45. rész
2008.12.11. 20:23
Az edzés élég jól sikerült, mindenki számára, egyedül Kimi rontott megint, gumiproblémái adódtak és csak a 13. helyen fejezte be a szabadedzést. Délután az időmérőn aztán változtatott a helyzeten és sikerült magát a 3. helyre kvalifikálnia. De nem sokat segített a helyzetén, mert Fernando és Hamiton a két legnagyobb riválisa előle indult, már Ferninek sem túl sok esélye volt, h bajnok legyen harmadszorra is, de Kiminek volt már csak a legminimálisabb esélye. Így zajlott le a szombati nap, sajnos másnapra esőt jósoltak, nagyon féltem, vajon ez hogy fog majd hatni a versenyre, hiszen a küzdelem kiélezett lesz!
Másnap esős reggelre ébredtünk, ahogy Ferni kinézett az ablakon, vmi rosszat érzett, de nem tudta leírni, milyen érzések kavarognak benne. Visszafordult és az ágyra tévedt a tekintete.
-Kicsim, te már fent vagy?-kérdezte, majd odalépett hozzám és megcsókolt.-Vagy én ébresztettelek fel?
-Nem dehogy, már figyellek egy ideje. Ugye nincs baj? Nagyon sápadt vagy és fáradtnak látszol.-néztem rá aggódva.
-Ááá, semmi! Csak ballábbal keltem fel, meg hát izé....esik az eső.-húzta el a száját, csak sajnos nem mosolyra, volt vmi vészjósló ebben a fintorgásban.
-De van vmi különösebb probléma? Hisz esőben mindig is jó voltál. Most is menni fog kicsim!
-Nem! Csak egy kicsit rossz érzésem van, ennyi!-majd adott egy puszit a homlokomra.-Megyek összepakolom a cuccaimat, amit viszek a pályára, jó lenne, ha te is egy- kettő összekapnád magad, nem szeretnék elkésni. Tehát ha velem akarsz jönni, csipkedd magad kérlek.-hű, hogy ez milyen zabos ma reggel, de nekem sincsenek jó érzéseim a mai nappal kapcsolatban.
Ehhez képest Kimi a másik szállodában üdén, vidáman és tettre készen ébredt. Érezte, ma akár meg is nyerheti a versenyt. Igaz az esőben nem ő a legjobb, jutott eszébe mikor kinézett az ablakon, de jó érzések vannak benne.
Mikor kiértünk a pályára Ferni rögtön Ron után ment, én meg gondoltam addig meglesem Sebit mit csinálhat. Mikor odaértem Sebastian éppen akkor fogott kezet Kimivel és kívántak sok szerencsét egymásnak a versenyhez. Kimi egy pillanatra rámnézett, majd rögtön el is vetette pillntását. Én megpróbáltam színlelni, h ügyet sem vetek rá, bár ez nagyon nehezen ment.
-Szia Sebifiú!-léptem oda hozzá és összekócoltam a fürtös haját.
-Héjjj! Tudod, h ezt nem szeretem! Na mindegy, majd ezt még megbánod! Na de hogy látod a versenyt? Gondolom a párod örül, a nagy esőmenő!-nem árulhattam el Fernit, hogy mennyire aggódott, így csak bólogattam.
-Jajj amúgy csak azért jöttem, hogy nagyon sok szerencsét és jó versenyt kívánjak neked.-öleltem meg, éreztem, h nagyon szorosan magához húzott.-Na jól van elég lesz, majd ha befutottál az első helyre, na akkor ráérünk ünnepelni.
-Jól van, igazad van! Na de Kiminek nem kívánsz szrencsét?-kérdezte kis iróniával a hangjában.
-Sebiiii! Futam után ám kapsz!
-Na és mit?-vonta fel a szemöldökét, engem meg zavarba hozott, ami meg is látszott rajtam, ugyanis rendesen elvörösödtem.-Jól van csak vicceltem, két puszival meglégszem.-folytatta a piszkálódást.
-Élvezed mi??? Hogy zavarba tudsz hozni. Na de jól van, megkapod a két puszidat.-azzal fogtam és kapott két puszit. Nem is sejtettük, h közönségünk is akadt, csak mikor meghallottuk a torokköszörülést. Kimi állt a hátam mögött.
-Látom nagyon elvagytok, eszem ágában sem volt megzavarni ezt az idillikus képet, de Sebastian vmit elfelejtettem.
-Hát pedig sikerült megzavarnod-sziszegtem az orrom alatt.-Na akkor én lépek, mert még a páromnak is szüksége van az ilyen erőt adó puszikra-ezt nyomatékosítottam azzal, h Kimire vetettem egy sokat mondó pillantást.-Na de sok sikert neked, és aztán ám lássalak még verseny után!-hátat fordítottam és visszamentem Ferniékhez. Ott még beszélgettünk kicsit, majd beszállt a kocsiba. Adtam a sisakjára egy puszit és útnak indult, de hamarosan jött is vissza, ugyanis az eső miatt, az egész mezőnynek extrém esőgumikon kellett rajtolniuk. A mezőny az erős eső miatt a Safety Car mögül indult el. A Ferrari versenyzői intermediate gumiabroncsokkal rajtoltak el a kötelező esős gumik helyett. Emiatt ki kellett állniuk és feltenni az extrém esős gumit, és mindkettő versenyzőnek ezzel elszálltak győzelmi esélyei, a 20. és 21. helyre értek vissza. A 19. körben a Safety Car elengedte a mezőnyt. Fernando autója a 42. körben felúszott a pályán lévő vízre és kiesett. Rossz érzései beteljesedtek. Amint visszaért a boxba, senkiről nem vett tudomást hátra rohant, a szobájába. Utána akartam menni, de Haug rámszóllt, h ez most nem tanácsos, hagyjam most magára. Belátom igaza volt, Ferninek most csak a magány és a csend hiányzott, hisz így már neki sem volt majdnem semmi esélye, h megszerezze a 3. bajnoki címét is. A verseny végére Kimi egész szépen a 20. helyről feljött a 5-re, csodálatos teljesítmény, ennek nem tudtam nem örülni. De az örömömbe vegyült egy kis bánat is, mivel élete eddigi legjobb versenyét teljesítő Sebi, aki szakadó esőben a 3. helyen autózott, 2 körrel a verseny vége előtt beleszaladt az előtte autózó Webberbe, így végül a végeredmény: Lewis, Heikki és Kimi lett. Végig néztem, ahogy a pódiumon ott várja Kimit az újdonsült barátnője Viky. Tudtommal a pódiumra csak csapattagok mehetnek fel, így megtudtam ezáltal, h Vikyt is bevették a Ferrari népes családjába. A tömegben megtaláltam Sebit is, aki mérhetetlenül szomorú volt, vigasztaltam, már amennyire lehetett, és megígérte, hogy nem adja fel. Aztán gratuláltam Kiminek is, mivel vhogy hirtelen megint ott termett mellettünk.Visszamentem a McLarenhez, Ferni épp akkor bújt elő a szobájából.
-Hát neked nem a még bajnoki esélyessel kéne lenned?-gúnyolódott, de láttam rajta, h vhogy nem tiszták a szemei.
-Tessék? Nem, nekem veled kell lennem, a barátommal.-fogtam volna meg a kezét, de ő elrántotta.-Mi történt?. Fernando te ittál?-jézusom, most döbbentem rá. Ha ezt akárki is megtudná, h a pályán fogyasztott alkoholt, meg kell akadályoznom, h kitörjön a botrány.
-És ha igen? Semmi okom nincs rá, h józan legyek.
-És én? Én nem vagyok egy ok?
-Jól van hagyjál már!-kezdett el tántorogni a kijárat felé. De ikább elkaptam őt, és rám támaszkodva kibicegtünk a kocsiig. Betuszkoltam és az orrára kötöttem:
-Itt várj meg.-bent aztán elmondtam Ronnak, h Ferni lázas és inkább hazaviszem, megértett engem, bár kicsit furcsálta, h pilótája meg sem jelent. Mikor visszaértem a kocsihoz Fernando már aludt. Visszavittem őt a szállodába és lefektettem. Én is próbáltam elaludni, de nem ment. Így fogtam magam és lementem a bárba, eldöntöttem, h leiszom magam. Mért ne tehetném, mindenkit elveszítek már, még jó hogy azért Sebire számíthatok. Míg ezen gondolkodtam, jó pár vodka lecsúszott már, és ekkor vki megkocogtatta a vállamat. Majd egy ismerős hang szólított meg.
|