51. rész - Megegyezés
2008.12.04. 15:14
A kínai hétvégén Kimi a maximumot hozta ki magából és a kocsiból. Bár a Mclaren-ek így is gyorsabbak voltak nála, de ez nem aggasztotta. Most hogy az esélye már nem volt meg a bajnoki címhez arra törekedett, hogy a csapat a lehető legtöbb pontot szerezze, és ha kell, segítse a csapattársát is.
Kimi az időmérőn a második lett, őt csak Hamilton tudta megelőzni. Felipe pedig a harmadik helyről indulhatott a versenyen.
Kid és Kimi már épp visszafelé indultak a szállodába mikor feltűnt az ismerős alak, nyomában Markkal.
- Ne haragudj Kimi, de nem tudtam feltartani….- kezdte Mark.
- Á, semmi gond.- válaszolta Kimi.
Megvárta, míg a nő melléjük ér.
- Sziasztok.- köszönt Jenni semleges hangon.
- Szia.- köszönt Kimi, de a lány nem szólalt meg, csak gyanúsan végigmérte a nőt.
- Beszélnünk kell.- jelentette ki a nő.
- Szerintem is.- válaszolta Kimi.
- Mikor érsz rá?
- Csak a verseny után.- szögezte le Kimi.
- Akkor együtt vacsorázhatnánk.- ajánlotta a nő.
- Na, azért annyira nem vagyunk jóba…- kezdte Kimi.
- Oké, oké.
- A szálloda halljában holnap délután 6-kor.- ajánlotta Kimi.
- Jól van, ott leszek.- egyezett bele a nő.
- Akkor, szia Jenni.- köszönt el Kimi és maga után húzta a lányt.
Jenni elégedetten nézte a távolodó párt, és kezdte úgy vélni, Kimit sikerült elgyengítenie.
Kimi kérésére „elnapolták” a születésnapját, mert nem sok ünnepelni valójuk lett. Azért a lány felköszöntötte egy egyszemélyes tortával. Kimi arcára ez a gesztus mosolyt csalt, de a tortát elrakta a futam utánra.
A futamon szinte minden papírforma szerint ment. Hamiltonnal a Ferrarisok sajnos nem tudták felvenni a versenyt. Kimi megőrizte második helyét, majd tempójából visszavéve „bevárta” csapattársát. A dobogó második fokára Felipe, a harmadikra pedig Kimi állhatott. Boldognak kellett volna lenni, de ez a dobogós hely nem igazán lelkesítette, és ott volt a délutáni találkozó árnyéka is.
Kid aggodalmasan nézett Kimire miközben a srác készülődött.
- Nem lesz semmi gond.- nyugtatta a lányt Kimi.
- Remélem, de akkor is félek… mi van, ha tényleg igazat mond és terhes…. És ráadásul…
- Ne is gondolj erre. És ez ki van zárva. Ahogy anya is mondta egyáltalán nem akart mostanában gyereket. Gondolod, hogy kockáztatna? Mert én a helyében biztos nem.
- Hát te ismered jobban.- hagyta rá Kid.
Kimi biztatóan ölelte át, a szemlátomást ideges lányt.
- Áthívom Markot.- ajánlotta.
- Á, semmi szükség rá. Nem akarom zavarni. – hárította el az ajánlatot Kid.
- Szerintem nem zavarod… és én örülnék neki, ha nem maradnál egyedül.
Kid beleegyezően bólintott. Kimi áthívta Markot, aki persze tudott mindenről, és természetesnek vette, hogy Kid mellett lesz.
Kimi elköszönt, majd mély levegőt vett és elindult a megbeszélt találkozóra.
Jenni már türelmetlenül járkált a szinte üres hallban.
- Pedig nem késtem. – nézett az órájára a srác, mikor Jennihez ért.
- Gondolod, hogy nekem olyan könnyű ez a helyzet?- kérdezte tettetett aggodalommal a nő.
- Azért én nem féltelek.- vágott vissza Kimi.
- Azt hittem kedvesebb leszel.
- Erről nem volt szó Jenni…. Én csak azt akarom, hogy ha tényleg terhes vagy, és tőlem, akkor a baba semmiben ne szenvedjen hiányt, és hogy részese lehessek az életének.- kezdett a mondandójába Kimi.
Nem nagyon akaródzott neki kimondani ezeket a gondolatokat, de ez is a tervéhez tartozott. Igen, el akarta hitetni Jennivel, hogy elfogadta a helyzetet és odaadó apa lesz. És ennek azért kellett így lennie, hogy a nőnek ne tűnjön fel, ha az orvosa felől érdeklődik. Tudta, hogy az orvosokat köti a titoktartás, de remélte, hogy egy nagyobb összeggel szóra lehet bírni majd az orvost. Kimitől távol állt ez a módszer, de belátta, hogy másképp sose tudja meg az igazságot és nem lesz soha nyugta Jennitől.
Jenni elgondolkodva nézett a srácra.
- Na végre, hogy beláttad Räikkönen!- mondta megkönnyebbülten a nő.
- Egy gyerekért mindent. Ne érts félre, de azért jó lenne biztosat tudni…. Voltál egyáltalán orvosnál?- kérdezte tettetett aggodalommal a srác.
- Még nem, de egy nő bizonyos jelekből biztos lehet benne….- magyarázta Jenni.
- Akkor azt se tudod, hogy jól van-e a kicsi?
- Nyugi, ahogy innen hazarepülök, elmegyek orvoshoz is.
- Jó, de én is veled megyek.- vágta rá a srác.
- Kimi, neked a versenyre kell készülnöd.- próbált hárítani a nő.
- Egy napot kibírnak nélkülem…
- Biztos?
- Tudod te is Jenni.- emlékeztette a srác.
- Jól van, akkor majd egyeztetünk, én úgy gondoltam, hogy Zürichben keresek fel egy orvost, a barátnőm ajánlott is egyet.
- Az jó, és ismerhetem? Mármint az orvost.
- Nem hiszem, furcsa neve van, még én se jegyeztem meg…
Kimi nem mert tovább kérdezősködni, de egyenlőre annak is örülhetett, hogy a nő beleegyezett, hogy vele menjen.
- Oké, akkor majd kiderül. És mindenképp hívj!
- Rendben…de Kimi a kis barátnőddel nem kéne beszélned erről? Úgy láttam, őt még jobban kiakasztotta a dolog.- próbálta az aggódó nőt játszani Jenni.
- Nincs vele semmi gond, már tisztáztuk a dolgot. Nem repdes az örömtől… de elfogadta.- Kiminek minden szó fájt, ahogy kimondta őket. Nem is akart tovább a nő közelében maradni, így fáradságra hivatkozva gyorsan ott is hagyta őt.
- Kimi, Kimi….te jégember.- mondta félhangosan merengve a nő, miután egyedül maradt.- Lám, lám, csak megtaláltam a gyenge pontodat!
Jenni győztes vigyorral indult vissza a szobájába. És már tervezgette magában a további „sorscsapásokat”.
Kimi alig várta, hogy beállhasson a tus alá. Végre lemoshatta magáról a rossz dolgokat, persze csak képletesen. Már nyugodtabban lépett ki a fürdőből. Kid már ágyban volt, de nem tudott aludni. Mikor meglátta a srácot rögtön felült az ágyon és aggó tekintettel nézett rá. Kimi szótlanul leült mellé és szorosan hozzábújt. Kid nyugtatólag simogatta a hátát. És Kimiből előtört a feszültség. Zokogott, mint egy kisgyerek. Kid még szorosabban húzta magához. Nem kérdezett semmit, megbízott a srácban.
- Ne haragudj rám!- kérte Kimi mikor végre meg tudott szólalni.
- Nem kell mondanod semmit…- kezdte a lány.
- De el kell mondanom.- Kimi nehezen találta a szavakat, de miután elmesélte a lánynak a történteket kissé megkönnyebbült.
Kid megsimogatta a srác arcát. Kimi csak kérdőn nézett rá.
- Tudom, hogy kettőnkért tetted… és teszed…csak nem akarlak szomorúnak látni….- magyarázta a lány.
- Ezért is, muszáj kideríteni az igazságot. Mert egyébként Jenni sose hagyna minket békén. Ne haragudj, hogy az ő módszerével élek én is!- kért még egyszer bocsánatot a srác.
- Ezért nem kell bocsánatot kérned.- válaszolta a lány, majd gyengéden megcsókolta.
|