Lucy tudta, hogy most hiába hívja Kimit, majd ha lesz ideje úgy is visszahívja. Abban meg biztos volt, hogy úgy sem tud elaludni. Hazaballagott Tim házába, a férfi a nappaliban aludt. Lucynak nem volt kedve felébreszteni, mert nem akart vele beszélni. Csak fogott egy takarót és betakarta a pasit. Majd az emeletre ment és ott megnézte a kicsiket, hogy minden rendben van e velük. Mind a kettő békésen aludt. Így hát dolog nélkül Lucy is a szobájába ment, ott levetkőzött és beállt a zuhany alá. Csak Chrisre tudott gondolni, meg arra hogy mekkora hülyeséget csinált, gyűlölte magát miatta. Lucy mire volt jó ez neked, kérdezte magától. Egy ugyanolyan ringyó vagy mint aki Louival volt, aki miatt minden tönkre ment, utállak, folytatta a hang a fejében Lucy őrjöngött, ideges volt, és tehetetlen, lesöpörte a mosdó körüli pipere cuccait a földre, persze minden apró szilánkra tört.  Azt is tudta, hogy ez már csak rosszabb lesz, és hogy már nem lehet visszacsinálni. És ha találkozik Chrissel majd úgy tesz mintha semmi sem történt volna, egyszerűen ignorálni fogja a pasit. Nehéz lesz, de muszáj ezt tennie, miatta nem mehet tönkre két ember kapcsolata. Te tiszta hülye vagy, ez a házasság már akkor rossz volt mikor megszületett. Szólalt meg újra a hang a fejében, biztos az őrület határán van, hogy egyre többször hallja ezeket a hangokat, segítséget kellene kérnie valakitől egy igazi orvostól. Elment az eszed, bezárnak tablettákat kapsz, és tompa leszel, mint malacka, meg ne próbáld mert akkor megüllek. Lucy tényleg megrémült, a gyűlölet mellé, amit maga iránt érzett most odatársult a félelem, mert mi van ha valakiben kárt tesz. Lucy csak arra tudott gondolni, hogy az egyetem alatt tanult ilyenről, a disszociatív személyiségzavar. És hogy neki van egy másik énje, aki beszél hozzá. Ha tényleg ez a baja, akkor le kell lépnie még mielőtt valakiben kárt tesz. A zuhany után csak eléterült az ágyon és várta hogy jöjjön az álom, ami pihenést és felszabadulást hoz rá, de csak nem akart elaludni, majd valamikor  éjfél körül megszólalt a mobilja. Kimi nevét írta ki.

- Szia. Mondta félszegen

- Lucy merre vagy, nem tudunk rólad semmit eltűntél és mi aggódtunk érted. – Lucynak lelkiismeret furdalása volt, hogy tényleg szó nélkül lépett ki Kimiék életéből, de akkor abban a helyzetben azt látta a legjobbnak.

- Kimi sajnálom, csak boldog születésnapot akartam kívánni.

- Tudod hogy hiányzol?

- Kimi ne mond ezt, tisztában vagy vele, hogy ezt kellett tennem, mindenkinek így a legjobb.

- Igen főleg neked. – válaszolta Kimi kicsit keserű szájízzel. – De legalább azt áruld el, hogy merre vagy.

- Los Angelesben.

- Az jó messze van, és szerinted megérte elmenekülni a múltad elől? – Kimi még mindig haragudott Lucyra hogy szó nélkül lelépett és őket, azokat akik szeretik csak úgy szó nélkül ott hagyott. Viszont azzal is tisztában volt hogy a lány az elmúlt 3 évben csak szenvedett..

- Boldog vagyok. – mondta Lucy ami persze nem volt igaz.

- Ha boldog volnál az nem így hangozna, és tuti hogy nem a szülinapom miatt hívtál fel. Ismerlek annyira hogy tudjam, valami baj van, mert te ha elhatározol valamit akkor úgy is teszel. Te ki akartál lépni az életünkből, most mégis felhívtál, valami baj van. Ki bántott?

- Senki sem bántott, csak csinálta egy nagy hülyeséget.

- Te? – lepődött meg Kimi Lucy életében egy hülyeséget csinált, hogy összejött azzal a majommal.

- Igen, én. – Lucy tudta hogy Kimi ismeri annyira, és hogy nagyjából így félszavakból is tisztában van a dolog súlyosságával.

- Akarsz róla beszélni?

- Nem, ez is elég hogy hallom a hangod. De tudom hogy sok dolgod van, hagylak menni, szeretlek és hiányoztok, te is és Rami is, meg Kendra, őt külön puszilom.

- Jajj Lucy te is nagyon hiányzol mindenkinek, és én is szeretlek. – válaszolta Kimi

- Akkor majd valamikor még beszélünk. - azzal Lucy letette a telefont. Kimi még mindig olyan mint volt, egy igazi szeretetre méltó barát. Tudta hogy nem fog tudni elaludni, így hát kiment a kertbe.

Tim arra ébredt reggel, hogy a arcába süt a nap, ezek szerint elnyomta az álom, míg Lucyra vart. A lány biztosan otthon van már, miért maradt volna Chrisnél, és valaki betakarta az éjszaka, nem kelltette fel csak betakarta. Tim feltápászkodott a fotelből kinyújtózott, majd kiment a konyhába.  Hét óra és se reggeli se kávé, nem jellemző Lucyra hogy elalszik, főleg most hogy megint itt vannak a gyerekek. A konyhából be lehetett látni az egész hátsókertet és Tim akkor vette észre hogy valaki van a kert végében, megdörzsölte a szemét, még álmos volt és ilyenkor reggel nem tiszta a látása, lehet hogy kellene neki egy szemüveg. Kilépett a teraszra és akkor már hallotta a hangokat is. Valaki fát hasogat, Lucy az, elég furcsa, szinte komikus, ahogy a fejsze lesújtó hangja keveredik Lucy nyögéseivel. Épp oda akart menni Lucyhoz, mikor meghallotta Chris hangját a háta mögül.

- szevasz haver. – mondta Chris és közben megölelték egymást.

- Hello, ilyen korán, azt hittem, hogy a tegnap éjszaka után, legalább délig alszol majd. – mondta Tim, Chris meg csak arra tudott gondolni, hogy Lucy elmondott Timnek mindent. – A gyerekek még alszanak, és reggeli sincs. Lucynak valami baja van. Nem tudom mióta csinálja ezt, de elég rég mert jó nagy adagot széthasított.

- Beszélnem kell vele. – mondta Chris és kilépett a napsütésbe, elindult Lucy felé

- Bocs haver, szerintem nem jó ötlet most odamenni hozzá, balta van nála. – mondta Tim Chrisnek, de a pasi mintha nem is hallotta volna.  Csak határozott léptekkel haladt a lány felé.

- Lucy beszélnünk kell. – mondta a pasi ahogy Lucy mellé ért, de a lány egyáltalán nem törődött vele. – Kérlek figyelj rám, fontos vagy nekem.

- te is figyelj rám, nekünk nincs miről beszélnünk. – mondta a lány de nem nézett a pasira, csak tovább hasogatta a fát.

- Pedig van szerintem nem léphetünk túl a tegnap éjszakán, meg kellene beszélnünk a dolgot.

- Jó akkor beszéljünk. – mondta Lucy, azzal a fejszét az fába csapta és Chris felé fordult. – Ez egy finn Fiskars fejsze, másfél kiló és elég veszélyes fegyver.

- Nem érdekel nem félek tőled, nem tudsz megijeszteni. – mondta Chris és még közelebb lépett Lucyhoz, a lány önkénytelenül hátrált és újra megfogta a fejsze nyelét. – Szeretlek és nem akarom hogy így legyen vége.

- Minek? – kérdezte a lány ingerülte, és kikapta a tőkéből a fejszét.

- A kapcsolatunknak.

- nincs semmilyen kapcsolat, köztünk nincs semmi, a tegnap éjszaka nekem nem jelentett semmi, csak szex volt, és megbántam.

- Nem hiszek neked, így egyetlen ember sem tud színlelni.

- Nem érdekel mit gondolsz. – mondta a lány és újra a fa hasogatásával foglalkozott.

- El fogok válni, és szeretnék veled új életet kezdeni.

- Azt csinálsz amit akarsz. – válaszolta a lány, és többet nem foglalkozott a pasival. Chris újra szólni akart, de megjelentek a gyerekei az ajtóban.

- Apa, apa de jó hogy itt vagy, nagyon hiányoztál. – mondták egyszerre.

- Jajj törpikék ti is nekem. – válaszolta a férfi ahogy magához ölelte a két gyereket. Közben azért még Lucy felé lesett de a lány még csak feléjük sem nézett – Menjünk haza. – monda a pasi és visszament a házba. – Tim mindent kösz, megint és újra.

- Nekünk még beszélnünk kell.

- Tudom, de nem most, haza kell mennem a feleségemhez.

- De nem húzhatjuk sokáig a dolgot.

- Tudom. – válaszolta a pasi és eltűnt a két gyerekkel. Tim pedig kiment Lucyhoz a kertben

- Miről akart beszélni veled Chris?

- Csak Vickyről.

- Kényes téma.

- Nem kell mondanod semmit, tartom a szám, nem árulom el senkinek, hogy Vicky narkós, és hogy bántalmazza a gyerekeit. Kaptok egy hónapot hogy intézkedjetek, de ha nem történik semmi, feljelentem a nőt és harcolok a kicsikért. – Lucy határozott volt, és Tim tisztában volt azzal hogy a lánynak igaza van, tudta, hogy nem húzhatják sokáig a dolgot.

- Muszáj ezt csinálnod? – kérdezte Tim, nagyon idegesítette a hogy Lucy csapkod a fejszével.

- Igen, ideges vagyok, és kell valami ami levezeti a feszültséget.

- De már vérzik mind a két kezed, jobb lenne ha abbahagynád. – mondta Tim és Lucy is csak akkor vette észre hogy a tenyere felhólyagosodott és hogy ömlik belőle a vér.

- Még nem elég. – mondta és újra lesújtott, már érezte az összes hátizmát, és tudta hogy nagyon fog fájni, de legalább a testi fájdalma elnyomja a lelkit. Legalább is bízott benne, hogy így lesz és a kemény munka, elfeledteti vele azt a tegnap éjszakát, és hogy szereti a férfit akivel sosem lehet boldog.

- Lucy ahogy gondolod, de ha meguntad gyere be, addig csinálok reggelit meg kávét. – azzal Tim megfordult és ott hagyta a lányt. Tim nem értette a lányt, le merte volna fogadni, hogy történ közte és Chris közt történt valami, csúnyán veszekedtek, elég paprikás volt köztük a levegő. Jobb híján Tim  készített kávét és csendben figyelte ahogy a lány továbbra is a fával dolgozik. Miután végzett a hasogatással összerakta a kupacot szép sorban ahogy kell, és valamikor dél körül végzett. Izzadt volt, koszos és büdös, a tenyere még mindig vérzett a csuklójára szárad vérbe keveredett földtől a seb még rémisztőbb volt. Háromszor érezte úgy hogy már nem bírja tovább, de egyszer sem adta fel, mindháromszor leküzdte a saját korlátait.

- Kész vagyok. – mondta Timnek ahogy belépett a konyhába.

- Azt látom, szörnyen nézel ki.

- Ez csak egy kis aludt vér, megfürdöm és minden okés lesz.

- Akkor tedd azt aztán beszélnünk kell. – mondta Tim, Lucy nem kérdett vissza csak felment a szobájába lezuhanyozott akkorra a keze már eszeveszettül fájt. Jól elintézted magad, te szerencsétlen, mondta a hang a fejében. Fagyj békén, válaszolt vissza Lucy. Ne félj tőlem téged nem bántalak, rád még szükségem van, válaszolta neki a hang. Kit akarsz bántani? Kérdezte a lány, de többé nem hallotta a hangot, megrémítette, hogy saját magával beszél. Felöltözött és visszament Timhez.

- Bekötöm a kezed.

- Nem kell. – válaszolta a lány

- De igen, nem kell mindig kínozni magad attól nem lesz jobb, túl kell tenned magad a tegnapon, és hidd el valahogy megoldjuk a dolgot Chrisnek most igazán nagy szüksége van a barátaira.

- Igen rád és Chesterre.

- Meg rád is, tudom hogy nem ismeritek egymást de akkor is biztos vagyok benne, hogy benned megbízik, és a tegnap éjszaka után egy felbonthatatlan kötelék alakult ki köztetek. – Lucy alig tudta visszatartani a kérdést, de ezek után már meg sem kellett kérdeznie, Chris biztosan elmondott Timnek mindent. – Érdekes körülmények közt alakulnak ki barátságok, és a tiétek egy ilyen érdekes helyzet, te ott voltál mellette és segítettél neki, megmentetted a felesége életét, amit én nem tudtam volna megtenni, pedig tudtam hogy drogozik.

- Te tudtad hogy Dexamylt szed?

- Nem tudtam mi a neve, de míg New Yorkban voltunk rajtakaptam.

- És mikor akartad elmondani? – Lucy hangja teljesen megváltozott, tele volt szemrehányással, pedig tudta hogy nincs hozzá joga.

- Hey, nyugi van, azért ne feledjük el az erőviszonyokat. – emlékeztette Tim Lucyt.

- Oké bocs, de akkor is felelőtlenség volt tőled, minden egyes pillanat amit tétlenül töltöttél, a gyerekekben is kárt tehetett volna. – Lucy kicsit visszafogottabban válaszolt, de a szemrehányó hang még mindig ott volt.

- Nem akartam botrányt. Fontos volt az a New York-i út.

- Szóval neked az üzlet fontosabb.

- Igen, mindennél fontosabb. – válaszolta Tim, és akkor jött rá igazán hogy mennyire felelőtlen.