12. rész - Kettősség
2008.12.25. 17:51
Szerdai nap volt, április 22-e. Szőke, hosszú hajú lány szállt ki a taxiból, az egyik pilóták által is kedvelt szórakozóhely előtt. A hátsó, személyzeti bejárathoz ment. Pár szót váltott a biztonsági őrrel, majd belépett az ajtón. Hosszú, szűk folyosón haladt végig. Magas sarkú cipőjének kopogása visszhangzott minden lépésnél. Piros, rövid, és szűk bőrszoknyát viselt, mely szabadon hagyta izmos, formás lábait. Fölül ugyancsak piros, vékonypántos elől fűzős, bőr mellényt viselt. Magabiztos léptekkel haladt, majd az egyik ajtó előtt megállt és kopogott. Belépett. Középkorú, jóképű pasi fogadta. Megbeszélték a részleteket, majd a lány távozni készült a szomszédos öltözőbe.
- Várj egy kicsit!- szólt rá a férfi.
- Igen?- fordult vissza kérdőn a lány.
- Csak egy apróság, a neved…
- Mi baj van az O’Hara-val?- kérdezte kissé ingerülten.
- Azzal semmi, csak az egésszel együtt, szóval mostantól csak Angie van.- jelentette ki.
- Angie.- ismételte a lány.
- Gondolom ez nem nagy baj?
- Végül is, ha már változás legyen teljes.- mondta végül Flo, vagyis Angie.
Átsétált az öltözőbe és készülődni kezdett. Ez volt az első fellépése „élesben”. A tulajnak nagyon tetszett, ezért remélte, hogy mások is így lesznek vele. Kicsit ideges volt, mert nem tudta hogy fog reagálni, ha ismerőst pillant meg. Tudta viszont, hogy így senki nem fogja felismerni őt.
Ő következett.
Megvárta, míg megszólal a zene és egy határozott lendülettel a színpad közepén termett, guggolva ért földet, majd lassan felnézett és felvette a zene ritmusát. Átéléssel táncolt, és kizárta a külvilágot, persze nem volt neki nehéz, mert imádta Bonnie Tyler ’I need a hero” számát. Egyre fogyatkoztak a ruhák rajta, a kezdeti zavartsága eltűnt és élvezte a zenét, a táncot, a rá szegeződő pillantásokat.
Lopva a közönséget fürkészte, és látta, hogy az a zene ritmusára tapsol… teljes extázisba került…”végre!!!”- gondolta, erre vágyott mióta felnőtt, hogy ennyire le tudja nyűgözni az embereket.
A zene szólt, a közönség élvezte minden mozdulatát és már csak egy tangában táncolt a „kötelező” oszlopnál… ekkor lett figyelmes egy tekintetre a színpad előtt… majdnem kiesett a ritmusból, de még idejében kapcsolt. Mélyen egymás szemébe néztek, de Angie/Flo elkapta a tekintetét és mikor újra visszanézett már mást is látott. „A forma 1 szépfiúi.”- gondolta magában. „Nelson, Nico, de mit keres itt Sebastian?”- kérdezte magától Angie.
Mire kigondolta vége lett a számnak ő pedig egy angol spárgával fejezte be a táncot. Az oszlopba kapaszkodva gyorsan felállt és még egyszer a közönség felé fordult. Megint találkozott a tekintetük. Szégyenlősen nézett másfelé Angie, majd fogta a ruháit, és mosolyogva hagyta el a színpadról.
Még hallotta, hogy a tulaj megköszöni neki az előadást, és a pasikat bíztatta, hogy jöjjenek máskor is, ha ilyen látványra „éheznek”.
Angie fáradtan dőlt le az ágyra a kis motel szobában. Szándékosan nem a szokásos szállodába ment, ahol a többiek is voltak. Nem akart velük találkozni. A szempárra és a tulajdonosára, Sebastianra gondolt. Olyan más volt ott, akkor. Talán ez az, amire vágyik? Arra hogy végre elcsábítsa egy lány? Képes lenne ő erre? Még nem. Még kell egy kis idő, hogy képes legyen rá. De már nem foglalkozott Ash-el, nem érdekelte együtt vannak e vagy sem. „megszületett” egy másik lány, Angie aki megjelenésében teljesen ellentéte volt Flo-nak. A munkájában mindig Flo akart maradni, de úgy gondolta egy kis szórakozás nem árt neki. Kíváncsi volt arra is, hogy reagálnak rá, ha megtudják, hogy Angie valójában Florrie Scarlett O’Hara.
Legfőképp azt akarta tudni, mit kezd a helyzettel Sebastian.
Nagyon hiányzott neki, már csak az is hogy láthassa. Jó volt viszont látnia, de nem gondolta, hogy ilyen helyzetben látja újra a srácot.
Tudta Destiny jó munkát végzett. Ő volt Flo egyetlen menedéke, de megígérte a lánynak csak a legvégső esetben fordul hozzá, mivel Flo tartozott neki szívességgel egy régi eset miatt. Szóval a világ távoli zugában élt Destiny, akivel Flo a neten ismerkedett meg. A világ legklasszabb és legérzelmesebb blogja volt az övé. Számára a lány volt az igazi Nő. Személyesen csak most találkozott vele, de nem csalódott. A lány olyan volt, mint ahogy elképzelte. Formás alakja volt, hófehér bőre és igéző fekete tekintete. Hullámos haja lágyan omlott a vállára. Kifinomult, de határozott mozdulatai voltak. Egyszerre sugárzott törékenységet és erőt. Hatalmas kisugárzása volt. Mégis magányosan élt e távoli, zord vidéken, de nem volt ez mindig így. Valaha ő is olyan volt, mint Flo. A lány el se akarta ezt hinni. Aztán egyik napról a másikra „vált” Destiny-vé, és úgy érezte övé a világ. Évekig „uralta” a világot, a férfiak világát, de aztán az egyetlen imádott férfi elvesztése megtörte Őt. Ekkor vonult el a külvilágtól. De a változás megmaradt és nem engedte, hogy bárki lássa milyen fájdalmat hordoz. Csak a blogjában emlékezett. Így talált rá Flo. Rég volt, mikor először találkozott vele és fokozatosan tűnt el az életéből, mikor Flo egyre inkább a munkába temetkezett. Már szinte el is feledkezett róla, csak mikor beszállt a taxiba és otthagyta Kimit akkor rémlett fel a lány, mint egy látomás előtte. Már tudta hova kell mennie.
Destiny meglepődött, mikor személyesen állt előtte, de készségesen segített, mert tudta nagy a baj. Segített neki az átváltozásban mind külsőleg, mind belsőleg is. Flo nem is tudta melyik változás volt a nehezebb. Érezte viszont, hogy ez az „én” is benne volt mióta csak az eszét tudja…
A nő csak egy dologra figyelmeztette, hogy akit a szíve választ, azzal ne „játsszon”, mert örökre elveszítheti. Flo tudta, hogy ez a srác Sebastian. De nem volt biztos abban, hogy távol tudja magát Angie-ként tartani tőle…. És ezt Destiny-nek nem mondta el.
|