből magára kapta a ruháit és elment vissza Tim házába. Maga sem tudta hogy miért de fogta a telefonját és kikereste az egyik örökbe fogadott tesója számát. Kicsöng, drága vedd fel a telefont, szükségem van rád, beszélnünk kell. Kimi mi lesz vedd már fel azt a telefont. Mondogatta magában Lucy, de senki sem jelentkezett a vonal túlsó végén. Hisz Kimi most Japánban van és Kaliforniához képest a 17 órás eltolódás, ott most épp szabadedzés van, biztosan nem ér rá, gondolta szomorúan Lucy, és zsebre vágta a telefont.