-        Kat! Mit keresel itt? – úgy látszik ő is meglepődött.

-        Szia Kimi! Láttam a futamot és beleszerettem a pályába, muszáj volt kijönnöm… csak hát, nincs semmim, amivel beengednének. – tártam szét a kezeimet, le is esett neki kis időn belül.

-        Jaa, aha! Szóval intézzem el neked, hogy bejöhess? – már csak a kapu választott el minket egymástól.

-        Ühüm, létszi! – hogy hatásosabb legyek lekönyököltem a kis kapura, és először végigsimítottam az arcát, majd a mellkasát. Teljesen beleborzongott, és én is, de nagyon tetszett eddig a kis játékunk.

-        Háát… de mit kapnék cserébe? – megjelent az a kis kaján vigyor a szája sarkában. Na, abból nem eszel drágaságom!

-        Meglepi. - nagyon közel hajoltam hozzá és szinte suttogtam. Már majdnem ott jártam, hogy lesmárolom, mikor megszólal az egyik őr. Mindketten elkaptuk a fejünket.

-        Na, akkor beengedjem vagy ne? – nem nagyon akart válaszolni, csak vigyorgott, de végre kibökte, mikor elég erőteljesen néztem rá.

-        Oké, engedd! Majd vigyázok rá! – ezek után szinte rohantam be a pályára. Kimi meg csak szaladt utánam, nem tudtam merre menjek, minden olyan jó volt itt. Lassítottam, hogy Kimi is beérjen, de nem láttam sehol. Hátranéztem, és akkor sem volt ott, de mire visszafordultam már előttem állt. Annyira megijedtem, hogy elvesztettem az egyensúlyom és hátrafelé kezdtem borulni. Muszáj volt Kimi karjába kapaszkodnom, de ő sem volt elég stabil, szóval rám esett.

-        És hogy fogsz így megvédeni, hm? – közben mélyen az acélkék szemeibe néztem. Nem tudtam szabadulni jéghideg pillantásától, teljesen fogva tartott s nem engedett el. Tudom, hogy túl költőiesen hangzik, de mit csináljak, ha így van?

-        Könnyen! – válaszolta szinte suttogva, majd kisimított egy hajszálat az arcomból, és gyengéden megcsókolt. Mamiiiiiiiiii!! Hogy tud valaki ilyen jól csókolni?

Rá kellett jönnöm, hogy mióta megismertem – személyesen – csak ezt vártam. Egy csókot. Semmi mást. De még milyen csókot… a nyelve először „keringőzött” az enyémmel, majd „kergetni” kezdte. Nagyon kezdtünk belejönni, mikor észrevettem magam. Kikászálódtam a szájából, felültem és az egyik ujjammal megtöröltem a szám szélét.

-        Hé, bajnok! Neked nem nyelvleckéket kéne adnod, hanem körbevezetni! Szóval pattanj le rólam és mutasd meg a pályát vagy szétcincállak! – azonnal vette az adást és felállt. Direkt nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.

Naná, hogy jó erősen rántott meg, szóval majdnem megint a földön kötöttünk ki. Én csak nevettem, hogy milyen esetlenek tudunk lenni, de ő csak komolyan, karba tett kezekkel nézett rám. Röhögve megfogtam a kezét, és elkezdtem rángatni amerre éppen rohantam. Most a boxutcában voltunk. Szépen mindent megmutogatott, a Ferrari boxától egészen az első rajtkockáig. Totál be voltam halva a pályán, olyan tökéletes volt. Jó, tudom, hiába mondom egy Forma-1-es pályára, hogy tökéletes, mikor szinte semmit sem tudok róla, de… ez akkor is az!!

-        Úristen! Már 4 óra?? Te jó ég! Mennem kell, bocsi, szia! – nyomtam egy puszit az arcára, és rohantam is a kocsimhoz, Kimi meg csak mosolyogva bámult utánam.

Úton hazafelé is elég sokszor elbambultam, például majdnem elütöttem egy szegény srácot a zebránál. Állandóan csak a csókon járt az eszem, másra nem is nagyon tudtam gondolni.

Mire hazaértem már 5 óra volt, mert közben bementem egy kis boltba és vettem szemfestéket, mert kifogyott. Szóval gyorsan levettem magamról a ruhákat, és bevágódtam egy kád, forró vízbe és elengedtem magam. Ez annyira jól sikerült, hogy háromnegyed óráig a kádban feküdtem, de utána nagy nehézségek árán kikászálódtam onnan. Körbetekertem egy törölközőt magamon és minden sminkcuccomat kipakoltam az asztalra. Kezdődhet a móka! Korrektorozás, alapozás, fekete szemceruza megvan és direkt bordós-feketés szemhéjpúdert vittem fel. Így elég béna lett, de már nincs időm kijavítani másmilyenre, mert 7 óra van.

Aztán kivettem a szekrényből a gyönyörűséges estélyimet, és felöltöztem. Basszus, olyan szép!! Mikor még öcsivel voltunk a Hugo Boss-ban, vettem magamnak egy szintén bordó-fekete kis garbót és egy táskát, csak kár, hogy egyedül kell mennem. Ezeket is magamra aggattam, megigazítottam a hajamat és elindultam a kocsihoz. Beültem a Z4-embe, bekötöttem magam és már száguldottam is a Collins és a 31. sarkához.