Mikor felébredtem, a konyhában megterített asztal fogadott.

-Hmm, ez meg tudnám szokni!

-Azt elhiszem! Na ülj le, és egyél!- kérésének eleget tettem, Sebastian csak nézett, hogy mennyit meg bírok enni.

-Mi van? Mért nézel így?

-Hát csak nem tudom hova fér el ennyi kaja ekkora kis csajsziba.-nevetett.

-Tudod Kimi éheztet, jajj de ne beszéljek ilyeneket, még megírják a lapok, ó istenem. Aztán milyen híre lesz már szegénynek.

-Bánt a tegnapi dolog?-fordította komolyra a szót.

-Nem egy cseppet se bánt, h nem miattam aggódot, hanem a jó hírneve végett.-mondtam ironikusan.

-Hidd el hogy miattad aggódot, csak így póbálta leplezni azt, h fontos vagy számára!

-Hát nem tudom!

-Majd meglátod! Megreggelizünk, és elviszlek hozzá, aztán mindent megbeszéltek szépen sorjában. A csókot is, Fernandot, meg persze a tegnapi veszekedést.

-Hát jól van, okos enged....én beszélni fogok vele! És mindent meg fogok tenni, h kibéküljünk!-beláttam Sebinek igaza van, egy próbát megér!

-Na jól van rendben, örülök, hogy így látod.

-Jajjj apropó Fernando, nem beszéltem vele már két napja!

-Na akkor ideje, h felhívd!

-Oké-azzal elvonultam a vendgészobába és felhívtam Fernit, egy órát beszéltünk kb. Elmondta, h már nagyon hiányzom neki, alig várja, h találkozzunk  futamon, meg stb. Nekem is hiányzik már. Mikor letettem a telefont, Sebi toppant be a szobába.

-Bocsi én nem hallgatóztam, sak hallottam, h már nem beszélsz! Na hogy ment?

-Hát minden simán! És ha gondolod, indulhatunk vissza Kimihez! Felkészültekm lelkiekben erre a nehéz beszélgetésre.

-Oké! Bár nehezemre esik visszavinnem téged, mert akkor én megint egyedül leszek, de ezen a beszélgetésen, túl kell lennetek.

-Te kis dilis! Dehogy leszel egyedül, este elmehetnénk vhová hárman, mondjuk moziba. Tudod a nagy barátságra!

-Jól van! Én benne vagyok.-azzal fogta az autókulcsokat és elindultunk Kimihez. Az út ahhoz képest, h egy városban laknak elég hosszúra sikeredett, vagy 20 percnyire. Hát igaza volt Sebinek, magam sem tudom, hogy találtam meg őt. Az utat csendben ültük végig, majd mikor leparkolt a ház előtt, én még mindig nem mozdultam.

-Ideges vagy?-kérdezte .

-Naná! Félek a reakciójától, hogy mit fog szólni mindenhez.

-Ne félj nem a kivégzésedre mész!-majd kaptam tőle egy puszit az arcomra, ami nagyon meglepett, ugyanakkor nagyon jól is esett!-Remélem ez ad egy kis bátorságot.-bólintottam és kinyitottam az ajtót. Elindultam a ház felé, de Sebi még utánam szólt.

-Aztán ám hívj fel, h mi történt, meg hogy zajlott minden!

-Oké. Szoríts ám.- az összekulcsolt ujjait mutatta felém, majd elhajtott. Én meg ott áltam Kimi háza előtt, ugyanúgy, mint tegnap Sebinél, de ez most egy sokkal kínosabb beszélgetés lesz. Kopogtam, de nem nyitott ajtót senki. Ezekszerint még alszik. Tudtam, hogy a pótkulcsot az egyik  virágcserép alatt tartja így megkerestem. Kinyitottam az ajtót. Sehol semmi mozgás. Körülnéztem lent, megnéztem az edzőtermet, ott se volt. Így elindultam felfelé a háló felé. Kopogtam az ajtaján, de semmi. Hát gondoltam benyitok, úgyis ideje felkelni. Abból baj úgyse lesz, de mikor benyitottam, már tudtam, hogy baj van. Kimit nem egyedül találtam az ágyában, hanem a karjaiban ott hevert Viky. Ott feküdtek összebújva. Épp akkor ébredeztek.

-Ohh, elnézést, én nem tudtam, h zavarok!-fordultam meg hogy elhagyjam a szobát.

-Hát pedig éppenséggel zavarsz, nagyonis!-szólt rám durván Kimi, a lány meg csak gúnyosan bámult a képembe.

-Bocsánat!-azzal rohantam le a lépcsőkön, de eszembe jutott, h fenthagytam az én szobámban még tegnap a telefonomat, vissza kell érte mennem, mert vmiről fel kell hívnom Sebit. Mikor újra felmentem muszáj volt elmennem a szobája előtt. Láttam, h Kimi észrevett, így szinte futva mentem a szobám felé. Mikor megvolt a telefonom, elindultam lefelé, de akarva akaratlanul is hallottam, ahogy Kimi megkérdi attól a....... lánytól, nem szeretne-e elmenni vele a következő futamra. Az meg persze örömmel igent mondott. A könnyeim ellepték az arcomat, felhívtam Sebit aki rögtön jött is értem. Amint megérkezett, rögtön sírva borultam a nyakába, elmeséltem neki mi történt. Mondta, hogy ha gondolom, a futamig el lehetek nála, nem akartam a terhére lenni, de ebben a házba már egy percet se bírok tölteni, gyorsan még visszafutottam összeszedni a ruháimat. Kimi csak kérdőn bámult rám a konyhából, mit is csinálok, én köszönés nélkül bevágtam magam mögött az ajtót és elmentünk Sebihez. Sebi főzött nekem teát.

-Most még be kell mennem a városba elintézni pár dolgot. Megígéred, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget?

-Perszehogy megígérem, mennyél nyugodtan!-miután Sebi elment, a kezembe vettem a telefonomat, és tárcsázni kezdetem.

-Hallo!-szólt bele egy féfi hang.

-Hello Stef! Én vagyok az Rami!

-Rami?! Mi történt vmi baj van Kimivel?

-Igen! Illetve nem!

-Na beszélj kérlek érthetően!

-Nincs semmi baj vele, egész normális volt a napokban, de most rólam lenne szó.

-Rólad? Beteg vagy? Kérlek ne idegesíts! Beszélj világosan!

-Jól van! Szeretném beadni a felmondásom!

-Micsodaaaaa?- mondta Stefano értetlenkedve.

-Igen így van! Kiminek többé nincs rám szüksége.

-Na kérlek ezt hadd döntsük el mi! Még csak egy hónapot töltöttél vele, annyi idő alatt nem nagyon javul meg!

-Tnyleg nem, ebben igazad van, de most már lesz mellette egy felügyelőm aki hidd el sokkal jobb lesz mint én, mert ő már minden lépését követni fogja!

-Nem értelek!

-Kiminek van barátnője! Így most már én nem lóghatok a nyakukon, a barátnője meg már tuti kordában tudja tartani.

-Biztos vagy te ebben?-tette fel a költői kérdést.-De ha így látod, így ez jogos! Te tudod, te érzed, remélem megbízható a lány, és nem fogja még jobban elrontani Kimit mint amilyen most.-hát ebben én nem vagyok olyan biztos, de reméljük.- Tudod, nagyon fogsz nekünk hiányozni.

-Ti is nekem, de azért majd néha találkozunk, hiszen én itt leszek, Fernandoval.

-Oké jól van! Akkor további sok szerencsét, és nagyon vigyázz magadra.

-Stef! Még vmi!

-Igen?

-Ha Kimi kérdezné, miért mondtam fel, kérlek ne szólj neki erről! Oké?

-Kimi még nem is tud a döntésedről?

-Nem!

-Hát jól van, te tudod!

-Oké és köszi! Nektek is sok sikert.

-Köszi. Vigyázz magadra! Viszlát!

-Hello!-nagyon sóhjtottam. Nem tudtam helyesen döntöttem-e. Hiányozni fog az egész csapat, még jobban Kimi, de ki kell bírnom! Erős lány vagyok, majd találnak nekem vmi munkát a McLarennél.