A másnap reggeli, illetve már kora délutáni ébredésük elég kellemetlen volt. Kid szörnyű fejfájásra ébredt, Kimi pedig a mosdót látogatta meg.

- Jó buli volt.- kezdte a beszélgetést Kid.

Kimi álmos tekintettel nézett a lányra.

-          Aha.- mormolta a srác.

-          Jól vagy?- kérdezte aggodalmasan a lány.

-          Voltam már jobban is.- válaszolta lehangoltan Kimi.

-          Hát én szóltam.- mentegetőzött a lány.

-          Ja.

-          Na ne legyél már így elkenődve!- kérte Kid.- Főzök kávét, attól jobban leszel.

-          Remélem is, mert rég voltam ilyen rosszul.- panaszkodott Kimi.

-          Kimi,- kezdte komolyan a lány- de ugye emlékszel a tegnap estére?

-          Persze….egy ideig képben voltam.- magyarázta a srác.

Kid elkeseredetten nézett Kimire.

-          Jaj ne aggódj, arra emlékszem, hogy már a menyasszonyom vagy!- nyugtatta meg a srác.

Kid arcán mosoly jelent meg, és átölelte a srácot. Kimi bocsánatkérőn nézett rá és újra a mosdóba sietett. Kid felsóhajtott, majd elindult a kávát főzni.

Kimit a telefonja csörgése ébresztette fel. Kid az egyik fotelban ült elmerengve, mikor összerezzent a telefonra. Kimi álmosan nyúlt a telefonért.

-          Igen?- szólt bele.

-          Szia édes, Jenni vagyok….- hallotta a nő hangját.

Kiminek egy szemernyi kedve se volt most a nőhöz.

-          Mit akarsz?- kérdezte kissé nyersen.

-          Én is örülök neked!- méltatlankodott a nő.

-          Mondd már!- sürgette Kimi.

-          A babáról lenne szó….- kezdte a nő.

Kimi grimaszolt egyet, miközben felült az ágyon. El se tudta képzelni, hogy képes valaki így a másiknak hazudni.

-          Szóval holnap megyek az orvosomhoz, mert mostanában sokat görcsölt a hasam… tudod, nem akarom, hogy valami baj legyen.- mondta aggodalmas hangon Jenni.

Kimi legszívesebben már most kiosztotta volna így telefonon keresztül, de tekintete Kidre esett, látta a rosszalló tekintetét, így nyugalmat erőltetett magára.

-          Veled megyek!- jelentette ki határozottan.

-          Ha gondolod… de kora reggelre van időpontom…

-          Nem baj, ott leszek.- vágta rá Kimi.

-          Te tudod.- mondta semleges hangon a nő.

-          Ott leszek. Mikorra kell menned?

-          Hétre.- válaszolta röviden a nő.

-          Oké, akkor a kórház előtt.

-          Jó, oké.- egyezett bele Jenni.

Elköszöntek, majd bontották a vonalat. Kimi elképedve ült az ágyon.

-          Ne mondj semmit!- kérte Kid.

-          Csak már túl lennék rajta!- sopánkodott a srác.

-          Én is szeretném már….de akkor nem kéne nekünk már repülőn ülni?- kérdezte a szemöldökét ráncolva a lány.

-          Hát…te jó ég, már ennyi az idő?- nézett az órájára idegesen a srác.

Szerencsére már összecsomagoltak előző nap, így csak néhány cuccot kellett összepakolniuk és kissé rendbe szedniük magukat. A kijelentkezés után gyorsan fogtak egy taxit, és még el is érték a gépüket.

Kimi idegesen és fáradtan ült a kocsiba. A kórházhoz vezető úton végig csak a volt feleségére és a hazugságaira tudott gondolni. Nem értette, hogy volt képes erre. A legrosszabbul pedig azért érezte magát, mert szeretni és hinni tudott egy ilyen nőnek.

Megérkezett a kórházhoz. Leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Jenni is ekkor érkezett meg. Kimi a nő kocsijához sietett.

-          Ne szállj ki!- utasította komoran.

-          Mi a bajod Kimi?- kérdezte értetlenül a nő.

Kimi nem válaszolt, csak beszállt a nő mellé a kocsiba. Jenni értetlenül nézett a srácra. És rosszat sejtett.

-          Nem is sejted Jenni?- kérdezte elkeseredett mosollyal az arcán.

-          Mi van?- kérdezett vissza a nő.

-          Tudni akarod, hogy mi van?- kérdezte hitetlenkedve a srác.- Oké elmondom én neked mi van.- jelentette ki a srác.

-          Kimi, mi ütött beléd? Most mért vagy ilyen…ilyen undok?

-          Jó, hogy csak kérdéssel tudsz a kérdéseimre válaszolni!- méltatlankodott Kimi.

-          Nézd nekem nincs erre időm…- próbálkozott a nő.

-          Időd? Rengeteg időd lesz és már most is rengeteg van…- kezdte Kimi.

Jenni most nem kérdezett semmit, csak maga elé meredt. Kimi folytatta.

-          Tudom, hogy nem vagy terhes. – jelentette ki a srác.

Jenni nem nézett Kimire. A srác folytatta.

-          Mégis mit akartál ezzel elérni? Hogy végképp elveszítsem a lányt, akit szeretek? Csak szólok, hogy nem sikerült… tegnap óta a menyasszonyom.- jelentette ki a srác.

Jenni ekkor már a srácra emelte tekintetét. Szemében düh, harag, értetlenség látszódott.

-          Na milyen érzés? – firtatta Kimi.- Milyen érzés, hogy már nem te mozgatod a szálakat?- kérdezte megvetéssel a hangjában.

-          Kimi te ezt honnan veszed, hisz ott volt az ultrahang!- mondta felháborodva a nő.

-          Biztos forrásból…. Kicsit utána jártam a múltadnak. Tudod olyan eszközökkel, ahogy te csináltad.- magyarázta Kimi.

Jenni értetlen képet vágott.

-          Most már azt is tudom, hogy mire kellett a pénzem egy része. Szép kis összeget fizettél.- mondta csalódottan Kimi.

-          A szemét orvos.- sziszegte a foga közt Jenni.

-          Á, szóval nem is tagadod?- kérdezte elképedve a srác.

-          Kimi Matthias Räikkönen, még hallani fogsz rólam, és ezerszer megbánod, hogy elhagytál!- fenyegette a srácot Jenni.

-          Oh Jenni, most nagyon rám ilyesztettél.- mondta elmosolyodva a srác.

-          Szállj ki a kocsimból!- szólt rá Kimire a nő.

-          A kocsidból??? Nélkülem még kocsid se lenne….- vágott még vissza Kimi, majd szó nélkül kinyitotta az ajtót és kiszállt a kocsiból, majd teljes erőből becsapta az ajtót.

Jenni dühösen ütötte a műszerfalat. Kimi pedig magában mosolygott a nőn.

Ekkor vette észre a lányt az út túloldalán. Elképedve nézte, és arra gondolt, hogy most pont erre van szüksége. Kid bíztató és nyugtató ölelésére.

A lány szinte futott a srác elé. Megkönnyebbülten ölelték át egymást.