- Fiúk, sajnálom, de nekem most mennem kell. – mondta Chester, - Tim mond meg Lucynak légy oly szíves, hogy a héten már nem tudok többször jönni. Elutazunk néhány napra az anyámhoz Phoenixbe.

- Persze megmondom neki. – mondta Tim, Chris meg azon csodálkozott, hogy Chester csak úgy szó nélkül, búcsú nélkül lelép.

- Mi meg nézzük meg mit csinálnak a lányok. – mondta Chris.

- Először még beszéljünk. – mondta Tim.

- Addig nem akarok elválni Vickytől míg gondjai vannak, de amint jól lesz vége köztünk mindennek. 

- És a gyerekek?

- Szerintem ez nem kérdés, természetesen velem maradnak, majd keresek én is egy bejárónőt.

- Azt előrebocsátom, hogy az enyémet nem csábíthatod el.

- Ezt a múlt éjszaka elcsesztem. – mondta Chris.

- Pedig szerintem Lucy a tökéletes nő, nem erőszakos, nem akaratos, határozott, erős, bátor, szép, okos, és még sorolhatnám.

- Hát haver inkább ne is folytasd, mert megint csak arra tudok gondolni, hogy mekkora egy marha voltam. – Chris vett egy mély levegőt és folytatta. – Hihetetlen volt, mint még soha, annyira más, annyira gyönyörű, mint maga Lucy. Csak arra vágyom, hogy egyszer újra vele lehessek, és aztán minden reggel mellettem ébredjen, és mindig azt suttogja a fülembe, hogy Chris szeretlek.

- És pasi téren mi a helyzet? – kérdezte Vicky Lucytól odakint.

- Hogy őszinte legyek, még nem is volt időm ezzel foglalkozni.

- Csak mert ha gondolod bemutathatlak pár barátomnak, van köztük néhány finom falat, és agglegények, sok pénzzel.

- A pénz nem nagyon érdekel.

- Hát, ahogy érzed, de azért próbáld ki velük, nem fogod megbánni. – ez meg milyen megjegyzés volt? Kérdezte magától Lucy, de csak mosolygott, mindegy mi van, és mindegy mi volt, most Chrisnek egy barátra van szüksége, meg Vickynek is hogy le tudjon állni. Neki meg túl kell lépnie, és felül kell emelkednie az érzésein. Menni kell és tenni kell, és mindenben támogatni őket, hogy jobb legyen.

- Akkor valamelyik este el is mehetnénk négyesben vacsorázni.

- Miért is ne, csak Timtől függ hogy el enged e.

- Ugyan miért ne engedne el, vagy a szabadidődet és ő osztja be?

- Mit osztok be én? – kérdezte meg Tim.

- Csak azt beszéltük Lucyval, hogy elmehetnénk együtt vacsizni, és bemutatnák neki valakit, hátha összejön és bepasizok. – mondta Vicky tiszta beleéléssel. Lucy nem mert Chrisre nézni, félt hogy valami megvetést lát majd benne, vagy bármit ami fájna mindkettőjüknek. – De Lucy azt mondta, hogy tőled függ, hogy mehet e. – tette hozzá Vicky

- Hát a szabadidejében azt csinál amit akar. Csak másnap reggel legyen friss kávé. – válaszolta Tim. – De most ideje lenne lelépni.

- Oké részemről mehetünk. – ugrott fel a helyéről a lány, elbúcsúzott a gyerekektől, majd indult a kocsi felé

- Akkor a részleteket majd még megbeszéljük, vagy felhívlak, vagy átmegyek hozzátok, és akkor elmondom, hogy mit kell tudni Jasonról.

- Rendben, akkor várom, hogy jelentkezz. – válaszolta Lucy, és búcsúzott Vickytől. A szokásos képmutató módon, puszilkodással. Értelmetlen, hülye szokásnak tartotta, és magában azon nevetett, hogy a kommunista politikusok nem puszilkodtak ennyit a fénykorban, mint ő mióta itt van. 

- Biztos vagy te ebben a közös vacsiban?

- Én benned bíztam, hogy nem engedsz el.

- Jha hogy én vigyem el a balhét. Az a baj veled hogy nem tudsz nemet mondani. - mondta Tim, és ezzel arra akart utalni, hogy nesze kislány most már edd meg amit főztél. Lucynak sem tetszett az ötlet, hogy ismerkedjen, és főleg az nem hogy mind ezt Chris társaságában tegye.

- Kicsim, biztos hogy okos ötlet bemutatni Jasonnak Lucyt?

- Miért ne lenne okos ötlet, sportolók mind a ketten, legalább lesz közös témájuk.

- Jason baseball játékos, Lucy meg karatézik, sok közös témájuk lesz az biztos. Meg amúgy is Jason egy tapló.

- Te tényleg ezt gondolod róla, én meg azt hittem, hogy kedveled. – nézett meglepetten a nő.

- Hát, hogy őszinte legyek, nem a szívem csücske, de ha szerinted jól el lesznek Lucyval akkor én benne vagyok. – mondta Chris megadó hangon, pedig legbelül azt kívánta, hogy ne sikerüljön ez a nagy összeboronálós vacsora.  Vicky teljesen oda volt az ötlettől, csak úgy sugárzott miközben telefonálgatott. Hívta Jasont, meg a vendéglőt, aztán Lucyt. Megegyeztek, hogy elmennek vásárolni, mert a lánynak nem sok alkalmi ruhája van. A Rodeon vettek is hármat, biztos ami biztos alapon. Vicky megállapította hogy Lucynak nagyon jól állnak az elegáns ruhák, és hogy mindenképp olyan partnert kellene keresnie magának akivel sokszor kell reprezentatív partykon megjelenni.

- Jason jó férj lenne, sokat jótékonykodik, és sok klub nyitó bulijára meghívják, szóval ha összejöttök akkor nem lesz elég ez a három ruha.

- Nyugi Vicky, ha lehet az esküvőmet, azért még ne tervezd meg. – állította le Lucy a nőt

- Amúgy mik a hosszú távú terveid? Esetleg nem akarsz egyetemre járni?

- Már van egy diplomám, de lehet hogy csinálok valami szigorlatot, hogy itt Amerikában is elfogadják.

- Nem is tudtam. És miből szerezted azt a diplomát?

- Patológus vagyok.

- Na szép mondhatom, nem hogy valami kevésbé gusztustalan szakmát választottál volna. – mondta enyhe undorral Vicky

- Nincs vele semmi baj, szerettem csinálni, csak abba kellett hagynom a versenyek miatt, a sok vegyszert kimutatták a versenyeken és doppingnak minősítették.

- Értem és inkább a boxot választottad?

- Nem Boksz hanem Karate. – Lucyt egyre jobban idegesítette a nő

- Teljesen mindegy, püfölitek egymást, erre is csak azt tudom mondani, hogy miért nem talajtorna, vagy balett, sokkal nőiesebb. – válaszolta Vicky legyintve, Lucy érezte hogy felmegy a pumpa, de mondogatta magában Lucy nyugi, csak mosolyogj, már hamarosan túl leszel rajta. De nem úszta meg ennyivel Vicky kitalálta hogy töltsenek el egy napot egy Wellness fürdőben. Lucy meg csak arra tudott gondolni, hogy legyen már vége a rémálomnak. A fürdő meg a masszázs része nagyon jó volt, aztán Vicky, mint egy nyafka csitri rávette Lucyt hogy üljenek be egy fodrászhoz. Lucynak nem nagyon fűlött a foga a dologhoz.

- Ne légy már ennyire ünneprontó, igazán kibírhatnád, és nem fog fájni Pierre egy kitűnő fodrász.

- Anyám ilyen névvel biztos buzi. – ezt már nem bírta magában tartani.

- Hát igen ő más, de meglátod nagyon jó fej. – és azzal betuszkolta a lányt a szalonba.

- Ó mon chérie. – mondta Pierre ahogy meglátta Vickyt. – Mách azt itten, ogy lesechéltél.

- Ugyan ne viccelj, te vagy a legjobb fodrász Amerikában. – mondta Vicky.

- És Ő khisoda?

- Ő Lucy a barátnőm, és randija lesz Jason Thomassal,  

- Mon Dieu! Ezt nem mondod komolyhan. – még mindig enyhe akcentussal beszélt Lucyt eléggé idegesítette. – A ajad szöchnyen elanyagolt.

- Nincs elhanyagolva, csak magam vágom.

- Óh megint sak mon Dieu. – na Lucy most legszívesebben hagyta volna az egészet, de Vicky annyira beleélte magát. Az egész hajcihő nagyjából 2 óráig tartott. De az eredmény megérte, jobb oldat és hátul tiszta rövidre vágta, és jobb oldalt is a bal felét meg kisimította, szóval elég jól nézett ki olyan Rihannas.

- Á ázt itte, ogy máhr sosem végzünk. – utánozta Lucy Pierret mikor kijöttek a szalonból.

- Nagyon jól csinálod, tisztára mint ő. – nevetett Vicky

- Azt hittem, hogy megölöm, annyira idegesített, hogy azt nem lehet szavakba önteni. – válaszolta Lucy. – De most már menjünk haza mert hulla fáradt vagyok

- Hazaviszlek, és holnap meg érted jövünk kocsival. Rendben?

- Persze, nem akarok magam menni.

- Na akkor pihend ki magad, hétre itt leszünk. – mondta Vicky ahogy leparkolt Tim háza előtt, majd búcsúzóul puszilkodtak. Ezt sosem fogom megszokni, gondolta magában Lucy ahogy felfelé sétált a lépcsőn.

- Jézus Lucy ugye nem Pierrenél voltál. Mond hogy nem. – kérte esdeklő hangon Tim.

- De nála Vicky elrángatott, nagyon szörnyű lett?

- Nem, csak Pierre egy igazi pletykás buzi. És Vicky elmondta hogy Randizni mész Jasonnal?

- Igen.

- Akkor készülj fel, hogy tele lesznek vele a lapok, hogy kivetetted a hálódat Amerika egyik legkeresettebb agglegényére.

- Annyira tudtam, hogy ez lesz a vége. Már semmi kedvem menni arra holnapi vacsorára, az egész szar. Úgy ahogy van, inkább lemondom.

- Hát ki kell hogy ábrándítsalak, már nem mondhatod le. – azzal Tim ott hagyta a teljesen elszomorodott lányt. Lucynak nem volt más választása, felment az emeletre lezuhanyozott és eltette magát aludni. A másnap teljesen megszokottan indult. Felkelt elment futni, vett friss kenyeret a reggelihez, lezuhanyozott, majd rendet vágott a nappaliban és a dolgozószobában. A tenyerei még mindig fájtak, eléggé csúnyák is voltak, de jobbnak látta ha nem ragasztja be, mert akkor csak befullad, és még rosszabb lesz. A nap java nyugalomban telt, de ahogy érkezett a készülődés ideje egyre jobban ideges lett. Hat órakor aztán úgy döntött, hogy nekiáll készülődni. Felvette az egyik ruhát amit Vickyvel vett. Meg kell  hagyni jó ízlése van a nőnek, egész jól állt neki. Kifestette magát a haját meg csak kicsit felborzolta. Majd lement a nappaliba, hogy ott várja meg a többieket.

- Anyám, de jól nézel ki, ha Jasonnak nem kellesz akkor nála sincs valami rendben. – mondta Tim mikor meglátta a lányt.

- Ha ez bók akart lenni, akkor kösz. – és abban a pillanatban lépett be Vicky és Chris az ajtón.

- Na ugye drágám, megmondtam, hogy döglesztő leszel ebben. – mondta Vicky és végigmérte a lányt. – Szerinted Chris milyen? – bökte meg a férjét

- Hát, elmegy. – válaszolta aléltan a pasi.

- Chris ne légy ennyire negatív. – mondta Vicky.

- Indulhatunk végre? – kérdezte idegesen a férfi, és közben rá, rá pillantott Lucyra. Beültek a kocsiba és nagyjából fél óra autókázás után megérkeztek a vendéglőbe.

- Na itt is vagyunk. – Vicky teljesen elvarázsolt volt. Chris lépett be először a vendéglőbe, utána a felesége és végül Lucy. A főpincért a helyükre vezette őket. Ott már várta őket egy férfi. Felállt mikor meglátta a közeledőket.

- Sziasztok. – mondta majd kezet rázott Chrissel és megölelte Vickyt.

- Engedd meg hogy bemutassam Elizabeth Eavenst. Lucy ő pedig Jason Thomas.

- Örülök, hogy megismerhetlek. – mondta férfi é megölelte a lányt.

- Részemről a szerencse. – préselte ki magából Lucy. Majd helyet foglaltak. Vicky székét Chris húzta ki Lucyét pedig Jason. Chris rendelte a vacsorát addig míg elkészült kedélyesen beszélgettek.

- Képzeld Jason Lucy is sportoló. – kezdett bele Vicky

- Igazán, ez fantasztikus. És mit sportolsz?

- Karatéztam, de már rég nem űzöm versenyszerűen.

- Nekem azt túl komplikált sport én csak a baseballhoz értek, és kész. Nem tudom mi lenne vele, ha nem csinálhatnám ezt. – mondta büszkeséggel Jason.

- És milyen poszton játszol? – érdeklődött Lucy

- Hát legtöbbször ütőjátékos vagyok, de dobni is szeretek, mindkét oldalon a csavart labda a specialitásom.

- Az szép biztos jól megy. – mondta mosolyogva a lány.

- Ha gondolod egyszer eljöhetsz megnézni bennünket meccs közben.

- Persze mindenképp.

- Láttál már baseball meccset?

- Hát tudod nálunk Európában nem nagyon játszanak ilyesféle sportot és nemek csak annyi közöm volt a baseballhoz, hogy mikor a harmadik dant csináltam a barnaövhöz pusztakézzel kellett kettétörnöm egy ütőt. – mondta Lucy mindezt olyan hangon mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

- Micsoda te képes vagy eltörni egy ütőt. Anyám nem semmi lehetsz akkor.

- Tudod minden csak összpontosítás kérdése, és a kezed külső oldalával kell eltalálni, akkor gond nélkül megy. – mondta Lucy és közben megfogta a férfi jobb kezét és végighúzta az ujját azon a részen amivel ütni kell. Nem érzett semmit, semmi bizsergést, semmi forróságot, a pasi nem jelentett neki semmi. Ebből sem lesz eget rengető szerelem.

- Hát az edző biztos leszedné a fejem, ha ilyeneket csinálnák. – mondta a pasi, de tetszett  neki a lány, hogy ilyen határozott és hogy ilyen erős lehet. – Ho9lnap délelőtt lesz egy rövidke edzés ha van kedved gyere el, és meg is mutathatnád a fiúknak, hogy mit tudsz.

- Az igazság az hogy a főnökömmel kel megbeszélni a dolgot, hogy el enged e. – válaszolta Lucy, maga sem tudta miért de nem nagyon akart többet találkozni a pasival, valamiért egyre inkább ellenszenves volt neki.

- Ugyan Lucy ne kéresd magad. – mondta Chris. – Én majd beszélek Timmel, és biztosan elenged.

- oké, akkor zt még megbeszéljük. – mondta Jason és akkor megérkezett a kaja, ők meg nekiálltak az elfogyasztásának.