A verseny után Kimi és Kid pihent egy kicsit a szállodában, de Mark nem sok pihenőt engedélyezett nekik.

Hármasban indultak bulizni, miután a fiatalok rendbe szedték magukat. A pilótáknak tartott zártkörű bulin aztán jó volt a hangulat, mindenki végre felszabadultan élvezhette az éjszakai életet.

Kimi Mark társaságában indult a pulthoz addig a lányt az egyik csöndesebb sarokban hagyták. Kid nem bánta, mert kezdett fáradni, és jót tett neki egy kis pihenő.

Ahogy elmerengve nézte az ünneplő forgatagot ismerős alak bontakozott ki a tömegből és félreérthetetlenül feléje tartott. Kid kicsit zavarba jött, mert nem gondolta, hogy pont itt fogja viszont látni őt.

-         Szia!- köszöntötte a srác, és megállt mellette.

Kid zavartan, de kedvesen köszönt vissza, majd hellyel kínálta.

-         Hát te, hogy hogy egyedül?- kérdezte a srác.

-         Nem is vagyok annyira egyedül, mert itt vagy te.- válaszolta a lány felderülve.

-         Ez tetszik, de gondolom Kimivel vagy….

-         Persze.- vágta rá a lány.

-         Értem. De remélem most nem fog rátörni a féltékenység!

-          Én is remélem, mert tudod Sebastian, arra szeretnélek kérni, és majd Kimit is, hogy beszéljetek egymással végre. Nem haragudhattok örökké egymásra!- állt elő az elgondolásával Kid.

-         Huh, ez váratlanul ért.- vallotta be a srác.

-         De ugye nem akarsz megfutamodni?- kérdezte reménykedve a lány.

-         Hát… tudod, hogy én állok elébe. Nem engem kell meggyőznöd.- válaszolta Sebastian.

-         Tudom.- mondta egy grimasz kíséretében Kid.

-         És látsz rá esélyt, hogy normálisan tudjuk beszélni?- érdeklődött Sebi.

-         Még nem ivott annyit, hogy ne tudnátok.- válaszolta bizakodón a lány.

Ekkor fel is tűnt Kimi Markkal az oldalán és néhány pohár kíséretében.

-         Ha tudom, hogy nem egyedül leszel….- kezdte Kimi.

-         Mi van?- kérdezte rosszalló tekintettel a lány.

-         Nyugi…csak gondoltam, Sebastiannak is kérnünk kellett volna italt.- magyarázta gyorsan a srác.

-         Ááááá, értem.- mondta pislogva a lány.

-         Sziasztok.- köszöntötte a srácokat Sebastian, miközben felállt, hogy kezet fogjon velük.

Miután köszöntötték egymást Kimi Kid mellett foglalt helyet, majd velük szemben Mark és Sebastian is az asztalhoz ült.

-         Szóval, ha az előbbit komolyan gondoltad Kimi,- fordult a srác felé Kid- akkor abban is egyet érthetsz velem, hogy nem lehettek mindig rosszban Sebastiannal.

-         Min mesterkedsz te lány?- kérdezte gyanakvón Kimi.

-         Nem mesterkedek én, csak ha már így összefutottunk beszélhetnétek egymással.- adta elő a lány.

-         Beszélhetnénk.- hagyta rá Kimi.

-         De ne csak feltételes módban!- kérte Kid.

-         Az nem elég, hogy nem esünk egymás torkának?- firtatta Kimi.

-         Barátok vagytok….- kezdte a választ Kid, de Kimi nem engedte tovább mondani.

-         Voltunk….

-         Olyan gyerekes vagy!- szólt közbe a lány is.

-         Én???- kérdezte csodálkozva Kimi.

-         Igen. Igen, mert hagyod, hogy a félreértések sorozata miatt ne legyetek jóba.

-         Én hagyom? És ő?- mutatott Sebastian felé Kimi.

-         Ő csak őszinte volt velem….- próbálta megmagyarázni a srác tetteit Kid.

-         Csaaaak???- kérdezte elkerekedett szemekkel.

-         Kimi, ne tedd a hülyét!- szólt közbe Mark, aki idáig csendben figyelte a beszélgetést.

-         Mark, már te is ellenem vagy?- kérdezte Kimi csalódottan.

-         Én nem vagyok senki ellen, vagy mellett.- magyarázta Mark.- Én csak azt látom, hogy túlbonyolítod a dolgokat. Mi lenne, ha észrevennéd, hogy Sebastian nem akarja tőled elvenni Kidet.

-         És ezt el is higgyem?- kérdezte gyanakvó tekintettel Kimi.

-         Jó lenne Kimi, mert én nem akarok haragban lenni veled!- kérte Sebastian a srácot.

-         De mi a garancia arra, hogy többet nem próbálkozol nála?- szegezte Sebastiannak a kérdést Kimi.

-         Erre csak te tudsz garanciát….azzal, ha megbecsülöd, és szeretni fogod.- válaszolta halkan a srác.

Kimi elképedve nézett Sebastianra. Már nem is tudta mért viselkedik így vele, hisz nemrég még a legjobb haverja volt. És Mark is őt pártolja. Talán tényleg félre kéne raknia a sérelmeit?

-         Csak mi ketten,- kezdte Kimi, és Sebastianra mutatott- Kid és Mark légyszi!- fordult feléjük Kimi.

-         A pultnál leszünk.- mondta Kid miközben felállt a székről.

Kimi megvárta, míg eltávolodnak egy kicsit, csak akkor szólalt meg.

-         Az előbbit komolyan gondoltad?- kérdezte még mindig csodálkozva Kimi.

-         Igen.- válaszolta röviden Sebastian.

-         De mért?- kérdezte értetlenül Kimi.

-         Mért akartam hozzá közelebb kerülni?- kérdezett vissza Sebastian.

-         Igen. Mért?

-         Mert úgy éreztem, nem érdemled meg őt… tudod, ahogy az elején viselkedtél vele...

-         Már tudom.- válaszolta komoran Kimi.

-         Akkor jó.- állapította meg Sebastian.

-         De akkor szeretném, ha azt is tudnád, hogy rajta kívül nincs senki, akire ennyire szükségem lenne…és ennyire szeretnék.- vallotta be Kimi.

-         Értelek…de mégis mit is jelent nálad az ennyire?- kérdezte kíváncsian Sebastian.

-         Mindent a maga idejében…- mondta titokzatosan Kimi.

-         Mit tervezel haver?

-         Ha maradsz még, te is megtudhatod.- ajánlotta Kimi.

-         Csak ha nem zavarok…

-         A legjobb haverom?_ kérdezte csodálkozva Kimi.

-         Akkor minden okés?- kérdezett azért rá Sebastian.

-         Hát persze…csak tudod, hogy nem szeretem a közönséget…szóval ne haragudj, hogy nem hittem neked!- kérte Kimi bűnbánón.

-         El van felejtve.- mondta felderülve Sebastian.

-         Akkor szent a béke?- kérdezte most Kimi.

-         Hát persze.- válaszolta derűsen Sebastian.

Kezet fogtak, majd Kimi Markék felé sandított.

-         Azt hiszem, szólok nekik, hogy nincs örök harag…és maradsz velünk még, ugye?- érdeklődött Kimi.

-         Tényleg nem akarok zavarni…

-         Tényleg nem fogsz!- nyugtatta meg Kimi.

Kimi már jókedvűen sétált a többiekhez.  Mindenki visszaült a helyére. Kid pedig ragaszkodón fogta Kimi kezét.

-         Ne félj, nem repülök el!- mondta nevetve Kimi.

-         Biztos?

-         Biztos, de lenne egy kérdésem.

-         Mondd!- kérte a lány kíváncsian.

-         Tudod, nem vagyok igazán a szavak embere…szóval Kidia Vayer,- Kimi itt megakadt egy kicsit, mert eszébe jutott egy régi dolog, de aztán elhessegette ezeket a képeket és csak a jelenre koncentrált.- Kid, feleségül jönnél hozzám?- hadarta gyorsan el Kimi.

A lány beharapta a szája szélét és csodálkozó tekintettel nézett a srácra. Kimi tenyeréből egy gyűrű bontakozott ki. Kid csak pislogott, elképedve nézte hol a srácot, hol pedig a gyűrűt….és szóhoz se jutott. Számára minden olyan hihetetlen volt….

- Akkor nem?- kérdezte félénken és kétségbeesett arccal Kimi a csodálkozó lánytól.

Kid pedig csak annyit tudott kinyögni, hogy: „de”.

-         Vagyis igen!- mondta már magára találva és a srác nyakába ugrott. Sokáig ölelték egymást.

Sebastian kérdőn nézett Markra, de rajta is a csodálkozás látszott. Úgy tűnt, hogy Kimi senkit nem avatott be ebbe a tervébe. Kid szemében könnyek gyűltek, de ez már csak az örömtől volt.

-         Sok boldogságot!- eszmélt először Sebastian az ámulatból. Majd Mark is csatlakozott hozzá.

-         Köszönjük.- válaszolta Kimi, mert Kid most a sírástól nem tudott megszólalni.

Kimi türelmesen simogatta a lány kezét, és közben elmerengve nézte az ujján a gyűrűt. Arra gondolt mennyi minden történt e röpke idő alatt, de egy dologban bizonyosságot szerzett, hogy ez a lány kell neki.

Kid is hasonlóképpen vélekedett a srácról, már el nem tudta volna képzelni az életét nélküle.