Ha valami baja lesz kicsi Chrisnek azt sosem bocsátom meg neked, készülj fel arra, hogy ezt nagyon megbánod, ezért még drágán megfizetsz, hogy hagytad, hogy Tim visszavigye őket. Nem lett volna szabad, őrjöngened kellett volna, toporzékolni, és fenyegetőzni. De ha Kicsi Chris meghal, vagy bármi is történik vele azt megkeserülöd, mondta neki a belső hang, és tudta hogy igaza van. Lucy tisztában volt vele, hogy minden az ő hibájából történt. A taxi megállt a kórház előtt Lucy adott a sofőrnek egy 50 est, az vissza akart neki adni, de nem várta meg, rohant befelé. Neki is ment valakinek, szerencsétlen férfi mérgesen kiabált utána, de Lucy nem állt meg csak hátrakiáltott hogy bocs. Egyenesen a sürgősségi fel rohant. A recepciónál egy fiatal csaj állt. Lucy nem állt meg segítséget kérni, csak az érzékei irányították pontosan tudta hova kell mennie a szíve megsúgta neki. A lány kiabált utána, majd el is indult Lucy után. A lány egy folyosó végén találta magát, Tim egy fotelban ült vele szemben, Lucynak háttal meg Chris. Lucy néhány pillanat tétovázás után újra rohanni kezdett a férfi felé. Odaért, elkapta a karját és maga felé rántotta.

- Hogy tehetted ezt, hogy engedhetted hogy Vicky elvigye őt. Ha a kicsin valami baja lesz az csak a te hibát. – üvöltött Lucy a férfira aki elkerekedett szemekkel nézett a lányra.a lány a férfi mellkasát ütötte teljes erejével, az meg nem tett semmit, csak várta hogy a lány kifáradjon. Lucy nem látott tisztán, a szemeit elöntötték a könnyek. Tim is felállt, csitítani próbálta Lucy, de a lány csak tovább kiabált a pasival.

- Kislány szerintem összetévesztesz valakivel. – monda a férfi, mikor mát Lucyból elfogyott az összes düh, és a férfi mellkasára hajtott fejjel zokogott. A lány akkor jött rá hogy a férfi nem is Chris, nem lehet ő neki sokkal másabb hangja van, de akkor ki ez a pasi aki szó nélkül tűrte hogy kiabáljon vele, és aki kísértetiesen hasonlít Chrisre.

- Lucy nyugodj meg, nincs semmi baj, Ő Peter, Chris bátyja. – mondta Tim

- Mi ez a z ordítozás. – lépett ki Chris az egyik ajtón, rémült volt és látszott a félelem a szemében. Lucy megdöbbenve látta, hogy a két férfi mint két tojás úgy hasonlítanak egymásra, de mégis mások Peter haját megfesti néhány ősz hajszál és a szakállát is máshogy hordja, Lucy csak most figyelt fel rá hogy mennyi mindenben különböznek. – Te meg mit keresel itt? – kérdezte gonoszul Chris.

- Én csak aggódtam. – válaszolta a lány megszeppenve.

- Tudod, hogy a te hibád. – vágta a fejéhez Chris.

- Az enyém, nem ez épp annyira a te hibád is mint az enyém, nem kellett volna hagynod hogy Vicky magával vigye. Remélem az a hülye csúcspicsa, feldobja a talpát, mert nem érdemli meg hogy éljen, aki annyira felelőtlen, hogy a saját gyermeke életét kockáztassa az nem érdemel mást. Fogadjunk megint drogozott. – Lucy maga sem értette miért kiabál, de nem tudta magában tartani, mert különben felrobban volna.

- Honnan veszed, hogy drogozott, most már teljesen biztos vagyok benne hogy te adtad neki a kábítószert.

- Ennyire nem ismersz, sajnálom. – mondta a lány és hátat fordított Chrisnek és a másik két férfinak  hogy gondolhatja róla hogy ezt tenné vele, és a gyerekekkel, a nő nem számít de akkor is hogy feltételezheti róla hogy ilyenre képes lenne. Lucy megállt a recepciónál és megkérdezte a lánytól.

- Bocsi, szeretném megtudni, hogy Christopher Cornell nevű kisfiú hogy van?

- sajnálom de ebben csak az orvos adhat felvilágosítást.

- És őt hol találom meg?

- Ott jön. – azzal Lucy a közeledő fiatal orvosra emelte a tekintetét.

- Helló, érdeklődni szeretnék.

- Hallgatlak. – mondta a doki, az arca fiatal volt, mégis megfáradt tele fájdalommal. Lucy látta rajta hogy már legalább 15 órája dolgozik, biztos akkor hozta a mentő a Kicsi Christ mikor lejárt a szolgálat, de még elkapták és vállalta az ügyet, és addig nem megy haza míg a kicsivel nincs minden rendben.

- Csak azt akarom megkérdezni, hogy Christopher Nicholas Cornell hogy van?

- Rokon?

- Igen úgy is mondhatjuk. – válaszolta a lány, azt hitte, hogy az orvos nem fog mondani semmit, de a doki látta Lucy szemében a rémületet és a félelmet.

- Jól van, csak néhány bordácskája tört el, meg a bal karja, meg is műtöttük, de még alszik, ma már nem mehet be hozzá senki.

- Nagyon köszönöm.

- nem kell aggódni a legjobb orvosok csinálták, karácsonyra rendben lesz, akár még gitározhat is. – mondta a doki, maga sem tudta miért, de mag akarta nyugtatni a rémült lányt aki annyira aggódik a kicsi miatt. – És az édesanyja is jól van.

- Ő nem érdekel. – futott ki Lucy száján az elhamarkodott mondta, és tudta, hogy ha már belekezdett folytatni is fogja. – Doktor úr, ha kérhetem csináljanak nála drogtesztet, mert van egy olyan érzésem hogy nem volt tiszta mikor vezetett.

- Mi már megcsináltuk a teszteket, csak az eredményeket várjuk.

- Nos akkor köszönöm, további kellemes napot. – válaszolt Lucy és távozott.

- Ki volt ez a lány, annyi düh és gyűlölet volt benne, hogy még mindig fáj a mellkasom, öcsi mit tettél vele, hogy ennyire utál?

- Semmi közöd hozzá. – vágta rá Chris idegesen. – Minek kellett idejönnie, van pofája ezek után.

- Chris nyugalom, gondolt végig miket beszélsz. Lucy csak aggódik, és már bocs de mind a ketten tudjuk, hogy igaza van, Vicky az oka mindennek. Tenni kell valamit. Szerintem szanatóriumban a helye egy elvonón. Mindenkinek így lesz a legjobb, főleg a gyerekeknek.

- Bocs tesó, hogy közbe szólok, de beavatnátok, vagy nincs jogom tudni róla.

- Bocs Pete, nem haragudj nagyon ideges vagyok, de örülök neki, hogy itt vagy. Hosszú történet, amint kicsit lenyugszik a helyzet mindent elmondok. – mondta Chris és megölelte a bátyját, örült neki hogy itt van. Már évek óta nem beszéltek egymással, mert ott voltak a kimondatlan bántások köztük, most mégis Peter megtette az első lépést, hogy kibéküljenek, és hogy újra legyen meg a nagy család amiben felnőttek.

- Öcsi tudod mennyire hiányoztál? – azzal Peter újra megölelte az öccsét.

- Te is nekem, de most menj és pihend ki magad, holnap majd mindent megbeszélünk. – Peter nem ellenkezett, ki volt fáradva, hosszú út volt mögötte, és valahogy arra vágyott hogy megkeresse azt a lányt. Azt a ki olyan mély érzelmeket táplál Chris iránt, vajon mi történhetett köztük, vajon miért izzott olyan gyűlölet a lány szemében, és vajon hol lehet most. Fogott magának egy taxit és a szállodába vitette magát.

- Önts nekem még egy ilyet. – mondta Lucy a csaposnak, és a poharára mutatott.

- Kislány milyen véletlen. – mondta a férfi és leült mellé.

- A faszom még te is. – azzal Lucy egyre felhajtotta a dupla whiskyét.

- Kérem én is olyat kérek amit a hölgy iszik. – Peter nem tágított a lány mellől, meg akarta ismerni. – Leülhetek? – kérdezte, de már a lány mellett ült.

- Már nem mindegy, leültél. – Lucy kicsit bunkó volt, de ez köszönhető volt annak a nagy mennyiségű szesznek amit már leküldött.

- Azt hiszem, hogy mi még nem ismerjük egymást Peter Cornell vagyok Chris bátyja

- Elizabeth Eavens, de mindenki csak Lucynak hív.

- Pedig nagyon szép neved van.

- Kösz, de azt tudtad hogy itt Amerikában minden harmadik nőt így hívnak

- Attól még szép mint te. – mondta Peter, és felhajtotta az italát.

- Nem kell velem jópofizni.

- Tetszik a stílusod, bírom, hogy Christ is elküldted a fenébe. Nem szartál be tőle. Nem akarod elmondani, hogy miért rágtál be rá ennyire.

- Hát erről nem veled szeretnék beszélni. – mondta Lucy próbált lemászni a székről de nem nagyon ment neki.

- Várj segítek. – ajánlotta fel Peter.

- Nekem nem kell egy Cornelltől segítség. – bökte el a férfi kezét

- Ne légy gyerek. – mondta a pasi és a karjába kapta a lányt, aki először ellenkezett, de aztán megadóan a férfi nyaka köré kulcsolta a kezét és csendben maradt. A férfi a lifthez ment, majd fel a szobájába. Mire az ajtóhoz ért a lány már aludt, kiütötte magát, gondolta magában Peter.

Lucy megfordult az ágyban nyújtózott egyet, és valamihez hozzáért a lába, kinyitotta a szemét és egy férfi nézett a szemébe.

- Jó reggelt Elizabeth. – mondta Peter és megsimította a lány kezét.

- Szia. – válaszolta a lány bágyadtan.

- Jól aludtál?

- Igen, de ugye mi tegnap éjjen nem?

- Nem, bár nehéz volt, de úriember vagyok, és nem használtam ki a helyzetet. – válaszolta Peter mosolyogva.

- Tudnod kell hogy ez nem fordul velem elő túl gyakran, csak durva napok vannak mögöttem.

- Elizabeth nekem nem kell magyarázkodnod. Ha nem gond én most lezuhanyozom, rendeltem reggelit, ha majd hozzák engedd be őket.

- Rendben. – válaszolta a lány és nézte ahogy a férfi kimászik mellőle az ágyból. Szikár teste volt, izom és formás. Szemet gyönyörködtető, ahogy megfeszült a boxer a seggén. Hány éves lehet, kérdezte magától a lány, ha Chris bátyja, akkor biztosan idősebb nála, de akkor sem lehet több 46 évesnél. Lucy is kimászott az ágyból, akkor vette észre, hogy cappucino színű selyem hálóing van rajta, pont az ő mérete, de hogy került rá, semmire sem emlékszik, ami az éjszaka történt. Kopogtak.

- Nyitom. – szólt a lány és az ajtóhoz ment hogy beengedje a szobaszervizt a reggelivel. – Csak tegye az asztalra. – mondta ahogy kinyitotta az ajtót, de akkor meglátta hogy nem is reggelit hozták, hanem Chris állt az ajtóban

- Te meg mit keresel itt? – kérdezte Chris meglepődötten.

- Én, semmi közöd hozzá. – válaszolta Lucy.

- Bátyám? – nézett végig vizslatva a lányon.

- Fürdik. – válaszolta Lucy és ellépett az ajtóból hogy Chris be tudjon jönni.

- Látom megismerkedtetek, ha gondolod a másik bátyámnak is bemutatlak, hogy teljes családom meg legyen. – mondta gonoszul Chris, Lucy jobbnak látta ha nem válaszol, mert megint csak szitkozódott volna, és tudta hogy Chrisből most a harag beszél.

- Elizabeth ki az? – kérdezte Peter a fürdőből.

- Senki csak az öcséd.

- Mond neki hogy üljön le, azonnal ott vagyok.

- Már leült. – válaszolta Lucy és végig Chris bámulta. Aztán megjelent Peter az ajtóban, egy tiszta boxerban épp a haját törölgette.

- Hello öcsi, örülök hogy itt vagy. Kicsi Chris hogy van?

- Már sokkal jobban, és Vicky is, őt már ki is engedték. De valaki adott egy tippet az orvosnak hogy csináljon drogtesztet persze volt benne anyag szóval a kórház feljelentette gondatlanságból elkövetett veszélyeztetésért.