- Azért még van rá esély, hogy valamikor találkozzunk? – kérdezte Jason ahogy leparkolt Tim háza előtt.

- Nagyon jól éreztem magam veled, de míg itt vannak a kicsik addig semmiképp. Arra sem lesz idő, hogy meghaljak.

- Kár lenne érted. – mondta a férfi és nem bírt tovább a vágyaival, megfogta a lány arcát magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Lucy nem érzett semmi különlegeset, semmi vonzalmat a pasi iránt, nem is csókolta vissza, csak elhúzta az ajkait és megjátszotta a megzavarodott kislányt. – Bocs. – mondta a pasi, de Lucy már ismerte annyira a férfiakat, hogy tudja Jason egyáltalán nem bánta meg amit tett, és azt is látta a szemében, hogy többet akar, hogy őt akarja.

- Mennünk kell. – válaszolta Lucy és azzal kiugrott a kocsiból, kinyitotta a hátsó ajtót és kiszállította a két gyereket. Persze Toni nem bírta megállni szó nélkül, és megkérdezte.

- Ha Jason lesz a férjed, akkor már nem is fogsz minket szeretni?

- Jaj Törpe, ilyen még csak az eszedbe se jusson, én titeket mindig szeretni foglak. – mondta Lucy és azzal egy puszit nyomott a kislány fejére.

- Akkor jó, most megnyugodtam. – válaszolta a kis csaj és beveretett a házba, kicsi Chrissel, Lucy még megfordult hogy integessen  Jasonnak, aki elindult a kapu felé a kocsival. Majd miután Jason kitért az útra ő is bement a házba.

- És Tim bácsi képzeld Lucy kettétört egy baseballütőt

- Komolyan? – kérdezte Tim megjátszott lelkesedéssel.

- Igen, képzeld ilyen erős vagyok, és halhatatlan, meg sebezhetetlen. – mondta a lány mikor belépett a konyhába.

- Beszélnünk kell. – mondta Tim és azzal karon ragadta a lányt és kivonszolta a teraszra.

- Hey ez fáj. – mondta a lány

- Azt hittem sebezhetetlen vagy? – mondta keserű szájízzel Tim.

- Mi a jó élet bajod van már neked is? Mi van rátok jött a kapuzárási pánik, vagy mi a fasz?

- Azt akarom, hogy többet ne találkozz Jasonnal. – bökte ki Tim.

- Nem értelek, hogy mi bajod.

- Nekem semmi de Chris tiszta féltékeny.

- És az meg kit érdekel, nem az apám, sőt nem is a pasim. Jobb lenne ha a szerencsétlen narkós feleségével foglalkozna. – Lucy egyre inkább érezte hogy eluralkodik rajta az idegesség.

- Figyeld tudom, hogy nincs jogom beleszólni az életedbe, de most nagyon fontos, hogy Chris nyugodt legyen. 23.-án mutatják be az új klipet és a csávó tök frusztrált.

- És ezt majd az fogja megoldani, hogy én nem találkozom többet Jasonnal. Vagy arra akarsz kilyukadni, hogy egyáltalán ne pasizzak, míg be nem futott az új album.

- Valahogy úgy. – bökte ki Tim

- Na szép, még szerencse, hogy a bemutató november 4.- én lesz.

- Tévedés átraktuk február 14.-ére.

- Jézus Tim, ha kiderül, hogy átversz, vagy valami szarkavarás van akkor csúnya világ jön rátok ezzel a díszfasszal. – Lucy azt hitte hogy felrobban, nagyon idegesítette hogy Chris csak úgy belefolyik az életébe, amúgy is mi köze van hozzá azt csinál amit akar és azzal akivel akar. Ki ő hogy csak így simán megtiltson neki dolgokat. Lucy eldöntötte, hogy amint lehetősége lesz újra találkozik majd Jasonnal, csak azért hogy megmutassa Timnek, meg Chrisnek, hogy nem szólhatnak bele az életébe. Teltek a napok, a gyerekek jól el voltak, nem történt semmi. Bemutatták az új klipet, elég érdekes visszhangja lett, és meg kell hagyni merőben más mint amit eddig láthattak Christől. Vicky eléggé megviseltnek látszott, szét volt csúszva. Lucy örült neki, hogy ég mindig nála vannak a kicsik. Mert mióta Timmel vigyáznak rájuk sokkal nyugodtabbak, és kiegyensúlyozottabbak. Bár felvették azt az érdekes szokást hogy Lucynál alszanak Lucynak nem volt szíve nemet mondani nekik. Amúgy a napok simán és általánosan teltek reggel ébredés, reggeli, park, ebéd, alvás, park , állatkert vagy csak simán a tenger. Néha, volt olyan is hogy Tim is velük tartott, olyankor meg is mártóztak a habokban. Lucynak még mindig fura volt, hogy október közepe és, nem hogy hó nincs de még annyira meleg hogy meg lehet fürödni a vízben.

- Te Lucy figyelj, nem gondolod hogy ideje lenne ha visszakerülnének a gyerekek.

- Szerinted Vicky már jól van? – kérdezett vissza a lány, nehezére esik majd elválni a gyerekektől, de tudta hogy hamarosan bekövetkezik. Félt az elválástól, tudta, hogy előbb vagy utóbb utoléri a dolog, de hogy ennyire hamar azt sosem gondolta volna.

- Szerintem már jobban van és már elég feltűnő a dolog hogy majd 2 hete nálunk vannak a kicsik, nem mintha nem szeretném őket, de a szüleik mellett van a helyük. – mondta Tim

- Gyerekeke haza akartok menni? – kérdezte Lucy a parton homokozó gyerekektől.

- Még nem annyira jó itt játszani.

- Én arra gondoltam, hogy haza apához és anyához? – világosította fel a gyerekeket Lucy

- Igeeen. – vágták rá mind a ketten egyszerre. Lucyt ez még jobban elszomorította, azt hitte, hogy a kicsik sosem akarják majd elhagyni.

- Akkor most mind a ketten választhattok magatoknak valamit amit tőlem kaptok búcsúajándékba. Kicsi Chris egy plüss pandamacit választott Toni meg egy babát. Aztán irány haza, Lucy a könnyeivel küszködve pakolta be a 2 hét alatt felgyülemlett gyerekruhát. Nem sírt, nem akarta hogy a kicsik lássák, hogy szomorú.

- Te nem jössz? – kérdezte Tim mikor már a kocsinál voltak.

- Nem, kösz. Én ehhez nem adom a nevem, szerintem még Vicky nincs rendben. – azzal csak adott egy, egy puszit a két gyereknek és visszament a házba. Megfogadtad, hogy senkit sem engedsz közel magadhoz, most mégis valaki más gyerekei után sóvárogsz. Egy sajnálatra méltó senki vagy egy rakás szerencsétlenség, mondta a hang a fejében amit egész addig míg itt voltak a gyerekek nem hallott. Gonosz volt, de igaz amit mondott, úgy jött Amerikába, hogy megfogadta senkit sem enged közel magához, és most mégis egy nős férfi után sír a szíve és annak gyerekeit szereti. Valamit tennie kell, hogy elfeledje őket. Előkotorta a mobilját, és fel is hívta Jasont, mert abban bízott hogy a pasi majd feledtet vele mindent.

- Szia Jason, itt Lucy. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy áll még az ajánlatod?

- Igen, persze hogy. Már nagyon vártam hogy jelentkezz. Ezek szerint a kicsik végre hazamentek?

- Hát igen, Tim most vitte el őket.

- Akkor nem tétlenkedtél? Esetleg este egy mozi? Megállok érted olyan 7 körül, és utána egy laza vacsi?

- Benne vagyok, akkor hétre kész leszek. – na meg is egyeztek, Lucy örült neki hogy Jason nem küldte el a fenébe, mert akár ezt is megtehette volna.

- Hello nagyok, megjöttünk. – lépett be Tim Chrisék házába.

- Szija apa. - kiáltotta a két gyerek és rohant az apjuk felé.

- Törpikéjeim, hát hazajöttetek végre. – azzal megölelte a két kicsit. Akkor megjelent az ajtóban Vicky, mint egy kifacsart összeaszalódott gyümölcs, mint akiben alig van élet. A fejével intett, és így üdvözölte Timet, majd a gyerekekhez lépett. Kedvesen rájuk mosolygott és megölelte őket.

- Beszélnünk kell. – mondta Tim Chrisnek. – Kísérj ki a kocsihoz. – azzal még búcsúzott a kicsiktől majd elindult kifelé. Chris meg utána, de féltőn nézett a két gyermeke felé. – Ne élj nem fog sokáig tartani.

- Hallgatlak. – mondta Chris.

- Csak azt akarom, hogy tudd akármikor hívhatsz ha baj van, segítek. És nem akard elhallgatni, hogy a feleséged drogozik, mert ha megtudom, akkor elviszem a gyerekeket és elintézem hogy Lucy legyen a gyámjuk. Az a nő hihetetlen akkora szeretetet mutat a gyerekeid iránt, nem érdemli meg, hogy a kicsik a feleséged miatt szenvedjenek.

- Vicky már jól van és én támogatom őt, és tudom, hogy Lucy egy rendes jó lány, de köztünk sosem lehet semmi.

- Haver, te tényleg szereted ezt a lány. – mondta Tim

- És sokra megyek vele. – válaszolta Chris. Azzal kezet ráztak és Tim hazaindult. Hát igen Tim egy igaz barát és egy jó emberismerő, tényleg szereti azt a lányt, hihetetlen hogy valaki ennyire ilyen hatással van rá. Minden egyes levegővétellel azt érzi, hogy szüksége van rá, hogy muszáj megérintenie, hogy mellette kellene lennie. És az a fájdalom amit a tudat okoz, hogy ők sosem ehetnek együtt boldogok, az olyan óriási, hogy minden egyes levegővételnél, meghal a lelke egy kicsit.

Lucy kitakarított megfőzött és kimosta a gyerekek párnáit.

- Ha nem gond akkor én most lelépek, majd valamikor jövök, lehet csak reggel, de mire felkelsz lesz friss kávé.

- Hova mész? – kérdezte Tim

- Jasonnal moziba. – válaszolta a lány, és nem érdekelte hogy Tim mit gondol, vagy mit mond. Tudta hogy nem maradhat otthon mert beleőrül a gondolatba, hogy visszaengedte a gyerekeket ahhoz a nőhöz, aki annyit bántotta őket.

- Nem mondod komolyan?

- De igen, és kérlek hogy ne mond semmit, nem tudok itthon ülni, rossz előérzetem van. – mondta majd felment a szobájába készülődni. Hamarosan megérkezett Jason is.

- Gyönyörű vagy. – mondta a férfi majd egy csókot nyomott a lány arcára.

- Kösz. Indulhatunk?

- Persze. – a pláza felé vették az irányt, Jason vett egy nagy adag pattogatott kukoricát, meg két kólát és a mozijegyeket, aztán beültek az filmre, valami 20 rangú szar akciófilm volt, de őket nagyon nem foglalkoztatta, elszórakoztatták egymást. Mivel alig volt ember a teremben, egyáltalán nem zavarta őket hogy Jason és Lucy mit művelnek. Jason tartotta a popcornos vödröt, és úgy indult mint az összes átlagos nyálas romantikus filmben. Összeért a kezük ahogy a kukoricáért nyúltak, Lucy eljátszotta hogy megszeppent, de aztán gondolkodás nélkül megcsókolta a férfit. Aztán Lucy átmászott Jason ölébe és úgy csókolóztak tovább. Lekerült Lucy felsője és Jason már a nyakát és a mellét csókolgatta mikor megszólalt a telefonja. Lucy mérgesen nézett rá, ahogy a férfi a telefont kereste.

- Bocsi de ezt fel kell vennem. – azzal fogta magát és ott hagyta a lányt a mozi termében, nagyjából 20 perc múlva jött vissza. – Kérlek ne haragudj de fontos volt.

- Fontosabb mint én? – kérdezte a lány

- Nem, de az edző volt az. – Jason tudta, hogy Lucy is tisztában van azzal, hogyha az edzővel jön elő akkor kicsit elnézőbb lesz. Lucy is sportoló volt, aki felnézett az edzőjére. Végig nézték a filmet és utána egy az egyik gyorsétteremben kajáltak- Azért hívott az edző hogy emlékeztessen arra, hogy havonta egyszer meg kell jelennem, mert köt a szerződésem.

- Aha, értem. – válaszolta a lány és undorral állt neki a cseppet sem bizalomgerjesztő sajtburgernek. Néhány perc beszélgetés után megszólalt az ő telefonja is. Tim nevét mutatta a kijelző. Lucynak eszében sem volt felvenni a telefont. De az csak nem akarta abbahagyni.

- Nem veszed fel?

- Minek, tudja hogy veled vagyok, és nem akarom hogy zavarjon.

- És mi van ha fontos.

- Ám legyen. – azzal felvette a telefont. – Mi van? – kérdezte bosszúsan.

- Azonnal gyere a z UCLA Orvosi Központba.

- A gyerekek? – kérdezte riadtan Lucy

- Vicky karambolozott kicsi Chrissel, elég súlyos. – Tim alig bírta kibökni hogy mi van.

- Azonnal ott vagyok. – azzal letette és elsápadva Jasonra nézet.

- Baj van?

- Igen Vicky és Chris a kórházban vannak, most mennem kell.

- Rendben. – válaszolta a férfi, de még azt sem mondta, hogy várj elviszlek, vagy, hogy esetleg nem akarod, hogy elkísérjelek. Lucy a pláza előtt leintett egy taxit, megadta a címet és már robogtak is az egyetemi kórház felé.