Kid feje még tompán zúgott, mikor kiléptek a szobából, de nem akarta elrontani a srácok estéjét, így nem panaszkodott. Nem vitte túlzásba az öltözködést, csak egy sötétkék egyenes szárú farmert és egy fehér V kivágású topot viselt. Kimi is csak farmert és egy világoskék pólót viselt. Markkal a szálloda halljában találkoztak. És persze nem is mentek messzire vacsorázni, csak a szálloda éttermébe.

Mindenki választott az étlapról majd Mark Kidnek szegezte a kérdést, hogy is viselkedett vele Kimi, míg ő távol volt. A lány először nem is tudta mit mondjon, mert nem tudta Kimi mit mesélt el neki és mit nem. De aztán eldöntötte magában, hogy mindent úgy mesél el, ahogy történt, nem fog szépíteni a dolgokon. Igaz már nem haragudott a srácra, de az elején tényleg a pokolba kívánta a legtöbbször.

-          Szóval, nagyon váratlanul ért minket, hogy hamarabb távoztál….így nehezen ment az egymásra hangolódás….- kezdte a lány. Elmesélte a bicikli „túrát”, Sebastian segítségét, a medencés incidenst, az állatkerti látogatást és végül az „egymásra találást” is. – Hát ennyi. És veled mi történt, mióta nem találkoztunk?- tette fel a kérdést Marknak a lány miután befejezte a mondanivalóját.

-          Na azért ennyivel nem úszod meg Kid! – figyelmeztette a lányt kedvesen Mark.

A lány kérdőn nézett először Markra, majd Kimire, aki szintén értetlen képet vágott.

- Azért tudni szeretném, hogy ha Kimi így viselkedett, akkor mi az, ami megfogott benne?

Kid elgondolkodva nézett a srácra, majd Kimire, már majdnem válaszolt, mikor Kimi megelőzte.

-          Hát az ellenállhatatlan külsőm. –mondta egyszerűen.

Ezen aztán Kid és Mark jót nevettek. Kimi meg csak durcásan nézett rájuk. Kid próbálta egy puszival kiengesztelni Kimit, de egy kicsit még rosszul esett neki, hogy kinevették.

-          Akkor már én is kíváncsi lettem, mi az, ami vonzott bennem.- mondta Kimi.

-           Igazából nem tudom….

-          Tényleg nem?- kérdezte reménykedve a srác.

-          Tényleg nem…. Egyébként meg összességében minden….

-          Értem….vagyis nem.- mondta elmosolyodva Mark.- Nem is baj, ha nem tudjátok….

-          De én tudom.- ellenkezett a srác.

-          Ne aggódj Kimi, nekem is van szemem.- mondta sejtelmesen mosolyogva Mark.

A két srác még egy ideig ugratta egymást, közben a vacsora is megérkezett. Jókat nevettek, végre felszabadultan, közben pedig Mark is elmesélte a „kalandjait”. Örömmel nyugtázták, hogy egyáltalán nem viselte meg Markot a műtét és a kórházban töltött napok.

- Hát én már nem bírtam tovább a bezártságot.- mondta elgondolkodva a lány.

- Én jól megvoltam.

- Na, hagyjuk már ezt a sok kórházos témát!- szólt közbe Kimi. Így is lelkiismeret furdalásom van még mindig….- magyarázta a srác.

- Ne legyen! De akkor én lelépek egy kicsit.- mondta Kid, miközben felállt az asztaltól.

- Oké, akkor mi is járunk egyet.- mutatott a pult felé Kimi.

- Csak okosan!- kérte a lány Kimitől.

- Tudom.

Azzal mindenki elindult a maga útjára. Kid a mosdóba ment. Fáradtnak látta magát a tükörben. Lemosta az arcát, jót tett neki a hidegvíz, máris frissebbnek érezte magát. Jókedvűen és elég gyors léptekkel indult meg az étterembe vezető folyosón, így alig bírta elkerülni az eléje toppanó sráccal való ütközést.

Nagy lendülettel esett a srác karjaiba, és még a lélegzete is elállt.

-          Sebastian?- kérdezte zavartan a lány és hátrált egy lépést. Zavartan nézett a srácra.

-          Kid?- kérdezett vissza a srác.

-          Igen.- válaszolta halkan a lány.

-          Azt hittem kórházban vagy… hallottam, hogy…

-          Igen, ott voltam,- vágott közbe a lány, - de már minden oké.

-          Akkor kettőtökkel is?- kérdezte félénken a srác.

Kid halványan elmosolyodott, és pár pillanatig a srác tekintetét fürkészte. Jó érzés töltötte el, hogy újra láthatja őt. Felrémlettek benne a múlt történéseit, és egy pillanatra, mintha valami furcsa érzés járta volna át a szívét.

-          Igen, velünk is. És te? Veled mi van?- kérdezte még egy kicsit zavartan.

-          Nem sok minden, de nem akarlak feltartani….- kezdte a srác.

-          Nem, dehogy Kimi jól elvan Markkal.- magyarázta a lány.

-          Elhiszem, de én még emlékszem Kimi tekintetére, mikor meglátott minket…

-          Hát azt én se tudom elfelejteni. – emlékezett vissza a lány.

-          Akkor most én megyek is… remélem, még azért összefutunk!- mondta a srác és indulni készült.

-          Biztosan.- válaszolta Kid.

-          Szóval, vigyázz magadra!- kérte a srác, és lassan közelített a lányhoz.

Kid tekintete zavaros lett, de nem mert megmozdulni. A srác pedig megpuszilta az arcát. Kidet ez meglepte, de be kellett vallania magának, hogy jólesett neki a srác közelsége. Gyorsan elhessegette ezeket, a gondolatokat.

-          Igyekszem. És te is vigyázz magadra!- kérte Kid miközben elhátrált a sráctól, majd folytatta útját a srácokhoz.

Mikor melléjük ért már mosolygott. Viszont még egy ideig Sebastian körül jártak a gondolatai, persze ebből Kimi és Mark nem vett észre semmit.

Maradtak még egy kicsit, majd felmentek a szobájukba. Kimit és a lányt se kellett ringatni, ahogy elhelyezkedtek egymás karjaiban, szinte rögtön el is nyomta őket az álom.